Horváth Iván, a Bakonyerdő Zrt. termelési és kereskedelmi vezérigazgató-helyettese az éppen egy pár napja elvégzett súlyos műtét után lábadozó Varga László vezérigazgató képviseletében beszédében felidézte a Hivatásos Vadászok Emlékhelyének egy évvel ezelőtti napját. A Bakonyerdő Zrt. jelenlegi gazdálkodásáról szólva elmondta, hogy a társaság éves szinten realizált 10 Mrd forintos árbevételéből a vadgazdálkodási ágazat 4%-kal részesedik, ez az összeg pedig a hivatásos vadászok fáradságos és hozzáértő munkájának köszönhető. Az erdő- és vadgazdálkodás szoros kapcsolatban állnak egymással, hosszú távon mindkettő csak egymás érdekeit figyelembe véve gyarapodhat. Az 1996-os törvény nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, a nagyvadlétszám a kapcsolódó ágazatok tűréshatárán mozog. Reményét fejezte ki, hogy az új törvény hatályba lépése megteremti majd az egyensúlyt a mezőgazdaság, az erdészet és a vadgazdálkodás érdekei között. Az, hogy most közösen ünnepelnek erdészek és vadászok, legyen előképe a problémákról, feladatokról való közös gondolkodásnak és a közös munkának. Beszéde zárásaként köszönetét fejezte ki az emlékhely létrejöttéért Fodor Zoltánnak, Balter Józsefnek, Gombási Károlynak, Horváth Ákosnak és a Veszprém Megyei Véreb Egyletnek.

Szekrényes Tamás, a Veszprém Megyei Vadászkamara hivatásos vadász alelnöke szintén a kezdeteket idézte fel: három-négy éve fogalmazódott meg az igény a kezdeményezőkben, hogy a hivatásos vadászoknak is legyen egy olyan emlékhelye, ami az általuk végzett munka előtt tiszteleg. Az emlékhely kialakításához anyagi és erkölcsi támogatást is kaptak, így vált lehetővé, hogy ma közösen ünnepelhetünk. „Nincs szebb erdő az ezüsttörzsű, szeptemberi bükkösnél és nincs szebb vad a benne orgonázó magyar szarvasbikánál!” – idézte Széchenyi Zsigmond szavait, és örömét fejezete ki, amiért a mai ünneplésre is egy ilyen „ezüsttörzsű bükkösben” kerülhetett sor.

Dr. Jánoska Ferenc, a Nyugat-magyarországi Egyetem Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézetének egyetemi docense az 1083-ban Szentté avatott Imre herceg vadászattal való kapcsolatát ismertette. Elmondása szerint kevés adattal rendelkezünk Szent királyunk fiának életéről. Bizonytalan születésének éve, a források ellentmondanak abban is, hogy jegyese volt, vagy felesége, illetve hogy jövendőbelije lengyel, horvát, bizánci, netán görög volt-e. Halálának éve bizonyos, az 1031-es Hildesheimi Évkönyv szerint: “Heinricus Stephani regis filius dux Ruizorum in venatione ab apro discissus periit flebiliter mortuus”, vagyis: „István király fiát, Henriket, az oroszok hercegét egy vadászat során egy vadkan szétszaggatván, siralmas halállal meghalt.” Tehát bizonyosra vehető, hogy Szent Imre herceg halála vadászathoz kötődik, de nem utalnak rá bizonyítékok, hogy életében is vadászott volna. Legalábbis a legutóbbi időkig így tűnt, nemrég azonban Lengyelországból kerültek elő arra utaló jelek, hogy Szent Imre életében is szívesen hódolt a vadászatnak. A nép ajkán élő mondák szerint mikor ugyanis Imre a lengyel királynál vendégeként vett részt egy vadászaton a Lysa Gora hegyén, egy, a Szent Hubertus-legendához nagyban hasonlító esemény hatására megkérte Vitéz Boleszláv lengyel királyt, hogy építsen ott kolostort. A lengyelek a mai napig tisztelik Árpád-házi Szent Imre herceget, nem csak mint az ifjúság védőSzentjét és a tisztaság jelképét, hanem mint vadászó Szentet, és vadász-védőSzentet is. A mai vadászok gyarló emberként rászorulnak az égi patrónusok közbenjárására, helyes volna tehát, ha – nem Szent Hubertus helyett, hanem mellette – magyar vadászként helyet adnánk a Szent Imre-kultusznak is.

A Bakony Vadászkürt Egylet előadásában meghallgatott Vadászinduló elhangzása után került sor a tavaly alapított kitüntetés, a Hubertlaki Kereszt átadására, melyben az alábbi hivatásos vadászok részesültek:

Sándor István hivatásos vadász a soproni Erdészeti Szakközépiskolában szerzett Vadász technikus oklevelet. 1976-tól a Délbakonyi Vadásztársaság hivatásos vadásza. Nagy tapasztalatú, kiváló felkészültségű vadászati szakember. Részt vesz a vadásztársaság szakmai irányításában, a vadgazdálkodás és vadászat területén. Jó kapcsolatot ápol az erdő és földtulajdonosokkal, valamint a vadásztársaság tagságával. Munkáját a vadásztársaság vezetése nagyra értékeli.

Gombási Károly a Bakonyerdő Zrt. Pápai Erdészeténél kezdte szakmai pályafutását. A Zrt. hivatásos vadászaival kapcsolatos adminisztratív feladatok ellátása, felszereléseik beszerzése mellett elévülhetetlen érdemeket szerzett a Hubertlaki Emlékmű létrehozásában. Aktív vadász, munkabírásának, szakmai tájékozottságának, jó kapcsolatteremtő készségének és nem utolsó sorban közvetlen természetének köszönhetően elismerést és tiszteletet váltott ki mind a szakhatóságok, mind a kollégák körében.

Kirchkeszner Tamás 1982 szeptemberétől dolgozik a VERGA Zrt-nél. 1990-től látja el az erdőgazdaság Kávás erdészkerületének hivatásos vadász teendőit. Nagy szakmai tapasztalatára és szaktudására támaszkodva elsősorban a gímszarvas és muflon állománynevelés terén emelkedik ki munkája. Tevékenysége a vaddisznó társas vadászatok szervezése és lebonyolítása során is példaértékű. Tudását, tapasztalatát sikeresen adja tovább fiatalabb kollégáinak.

Pap Gyula, az OMVK Veszprém megyei területi szervezetének elnöke a hivatásos vadászok munkáját méltatta, ami nélkül a most bemutatott trófeákat hordozó vadak sem kerülhettek volna terítékre. Gratulált a kitüntetetteknek, és példaértékűnek nevezte a Bakonyerdő Zrt hozzáállását, részvételét a kiállítás megszervezésében. Mint rámutatott: a kamara úgymond „csak a nevét adta” rendezvényhez, de Korn Ignác és Szekrényes Tamás elképzelése nem valósulhatott volna meg az erdészet segítsége nélkül.

Takács Szabolcs nem csak Veszprém megyei kormánymegbízotti minőségében, hanem mint a Veszprém megyei Vadászkamara tagja, vadásztárs szólt a trófeaszemlére összesereglettekhez. Kiemelte, hogy a megyei vadászati hatóság idén minden eddiginél több trófeát bírálatát végezte el, a vadgazdálkodóknak pedig jogos igénye, hogy trófeáikat megmutathassák, és megcsodálhassák más vadgazdák „termését” is. A kiállítás közös megtekintése, a közös ünnep során minden bizonnyal párbeszéd alakul majd ki, ami erősíti a már jelenleg is szoros együttműködést a vadászati hatóság, a kamara és az állami erdészetek között. Mint rámutatott, tudomása szerint ez az első, megyei szintű trófeaszemle az országban, ami felülmúlhatja még a sárosfői rendezvény sikerét is.

Baracskay Lajos, a Veszprém Megyei Vadászkamara titkára a Hubertusz kereszt arany fokozatát adta át Németh Mihálynak, aki már 20 éve a Csángotaér vadásztársaság hivatásos vadásza. Munkáját mindig a vadászat írott és íratlan szabályai szerint, nagy odafigyeléssel, precizitással és a vadászetika maradéktalan betartásával végzi. Minden gondolatában, tettében vadászember. Nagyon sokat tett és tesz azért, hogy a társaság vadban és vadászati élményekben gyarapodjon.

A Trófeaszemle keretében 26 vadgazdálkodási egységből összesen 88 trófeában gyönyörködhettünk, a legtöbb természetesen gímagancs volt, de akadt dámlapát és mufloncsiga is. Volt alkalom a Soós Anita által nemrégiben elejtett lovászpatonai rekordbika csodálatára ugyanúgy, mint egy villanypásztorban elhullott, jobb sorsra érdemes gím trófeájának megtekintésére, szakmai beszélgetésekre, tapasztalatcserére. Bízunk abban, hogy jövőre még több vadász látogat el a trófeamustrára, és a bemutatott trófeák száma eléri legalább a százat!