Az emelkedett hangulatot már maga a helyszín is biztosította, a már hűvös, de még verőfényes őszi idő tökéletesen egészítette ki a téli álomra forduló erdő látványát. Mint az másként nem is lehet, ezúttal is a Bakony Vadászkürt Egylet kürtszignáljai jelezték az esemény kezdetét a hubertlaki hivatásos vadász emlékhelynél.

Mint Varga László, a Bakonyerdő Zrt. vezérigazgatója kiemelte, a vadászati szakszemélyzet a terület kiváló ismerője, a vad fáradhatatlan figyelője és gondviselője. Idén sok munkát adott a Vadászati törvény módosításainak hatályba lépése, a területkijelölésekkel kapcsolatos egyeztetések, így többek számára kérdéses volt a hivatásos vadászok sorsa is, de ez a kérdés is megnyugtatóan látszik rendeződni. Mint elmondta: számít a szakszemélyzet munkájára az elkerülhetetlennek látszó szarvaslétszám-apasztás szakszerű végrehajtásában is, hogy az erdészettel való súrlódások a minimálisra csökkenjenek. Jelentős eseménynek nevezte a nyáron lezajlott Hivatásos Vadászok Országos Szakmai Versenyét, melynek a Bakonyerdő Zrt. huszárokelőpusztai vadászháza adott otthont. A jövőben ugyanakkor szükségesnek látszik a megyei válogató versenyek megtartása, ahol a Bakonyerdő Zrt. ismét vállalná a házigazda szerepét.

Schumacher István vezérigazgató a Verga Zrt. képviseletében előre gratulált az elismerésre érdemesített hivatásosoknak, a szakma lelkiismeretének nevezve őket, továbbá ő is fontos feladatuknak nevezte a szarvaslétszám olyan mértékben történő csökkentését, hogy az ne veszélyeztesse a tervszerű erdőgazdálkodást.

Mint Szekrényes Tamás, a Veszprém megyei Vadászkamara hivatásos vadász alelnöke megosztotta a hallgatósággal: az ország sok szegletében megfordult már munkája révén, de mindig jól eső érzéssel tér haza Veszprém megyébe, ahol a Balaton-felvidék, a Tapolcai-medence, a Marcal völgye, a Bakony olyan változatossággal gyönyörködteti az itt élőket, ami szinte példa nélküli más megyékben.

Az előző nap, a Tihanyi-félsziget északi részén található Apáti-hegyen felavatott „Őrtorony” kilátó nevéről asszociálva úgy fogalmazott: a megye 187 hivatásos vadásza is egy-egy őrtornya, bástyája az ágazatnak.

Jánoska Ferenc, a Nyugat-magyarországi Egyetem Erdőmérnöki Kar oktatási dékánhelyettese, a Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet egyetemi docense bevallotta: mindig sérti a fülét, amikor azt hallja, hogy valakik „hagyományteremtő” szándékkal szerveznek eseményeket, hiszen a hagyományokat nem kell megteremteni, azok akkor lesznek, ha az alapítók életben tartják amit elkezdtek, és a széles közönség is magáénak érzi az eseményt. Mint rámutatott: a Veszprém megyei Vadászkamarai Trófeaszemle nagyon jó úton halad a hagyománnyá válás útján.

Mint azt némi öniróniával jegyezte meg, neki szinte mindenről ugyanaz jut az eszébe: jelesül magyar vadászati hagyományaink, szokásaink, kifejezéseink eredetének tisztázása, helyes használatuk népszerűsítése, aminek igényét Fekete István már 1939-ben megfogalmazta Böngészés című írásában:

„szomorú az, hogy bár mezőgazda később lett a magyar, mint vadász, a mezőgazda munkájára szinte fölös számmal vannak árnyalatfinom kifejezések, míg az ősi magyar vadászkifejezések elporladtak, mint azok, akik használták. Vannak ugyan tiszteletre méltó törekvések, melyek öreg szósírokat kutatnak, de ezek többnyire kismértékben előznek meg, és etimológiai kritika nem követte nyomon őket. Pedig ennek legfőbb ideje lenne! A művelt »Nyugat« (?) úgyis azt hiszi, hogy minden kultúrát, tudást tőlük kaptunk, és nélkülük még nyereg alatt puhítanánk a »kaiserfleischt«, holott az igazság az, hogy még a nyelvünket is megrövidítették – nem maguknak ugyan, de az enyészetnek -, és mi jóhiszemű bámulással kotlottunk az idegen szavak kakukktojásain, ki is költöttük őket, és csak most vesszük észre, hogy az édesgyerekek a fészek szélére kerültek, ha ugyan le nem zuhantak a megsemmisülés bozótjába.”

Ennek a „másolásnak” egyik példája a Szent Hubertusz-legenda is, ami nem más, mint a szent Eustachius legenda átvétele. Természetesen nem kell elhagynunk emiatt Szent Hubertusz tiszteletét, de mivel vétkeik számosak, bátran beleszőhetjük imáinkba Árpád-házi Szent Imrét, aki Lengyelországban vadász-védőszentként is népszerű.

A köszöntő beszédek elhangzása után került sor az elismerések átadására. A II. Veszprém megyei Vadászkamarai Trófeaszemle alkalmából Hubertlaki Kereszt kitüntetést vehetett át Gyimóthy Kálmán (Döbröntei Váralja Vt.), Kovács Sándor (Bakonyerdő Zrt.) és Novák Péter (Verga Zrt.). Nimród Érem kitüntetésben részesült: Peer László (Bakonyerdő Zrt.).

Az elismerések átadása után a vadászkamara és az állami erdőgazdaságok képviselői közösen helyezték el a megemlékezés koszorúját a kopjafánál, majd a huszárokelőpusztai vadászháznál folytatódott a program a trófeaszemle hivatalos megnyitójával, ahol Pap Gyula, a Veszprém megyei Vadászkamara elnöke köszöntötte a megjelenteket az Elnökség, és Takács Szabolcs kormánymegbízott nevében. Büszkék lehetünk rá – emelte ki – hogy ebben a megyében vadászhatunk, ennek a kamarának vagyunk a tagjai, és ilyen trófeákat tudunk bemutatni. A megye 187 hivatásos vadásza derekasan kivette a részét a munkából, a megyében elejtett 1300 gímszarvas és 1700 őzbak mintegy fele kísért vadászaton került terítékre. A 19 aranyérmes, a 20 db 10 kg-ot meghaladó tömegű gímtrófea a megyék közötti versenyben biztos dobogós helyet jelent, ez pedig nem sikerülhetett volna a hivatásosok áldozatos és szakszerű munkája nélkül. Veszprém megyében eddig is fontosnak tartották a szakszemélyzet erkölcsi elismerését, de minden jel arra mutat, hogy végre az anyagi megbecsülés kérdése is rendeződni fog: jogszabályban lesz majd rögzítve a hivatásosok mindennemű járandósága. A tájegységi fővadászok munkája révén pedig számíthatnak szakmai tanácsadásra, támogatására is. Végezetül megköszönte a szervezők és közreműködők munkáját, és reményét fejezte ki, hogy jövőre a Budapesti Erdőgazdaság Zrt. Uzsai Erdészete is csatlakozik a kamara, a Bakonyerdő Zrt. és a Verga Zrt. kezdeményezéséhez. A kiállított trófeák megtekintéséhez kellemes időtöltést és tartalmas eszmecserét kívánva nyitotta meg a trófeaszemlét, ahol a megye minden szegletéből összegyűjtött majd’ száz, főként gímtrófea megtekintésére nyílott lehetőség, de mufloncsigákban, vadkanagyarakban, dámlapátokban és őzbaktrófeákban szintúgy lehetett gyönyörködni, és összegezni az év mögöttünk hagyott részének bőséges tapasztalatait.

Legközelebb december 2-án Bakonybélben, az Odvaskő hotelben találkoznak a megye vadászai.

-ps-