Szajkó István 1932-ben született Szekszárdon. 1957-től a Nitrokémia Rt. Központi Kutatólaboratóriumában dolgozott. Megszervezte a hazai vegyipari szakmunkásképzést, majd a Nitrokémia Ballisztikai Laboratóriumának vezetője lett 1959-93 között. Megbízást kapott a Fizikai Laboratórium vezetésére is. Esti tagozaton fizikai kémiát és technológiát tanított a Veszprémi Vegyipari Kollégiumban. Kutatási feladatai között szerepeltek lőporok és sújtólég-biztos robbanóanyagok tervezése, minősítése; fénymérés, detonációsebesség-mérés, meteorológiai mérések. Tagja volt a Nemzetközi Polgári Kézi-Lőfegyverek Vizsgálatára létrehozott Állandó Bizottságnak (C.I.P.), számos külföldi és magyar egyetemmel folytatott együttműködést, köztük a Magdeburgi Műszaki Egyetemmel, a német Fizikai Technikai Szövetségi Intézettel, a BME Gépészmérnöki Karával, az ELTE Geofizikai Intézetével. 1976-tól volt a Magyar Sportlövő Szövetség elnökségi tagja, a koronglövő edzőbizottság elnöke. A Gépészmérnöki Karon meghívott előadóként ballisztikát és lőporgyártást tanított 1994 és 1997 között. Szabadalmi védelmet kapott a „Szilárd sugárhajtóanyagú, szeizmikus rezgéskeltő berendezés” című beadványa. Több mint száz ismeretterjesztő cikk szerzője, szakmai tevékenysége elismeréseként 1997-ben Eötvös Lóránd díjjal jutalmazták. 2007-ben átvehette a Műegyetem aranydiplomáját, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium pedig a Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkeresztjének polgári tagozatával ismerte el munkásságát. 2013-ban a Veszprém Megyei Vadászkamarától átvehette A Bakony Vadásza díjat.

Tagja, majd titkára volt a Tüskevári Vadásztársaságnak, a Pápai Korona Vadásztársaság pedig elnökké választotta. Betöltötte a MAVOSZ megyei elnöki tisztségét is. A Balatonfűzfői Lövész Egylet elnöke volt 1971-től 2000-ig, számos alkalommal adott elő a ballisztika témakörében a Vadászkamarai Estéken.

Emlékét megőrizzük.