A második helyen a Pest megyei Pintér Dávid végzett, míg a képzeletbeli dobogó harmadik fokára ifj. Kuslics István állhatott fel, aki Győr-Moson-Sopron megyéből érkezett. A minden második évben megszervezett rendezvény nem csupán megmérettetés, hanem közösségi esemény, szakmai program is egyben.

Az első versenynap helyszíne a BEFAG Erdész Lövészklub gyenesdiási lőtere volt, a hivatásos vadászok és kísérőik itt gyülekeztek bizakodó hangulatban. A házigazdák vendégszeretetét dicsérő kiadós ebéd után, vadászkürtszignálok felvezetése mellett került sor a köszöntésre.

Pap Gyula, az OMVK Veszprém megyei Területi Szervezetének elnöke és az OMVK sportvadász alelnöke az országos elnökség nevében üdvözölte az egybegyűlteket, külön örömét fejezve ki, amiért az egykor Veszprém megyéhez tartozó területen országos jelentőségű esemény lebonyolítására nyílik lehetőség, köszönhetően a Bakonyerdő Zrt.-vel való összefogásnak, majd balesetmentes és eredményes versenyzést kívánt a megyéjüket képviselő hivatásos vadászoknak.

A Bakonyerdő Zrt. képviseletében Horváth Iván vezérigazgató-helyettes – külön hangsúlyozva, hogy nem Keszthelyen, hanem Gyenesdiáson kerül sor a versengésre – köszöntötte a vadőröket a patinás, 53 éve működő lőtéren, felhívva a figyelmet a lőtér fél évszázados történelmét feldolgozó kötetre. Keczeli Zoltán lőtérvezető ismertette az egyes feladatokat, melyek összeállítása során arra törekedtek, hogy az apróvadas illetve nagyvadas jellegű vadászterületeket kezelő hivatásos vadászok lőkészségét is egyformán próbára tegyék. Ennek megfelelően a következő feladatokat kellett teljesíteni:

1. Gyorsított koronglövészet négy lőállásból, összesen húsz korongra.

2. Futóvad-lövészet 50 méter távolságból, futó vaddisznó táblára. Öt lövési alkalomból kétszer lassan, háromszor gyorsan „futott” a lőlap. A fegyvert vállhoz emelni csak a lőlap megjelenésekor lehetett.

3. Öt lövés a „bukó nyúl” pályán, háromszor gyorsan, kétszer lassan mozgó célra. Ajánlatos volt az erősen szűkített csövű fegyverek használata, mivel a találatok akkor értek több pontot, ha a nyúl fejét, illetve elülső testtáját érték.

4. Pontlövészet szabadkézből, 50 méter távolságra elhelyezett bukó fémcélokra.

Az eredmények értékelése során bebizonyosodott, hogy az eltérő feladatok teljesítése merőben más jellegű felkészülést kívánt meg, így például a legeredményesebb koronglövő az utolsó volt a „bukó nyúl” pályán, illetve a legjobb futóvadlövő hivatásos vadász utolsó előtti lett pontlövészetben. A BEFAG Erdész Lövészklub munkatársai szakszerű és körültekintő szervezési munkájának köszönhetően az utolsó lövés után szinte azonnal megtörtént az összesítés, így még egy előre nem tervezett részleges eredményhirdetésre is sor kerülhetett. A pontszámok alapján kialakult sorrend azonban még messze nem a végeredmény volt, hiszen a versengés másnapján igazán embert próbálóan sokrétű feladatokban kellett helytállni, a tesztírástól a csapdázáson keresztül a magasles javításig, a madárhang- és kürtjel felismeréstől a vendégkísérésen át a koponyafelismerésig.

A lövészet után az indulók és kísérőik látogatást tettek Keszthelyen, a Helikon Kastélymúzeum Vadászati Múzeumában. Itt Tóth Csaba, az intézmény vezetője kalauzolta végig a csoportot a kiállításon. Nem volt titok, hogy a tartalmas idegenvezetésen elhangzó információkra érdemes figyelni, lévén a másnapi teszt vadászati kultúrára vonatkozó kérdései között több is kapcsolódott a múzeumi tárlathoz.

A keszthelyi látogatás után a legtöbben a másnapi verseny helyszínére, a balatoncsicsói Balaton-Felvidéki Erdészeti Erdei Iskolába utaztak, ahol a Bakonyerdő Zrt. szállást biztosított számukra, míg néhányan a Devecseri Erdészet Sárosfői Vadászházában éjszakáztak.

A második nap reggelén a verseny hivatalos megnyitóján Horváth Iván vezérigazgató-helyettes üdvözölte a versenyzőket, kísérőket és érdeklődőket. Kiemelte a hivatásos vadászok hatalmas felelősségét, megjegyezve: munkájuk nem csak a vadállományhoz kapcsolódik, de az erdőgazdálkodásra is hatással van. Kifejezte abbéli reményét, hogy a rendezvény nem csak a tudást és a szakmaiságot erősíti, hanem egyben baráti találkozó is. Dr. Jámbor László, az OMVK elnöke emlékeztetett arra, hogy a vadászkamara elnöksége a 2014-es tisztújítás után egy rövidtávú programban külön célként fogalmazta meg a hivatásos vadászok erkölcsi és anyagi megbecsülésének megerősítését. Tette ezt azért, mert az érdekképviselet meggyőződése, hogy az ő kezükben van a magyar vadgazdálkodás jövője, ők a letéteményesei a minőségi munkának. Mint fogalmazott, a tavaly módosított Vadászati törvény szavatolja azt, hogy a következő években a vadőrök munkakörülményei jelentősen javuljanak. Szintén hangsúlyozta, hogy az esemény egyben közösségi esemény is, illetve lehetőség a szakmai párbeszédre. Végezetül gratulálva az első nap eredményeihez és a szervezők munkájához kívánt sikeres versenyzést.

A megnyitó zárásaként Pölöskei Balázs, a Bakonyerdő Zrt. megbízott vadgazdálkodási ágazatvezetője ismertette a technikai részleteket és a versenynap menetét.

A második napon teljesítendő versenyszámok kidolgozása során a szervezők külön figyelmet fordítottak arra, hogy a résztvevők lexikális tudása, gyakorlati tapasztalata, határozottsága, kézügyessége és összpontosító képessége is egyformán próbára tétessék, valamint hogy az előző napi lőgyakorlathoz hasonlóan sem apróvadas, sem nagyvadas területen szolgálók ne juthassanak olyan egyértelmű előnyhöz, amely a versengést már előre eldöntötté tette volna.

A 100 elméleti tesztkérdés megválaszolásához nem lett volna elég a mindennapi munka során szerzett tapasztalat, külön felkészülés nélkül halvány esély sem volt a sikerre. A kérdések érintették a vadismeret, a jogszabályismeret (közte a legfrissebb módosítások), a trófeakikészítés és bírálat, a vadászetika, a balesetvédelem, a vadegészségügy, a kinológia, a ballisztika sőt, még a solymászat témaköreit is. Sokan tettek tanúbizonyságot imponáló tudásról, de olyan is akadt, aki nem tudta, hogy az orvvadászat már nem egyszerűen vadászati szabálysértés, hanem szabadságvesztéssel büntethető bűncselekmény. A 25 vadászati kultúrát érintő tesztkérdés megválaszolásához alaposan el kellett mélyedni ebben a témakörben, máskülönben csak tippelhetett az, aki nem tudta, hogy ki volt az Országos Trófeabíráló Bizottság első elnöke, melyik szobrászművész alkotta a ma a keszthelyi vadászati múzeumban látható Vadkan és kopó harca szoborcsoport, vagy hogy ki írta A mindenes vadászkutya (nevelése, kiképzése, vezetése) című könyvet.

A több, egymáshoz csak lazán kapcsolódó témakörből összeválogatott szituációs videók alaposan próbára tették a versengő hivatásosok koncentrációs képességét. A néhány másodperces bejátszásokat kérdés követte, de mivel a megtekintés még a kérdés ismerete nélkül történt, nagy jelentősége volt annak, hogy tud-e a résztvevő csőlátás nélkül, a teljes összképre figyelni. Egy gím tarvadra és egy muflonkosra tett lövés esetén például a találat helyét kellett helyesen megítélni, míg egy szórón csemegéző kondánál már a süldők számára, vagy egy babos disznót látva a sertevad nemére vonatkozott a kérdés. Ennél a versenyszámnál került sor vadbetegségek tüneteinek és a kürtszignálok helyes felismerésének számonkérésére is.

A vad élőhelyének ismeretéről tehettek tanúbizonyságot azok, akik helyesen párosították össze a különböző fa és cserjefajok, illetve lágyszárúak termését, hajtását, törzsét (szárát) és a teljes növény képét. Ezzel a feladattal „egy menetben” zajlott a hangfelismerés. A tíz azonosítandó madárhang tulajdonosai között egyformán voltak énekes- és ragadozó madarak, „éneküket” egyenként tíz másodpercig volt lehetőség hallgatni. Le a kalappal az előtt, aki tízből tízet magabiztosan eltalált!

A vadnyomok és koponyák, lágyszárú kultúr- és gyomnövények azonosítása is tartogatott meglepetéseket, hiszen kevés hivatásos vadásznak van „szerencséje” például nyestkutyával találkozni a területén. A legnagyobb nehézséget ugyanakkor az okozta, hogy – a teszttel ellentétben – itt nem volt lehetőség az utólagos korrekcióra, vagyis az egyszer kimondott, esetleg rossz megoldás helyesbítésére.

A magasles-javítás gyakorlatilag egy létra összeállítását jelentette, ami első pillantásra ugyan nem tűnt sem nehéznek, sem bonyolultnak, azonban a kemény tölgyfából készült létrafokokba előfúrás és kenés nélkül csak nagy keservesen ment a szegelés, ami pontokban mérhető időveszteséget okozott. Az első, igen határozott kalapácsütésektől elferdült szögek kiegyenesítésével járó bosszúság aztán mindenkit rávezetett a helyes eljárásra.

A csapdázási ismeretekből való számadás során egyrészt egy „kandli”, vagyis borító- vagy csapóháló telepítésének során alkalmazandó elméleti ismeretek, és a csapda felajzásának bemutatása volt a feladat, másrészt egy képzeletbeli telektulajdonosnak kellett tanácsot adni a belterületi rókacsapdázás helyes eszközének kiválasztásával, és a kihelyezés során betartandó szabályokkal kapcsolatban. Többen fogtak mellé azzal, hogy nem csak élvefogó csapdát választottak, vagy hogy nem hívták fel kellően a figyelmet a fertőzésveszély elkerülése miatt fontos védőeszközök használatára.

A vendégkísérési feladatban egy szimulált cserkelés és egy lesvadászat során pontozták a vendég üdvözlését, a szükséges dokumentumok és felszerelés meglétének ellenőrzését, az adminisztráció pontosságát, a vadászetikai szabályok (például a töretátadás) betartását. Még az olyan, elsőre apróságnak tűnő dolgok sem kerülték el a bírák figyelmét, hogy a versenyzők megfigyelték-e, hogy a kísért vadász jobb- vagy balkezes, és ennek megfelelően kínálták-e hellyel a magaslesen. A legnagyobb súlyt azonban – nagyon helyesen – a biztonsági szabályok betartatására fordították, a kísérőnek minden potenciális veszélyhelyzetet (létrára mászás csőre töltött fegyverrel, a biztosítás elmaradása ismétlés után) szóvá kellett (volna) tennie. Sajnos ez, talán helytelenül értelmezett előzékenységből többször is elmaradt, aminek könyörtelen pontlevonás lett a következménye.

A verseny gördülékeny lebonyolításának hála az eredményhirdetésre a tervezettnél valamivel korábban került sor. A versenyt Pap Gyula, a Veszprém megyei vadászkamara elnöke és az OMVK alelnöke összegezte, aki szintén aláhúzta: a hivatásos vadászoknak óriási a szerepe a vadgazdálkodás eredményességében. Beszédében külön méltatta a szervező állami erdőgazdaság munkáját. Horváth Iván zárszavában „a szakma végvári vitézeinek” nevezte a vadőröket.

Eredmények

Az első négy helyezett teljesítményét vadászati lehetőségekkel ismerték el: a Bakonyerdő Zrt. egy legfeljebb 6 kilogrammos agancsú gímbika elejtését ajánlotta fel szállással, ellátással. A Gemenc Zrt. egy hosszú hétvégi tarvad- és vaddisznóvadászatot biztosított. A VERGA Zrt. egy selejt muflonkos, míg a Dél-Bakonyi Vt. egy selejt őzbak elejtését ajánlotta fel.

A verseny győztesének nem csak az összesített eredménye lett a legjobb: két versenyszámban – a szituációs feladatban és az interaktív videós feladatban is – remekelt, így a Leitz Hungária Kft. jóvoltából különdíjakat is kapott: egy Minox keresőtávcsővel és egy Blase Wear fűthető kabáttal lett gazdagabb.

A második helyezett Pintér Dávid a szakmai és vadászati kulturális teszten is a legjobb eredményt érte el, így szintén egy különdíjat, egy Yukon spektívet is átvehetett a Leitz Hungáriától.

A lövészeten a Vas megyei Bándoli Miklós teljesített a legjobban, számára a Leitz Hungária egy Olight fegyverlámpát biztosított különdíj gyanánt.

Az ötödik helyezett, a Somogy megyei Németh Sándor, a Kaposvári Egyetem versenyzője az OMVK Veszprém megyei Területi Szervezete felajánlásaként egy Ajka Kristály vázát vehetett át.

Az oklevél mellett a Bakonyerdő Zrt. jóvoltából minden versenyző egy ajándékcsomaggal térhetett haza.

Földvári Attila – Pólik Sándor