Az advent reményt ad: egyszer majd igazabb lesz a világ, az emberek képesek lesznek megtagadni gyűlölködő érzéseiket, mások ellen forduló előítéleteiket, eredendő önzésüket. Sajnos ezekben az időkben nagyobb szükség van erre, mint hosszú idő óta bármikor.

Az adventi várakozás a bűnöktől, vétkektől való megtisztulás eljövetelét ígéri, és magában hordozza az áldozattal már megváltott jövő ígéretét. Ez időszak alatt tisztára moshatjuk a szívünket, hogy újra (vagy még mindig) hinni tudjunk a közösségben, az összekapaszkodást ígérő kéznyújtásban, a szeretet erejében.

Az adventi várakozást Tamási Áron írta le megkapó szavakkal: „...a föld örömet kiáltott az égre, és az ég örömet kiáltott a földre. Karácsonyeste lett.” Ilyenkor a reménység öröme szállja meg az embereket, és kisöpri szívükből az esztendő gondjait. Az életnek addig van értelme, amíg az ember szeretetet tud adni, és ami annál sokszor nehezebb: képes a szeretetet elfogadni.

Semmihez nem fogható a Szenteste izgalma, a csilingelő csengettyű hangja, a Csendes éj dallamai. Együtt a család, s boldogító bizsergés járja át a szíveket, lelkeket.

Minden vadásztársunknak áldott, békés karácsonyt, és boldog új esztendőt kívánunk!

A Veszprém Megyei Vadászkamara