"A következő 20 év" alcímmel jelent meg interjú dr. Semjén Zsolttal, az Országos Magyar Vadászati Védegylet elnökével a Nimród Vadászújság honlapján.

– Amikor az OMVV elnökének választották, megígérte, a – korábban kifejezetten vadászellenes - fegyvertörvény megváltoztatását és a korábbinál lényegesen jobb vadászati törvényt.

– Megígértük, megcsináltuk. Megjegyzem, a kettő megvalósításának útja-módja azért volt különböző, mert a fegyvertörvényben egység volt a vadásztársadalomban, míg a vadászati törvényben megosztottság, attól függően, hogy az adott vadász földtulajdonos–e vagy sem.
Ezért – a vadászat történetében először – megkérdeztünk minden vadászatra jogosultat, hogy mit szeretne, a beérkezett javaslatokat óriási munkával feldolgoztuk, majd a vitás kérdéseket exponáltuk, és újra megkérdeztük őket ezekben a kérdésekben. Tehát mindenki elmondhatta a véleményét, a többségi és szakmai álláspont kialakításában mindenki részt vehetett. Így felállt a „falanx”, amiből - éppen ezért - nincs erkölcsi alap dezertálni. Ez nagyjából kitartott a mai napig, ami a siker egyik záloga volt.

– Utána jött a Földművelésügyi Minisztérium.

– Igen. Ezt a rendezett anyagot megküldtük, és a minisztérium koordinálásával először elkészült az a koncepció, amit nyilvános vitára bocsátottunk. Megállapodtunk a Nemzeti Agrárkamarával, Magosz-szal, erdészekkel, természetvédőkkel – például a NAK és az OMVK írásbeli megállapodásának jelentős része egy az egyben bekerült a szövegbe. Maga a - józan kompromisszumot tükröző - törvényjavaslat az egyik legelőkészítettebb munka volt, amilyent törvényhozóként valaha láttam, hatástanulmánnyal, társadalmi vitával, konferenciával, sok-sok szakmai egyeztetéssel, beleértve a releváns egyetemeket is. Nem véletlen, hogy gyakorlatilag konszenzussal fogadta el az Országgyűlés, 147 igen, 32 tartózkodással, 8 nem szavazattal, tehát egyetlen parlamenti párt se szavazott ellene!

– A hírek szerint azért komoly támadás is volt, több oldalról is…

– A győzelem fényében ez már maradjon a múlt jótékony homályában.

– Mi a törvény alapkoncepciója?

– A törvény alapjai ’96-ban dőltek el. Tehát az, hogy a vad állami tulajdon – még ha az állam nem is viselkedik tulajdonosként -, és hogy a földtulajdonhoz kapcsolódik a vadászati jog, ez akkor dőlt el, sőt tulajdonképpen ’90-ben. Ezért arról lehet ugyan filozófiai vitát folytatni, hogy ez jó-e, de ez mára adottság. Azt mindenkinek tudomásul kell venni, hogy nem a MAVOSZ időben vagyunk. Tehát csak ezeken az alapokon lehetett építkezni.

– Önnek három személyes fundamentális pontja volt, amit a FEHOVA-n is kijelentett: 10 helyett 20 év a haszonbérleti idő; 3000 hektár alá ne menjünk a vadászterület nagyságában; és szankciókkal kell visszaállítani a trófeabírálatot.

– Mindhárom meg is valósult. Mindegyik a vad védelmét szolgálja. Például ha egy golyóérett bika 12 év, akkor hogy lehet 10 évben gazdálkodni? Ráadásul a 10 éves ciklusváltásnál, ha változott a vadászati jogosult, sok helyen megtizedelték a vadállományt. 3000 ha alatt nem lehet vadgazdálkodni, ha ez alá mennénk, berendezkednének az átmenő vad lelövésére, ami katasztrofális lett volna a világhírű magyar vadállományra. Számos szomorú külföldi példát tudnék mondani erre. A szankciós trófeabírálat a hibás kilövések miatti állomány-elfiatalodás miatt szükséges, itt is tudnék rémisztő példákat mondani az utóbbi évek trófeaszemléi alapján.

– Mi a helyzet a gazdákkal való kompromisszum tekintetében?

– Egyetlen fillér plusz terhet nem jelent a vadászatra jogosultnak, hogy előre kell a haszonbérleti díjat rendezni, és az előző évi vadkár összegének a következő évben is biztosítottnak kell lennie, tehát kvázi fedezetelvonás nem lehet, - mindez garancia a gazdálkodóknak; ugyanakkor előhaszonbérleti jog védi a vadászatra jogosultat, amitől csak az összes földterület abszolút többségével lehet eltérni; továbbá duplájára, 10%ra nőtt az a vadkár, amit a gazdáknak kell viselni. A lényeg, hogy vadkár ügyben gazdának, vadásznak együtt kell működniük, pl. biztosítani kell a vadásznak a vadkárelhárítás lehetőségét lőnyiladékkal. Korrekt vadkár-protokoll készül, és ezzel véget ér az az áldatlan állapot, hogy ahány szakértő, annyi különböző szemléletű becslés, és így ahány bíró, annyi egymással ellentétes beállítottságú ítélet.

– A régi törvény azt mondta ki, hogy a kis földtulajdonosok és a nem rendelkezők helyett a jegyző dönt a tekintetben, hogy ki legyen a vadászatra jogosult. Voltak akik ezt a jogot a Terület Agrárbizottságnak adták volna.

– Így van, de az OMVV és az OMVK elnöksége – joggal – azt kérte, hogy a földtulajdonos vagy menjen el a földtulajdonosi gyűlésre, vagy adjon meghatalmazást, ha egyiket se tette, akkor ő helyette ne döntsön senki, se a jegyző, se a TAB. Ezt kérték, tehát így is történt.

– Mi a helyzet a tájegységi szemlélettel és fővadászokkal? Hogy viszonyul ez a Vadászati Hatósághoz?

– Ez ökológiai szempontból is – egyetemek, természetvédők, EU – fontos. A természeti adottságoknak megfelelően lesz mintegy 50 tájegység, aminek élén egy-egy fővadász áll, akik a Minisztériumhoz tartoznak, és akiket az állam fizet. A Vadászati Hatóság hatósági feladatokat lát el, például a vadászterület pontos határainak megállapításánál, (figyelemmel a vadászterület határának felismerhetőségére az elemi biztonsági szempontoknak megfelelően), míg a tájegységi fővadász főleg azért van, hogy szakmai segítséget nyújtson a vadászatra jogosultnak a vadgazdálkodásban, az adminisztrációban, és a hivatásos vadász szempontjainak az érvényesülésében.

– A ’96-os törvény számos pontja nem vált be, elavult időközben, illetve életszerűtlenné vált.

– Természetesen ezeket a tapasztalatok és a józanész alapján orvosoltuk. Szívügyem, hogy a vadászokat vegzáló fölösleges terheket a bürokrácia–csökkentés jegyében eltöröltük, pl. a lőjegyzéket. Számos régi adósságot is rendeztünk, például a kutyásoktól az elöltöltős fegyverrel vadászó barátaink speciális szempontjai tekintetében is. A józan ész és kompromisszumkészség jegyében sokkal jobb törvényünk van, mint amilyen a régi volt, - megjegyzem ilyen előrelépés nem sok országban lehetne a mai világban. A vad védelmében, a magyar vadgazdálkodás érdekeinek megfelelően és a magyar vadászok akaratával összhangban megcselekedtük amit vállaltunk. Köszönettel tartozom mindezért a Minisztérium munkatársainak az óriási munkáért, partnereinknek a méltányos hozzáállásukért, és mindenekelőtt azért a segítségért, amit az OMVV és OMVK elnökségétől és magától a magyar vadásztársadalomtól kaptam.

– Ha megenged egy kis „személyeskedést”: évekkel korábban azt nyilatkozta a Nimródnak, hogy: „nem én választottam a vadászatot, hanem a vadászat engem”.

– A családom évszázadok óta vadászik, az ő vadász-kaland történeteiken nőttem fel, trófeák és vadászkönyvek között.

– Sajnos sok ismert ember nem vállalja a nyilvánosság előtt vadász voltát…Ön kivétel.

– Én büszke vagyok arra, hogy vadász vagyok egy vadász családból. De itt talán másról is szó van. A normalitásról. Arra gondolok, hogy mivel a vadászat része az életemnek, skizofrén dolog lenne, ha ezt nem vállalnám. A politikát is addig lehet jól csinálni, ha normális emberként lehet élni. Számomra ez azt jelenti, hogy például abban a lakásban lakhatok, ahol születtem, néha magam vezetem az autót, és ugyanúgy kimegyek vadászni, mint gyerekkoromban.

– Beavatná az újság olvasóit vadász történeteibe, például abba, hogy milyen emlékezetes vadászaton volt mostanában?

– Elvi okokból soha nem nyilatkozom arról, hogy kivel és hol vadásztam. Hangsúlyozom, hogy tisztán elvi okból. Becsületbeli ügy, hogy az ember ne kövessen el indiszkréciót. Zsákmányommal se dicsekedtem soha, nagyon becsülöm a trófeákat, de azokkal sem. És vadászkönyvet se fogok írni, - bár ez magyar és nemzetközi vonatkozásban is érdekes lenne.

– Ön meghirdette a vadászat becsületének helyreállítását. Az utóbbi időben kétségtelenül a média és a közmegítélés is pozitívan változik. Nem veszélyezteti ezt a célt az, hogy a vadászati törvény módosítása ugyanakkor megengedő vitatott vadászati módokkal szemben, például az agarászat visszaállítása, vagy a vadaskertek tekintetében.

– Ez nagyon fontos kérdés. Először is az agarászat régi hagyomány megőrzése, mint a tavaszi szalonkahúzás; a kert tekintetében pedig egyszerűen életidegen lenne a gazdasági szempontok figyelmen kívül hagyása. De van egy mélyebb dimenziója is mindennek. Sokszor összemosódik az etika és az etikett. Pedig a vadászetika: az erkölcsi parancs. A vadászetikett pedig: illendőségi ajánlás. Tehát például a sebzett vad utánkeresése és szenvedéseitől mielőbbi megváltása: erkölcsi kötelesség. A teríték átlépése: illetlenség. A kettő közti különbség szó szerint ég és föld. Ráadásul az etikett kérdései, beleértve a vadászati módot, stílust, stb. térben és időben változó. Más itthon és más pl. a volt Szovjetunió területén, vagy Amerikában. Ráadásul az etika abszolút köt, az etikettet pedig sokszor alárendeli a meghívó iránti udvariasság. Egy példával érzékeltetve: mondjuk én nem ennék magamtól lóhúst, viszont Közép-Ázsiában a vendéglátó iránti tisztelet ezt megköveteli. Különösen, ha mindennek nemzeti érdek aspektusa is van, ami a diplomáciában mindennapos próbatétel… Tehát a mi kultúrkörünknek megfelelő normákban határozottak vagyunk, de egyúttal kellően rugalmasak és életszerűek.

– A vadászati diplomácia egy kitüntetett formája az Ön által a FEHOVA-n bejelentett 2021-es Vadászati Világkiállítás.

– A magyar vadgazdálkodásnak és vadászati kultúrának – szimbolikusan szólva – két csúcspontja volt: gróf Károlyi Lajos Tótmegyere és az 1971-es vadászati világkiállítás. Ennek 50. évfordulójára grandiózus világkiállítást szervezünk Magyarországon. (A támadások elé menve már most mondom, hogy ahogy Tótmegyer nem Horthyról, úgy ’71 sem Kádárról szól.) Nem csak a világrekord trófeák és vadászati kultúrák kerülnek majd bemutatásra, hanem művészeti, íjász, solymász, horgász, lovas, kutyás, vadgasztronómiai seregszemle is lesz! És nem csak Budapest, hanem az egész ország összegyűjtheti és bemutathatja ilyen értékeit. Most ősszel megszületett a vadászati törvény, télen az összes érdekelttel összeülünk, mindenki megmondhatja mit szeretne, mit álmodott meg, ezt összerendezzük, és utána szükséges egy miniszteri biztos kinevezése is az előkészületek levezénylésére. Lépésről lépésre, ezen az íven állítjuk helyre a magyar vadászat régi fényét.

(Szerk.)

Fotó: Mohai Balázs

Forrás: http://www.nimrod.hu/hirek/megujult-a-vadaszati-torveny-interju-semjen-zsolttal