Megjelentek a mező- és erdőgazdálkodást érintő vadkárok egységes felmérését célzó útmutatók

Az Agrárminisztérium a Földművelésügyi Értesítő LXX. évfolyamának 13. számában, valamint LXXI. évfolyamának 1. számában közzétette a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara és az Országos Magyar Vadászkamara megbízása alapján szakértői munkacsoportok által összeállított egységes vadkárfelmérési és értékelési útmutatókat. Az útmutatók sokat segíthetnek abban, hogy a vadkárok összegszerű meghatározása objektívebb alapokon, egységes normák szerint történjen.

Az Agrárminisztérium sajtóközleményében foglaltak szerint vadfajaink életmódjukkal, elsősorban táplálkozásukkal gazdasági kárt tudnak okozni az élőhelyükként szolgáló erdőkben és a mezőgazdasági területeken. Az így keletkező vadkár megelőzése a vadgazdálkodók, illetve az erdő- és mezőgazdálkodók közös érdeke és feladata. Ha azonban a védekezés ellenére mégis bekövetkezik a vadkár, akkor annak korrekt megállapítása és értékelése egy bonyolult szakértői feladat, melynek a kártérítés során kiemelt szerepe van. A vadkárbecslési eljárásra korábban nem volt egységes eljárásrend hazánkban, a vadkárszakértők a különböző szakirodalmakban található eljárási metódusok szerint becsülték fel a kár mennyiségét és értékét. Az útmutatóknak köszönhetően egyértelműen és egzaktul megállapítható lesz a kár mértéke, csökkeni fog a termelők és a vadgazdálkodók közti lehetséges ütközési pontok száma, és a vitákból adódó bírósági eljárások száma. Az útmutatók tehát az egyazon területen gazdálkodó erdő- vagy mezőgazdálkodók és a vadgazdálkodók közti összhang megteremtését segítik, ezzel hozzájárulva az összehangolt gazdálkodáshoz és a természeti erőforrások fenntartható használatához.

A vad védelméről és a vadgazdálkodásról szóló 1996. évi LV. törvény előírásai alapján a vadkár felmérését a törvény által szabályozott jegyzői eljárásokban a miniszter által megállapított szabályok szerint kell elvégezni. Az Agrárminisztérium által most közzétett útmutatók ezeket a szabályokat határozzák meg. A közzétételét követően a szakértőknek a vadkár mértékének és összegének meghatározását fő szabály szerint az útmutatókban foglaltak szerint kell elvégezniük.

Az útmutatók megjelenése tehát jelentős mérföldkő a bekövetkezett vadkárok korrekt rendezése tekintetében. Közvetetten hozzájárulhat a vadkárok hatékonyabb megelőzéséhez is, hiszen ha a vadkárok rendezése szabályozott keretek között, gördülékenyen zajlik, akkor a mező- és erdőgazdálkodók valamint a vadászatra jogosultak figyelme a vadkárok megelőzésére terelődhet. Mert a két fél közötti viszony normalizálását végeredményként nem a vadkárok pénzügyi rendezése, hanem azok eredményes megelőzése szolgálná.

A két kamara az előbbiek érdekében az elkészült útmutató tervezetek beterjesztésével párhuzamosan jogszabálymódosítási javaslatokat is tett az Agrárminisztérium részére. Ezek az útmutatók elrendelésére – a most alkalmazott megoldásnál formálisabb elrendelésre tettünk javaslatot –, az alkalmazásuktól való eltérés esetén betartandó normákra, a vadkárfelmérést végző szakértőkkel szemben támasztott követelmények újraszabályozására, a rendszeres képzésükre, a tevékenységük kontrolljára és a szükséges jogkövetkezmények meghatározására, valamint a vadkárok rendezésének gördülékenyebbé tételére irányultak. Bízunk benne, hogy a közeljövőben ezek a javaslatok is megvitatásra, illetve a megfelelő jogszabályokba beépítésre kerülnek.

Az útmutatók készítése során felmerült továbbá, hogy a vadkárok felmérésére és értékelésére meghatározott normák valamilyen formában a párhuzamosan szabályozott igazságügyi szakértői tevékenységre is kiterjesztésre kerülnek. Ez ugyancsak jogalkotási és szervezési feladatokat igényel, amelyre feltehetően mielőbb sor kerül.