Az Úrbér Vadászház udvarán, csodálatos természeti környezetben Szalay László, a
Budapesti Erdőgazdaság Zrt. vezérigazgatója köszöntőbeszédében elmondta, a vadászati kultúra, a vadászhagyományok ápolása éppen olyan fontos, mint az elért szakmai sikerek, és bár napjainkra merőben megváltoztak a vadászat eszközei, körülményei és a vadgazdálkodás, annak lényege évezredek óta sem változott.

A vad szeretete és tisztelete ugyanis napjainkban is fennmaradt, és ez az, ami összeköti a vadászokat, a vadgazdálkodásban dolgozókat az ország különböző pontjain. A vezérigazgató ismertette, a vadászati szezon csúcsát jelentő
szeptemberi időszakban terítékre hozott gímszarvas bikák száma 2016-ban 23 volt, tavaly 24, idén pedig a kitartó munkának köszönhetően 28 bikát hoztak terítékre. Szalay László szerint az egész évben elvégzett munka megtérülni látszik, a vadállományról való megfelelő gondoskodás, a vadászvendégek  fegyelmezettsége és a kísérő vadászok hozzáértése együtt hozta meg a szép teljesítményt. – Az elért eredményeket csak úgy tarthatjuk meg, ha
megőrizzük a természet adta javakat, és felelősségteljesen gazdálkodunk. A 2016-ban kialakított, húsz évre szóló vadászterületek, a tájegységi vadgazdálkodás közös gondolkodásra, együttgazdálkodásra sarkallt bennünket is. Tudjuk, nem lehetünk sikeresek, ha csak a saját szempontjaink szerint végezzük a munkánkat, ezért is törekszünk a tájegységben dolgozó vadgazdálkodókkal a minél jobb és szélesebb körű együttműködésre – tette hozzá.

Vezsenyi Imre vadgazdálkodási osztályvezető beszédében ismertette, társaságuk három önálló vadászterületen, 24 604 hektáron folytat vadgazdálkodást, melyek közül a Bakonyalján található uzsai vadászterület a legjelentősebb 10 083 hektárjával. – A gímszarvas nyugalma, területen tartása érdekében erdőlátogatási tilalmat rendeltünk el. Vadföldgazdálkodásunk, a különféle lédús, szemes, szálas takarmány kijuttatása, a dagonyák, itatóhelyek vízzel való feltöltése mind az eredményes vadászat előkészítését szolgálja. A nyár végi aszályos időjárás
aggódásra adott okot, hogy a gím esetleg a vizesebb élőhelyek felé mozdul, de a kiegészítő táplálék és a vízpótlás szerencsére itthon tartotta a fő vadat – mondta el a helyszínen Vezsenyi Imre.

A misét Dr. Renner Sándor plébános celebrálta, aki prédikációjában úgy fogalmazott: a megtért Szent Hubertusz élettörténete nem arra hívja fel a mai vadászok figyelmét, hogy maguk is kolostorba vonuljanak vagy letegyék a fegyvert, hanem arra, hogy a vadász bizonyos állatokkal szemben életnek és halálnak ura.

Ez pedig arra kell, hogy sarkallja, hogy elgondozzék maga is az élet értelméről és céljáról. – A halál az a kijózanító pont az ember életében, amellyel, ha nem is minden nap, de gyakran találkozunk, és amely képes arra, hogy az emberben rávilágítson azokra az értékekre, amelyek igazán fontosak. Rámutasson arra, hogy mindazt, amit kaptunk, ajándékba kaptuk, de ez az ajándék egyben feladatot is jelent.
Nem önmagunkért kaptuk csupán az ajándékokat, hanem azért, hogy kibontakoztassuk őket, mind saját magunk, mind embertársaink, mind pedig a környező világunk számára – mutatott rá a plébános, hozzátéve, hogy nem elég megszületnünk ahhoz, hogy emberek legyünk, és nem elég letenni a vadászvizsgát ahhoz, hogy valaki igaz vadásszá váljon.