Az Országos Magyar Vadászkamara Természetvédelmi és Erdészeti Szakbizottsága a víz világnapja alkalmából „Vizes élőhelyek szerepe a vadvilág megőrzésében – lehetőségek és kötelességek” címmel rendezett szakmai konferenciát 2022. március 22-én, a Tisza-tavi Ökocentrumban.

A cél olyan szakmai fórum biztosítása volt, ahol konkrét vizes beavatkozások hatásait, ökológiai és természetvédelmi kapcsolatait mutathassák be a felkért előadók, rámutatva a tudatos vízgazdálkodás jelentőségére.

A konferenciát Kovács Gábor, az Országos Magyar Vadászkamara szakmai igazgatója nyitotta meg. A téma aktualitásával kapcsolatban megemlítette, hogy bár a Vadászkamara a nagy érdeklődésre tekintettel a korábban tervezettnél nagyobb befogadóképességű helyszínt választott a rendezvénynek, a szép számú jelenlévő közönség mellett a konferenciát online közvetítésen keresztül is lehet élőben követni.

Megköszönte a szakbizottságnak a konferencia ötletét és a szervezést, majd az előadóknak, hogy elfogadták a felkérést. Az előadások címe alapján is előrevetítette, hogy várhatóan számos jó vízgazdálkodási gyakorlatot láthatunk, melyek remélhetőleg a vadászatra jogosultak szintjén is megvalósíthatók, illetve támogatható elemként a Vadgazdálkodási Alap támogatási rendszerébe is beépíthetők.

A konferencia moderátora és egyben első előadója prof. dr. Heltai Miklós, a rendezvényt szervező szakbizottság elnöke volt, aki rövid köszöntőt követően az „Öntözőcsatornák szerepe (és hátrányai) a vadgazdálkodásban és a természetvédelemben” című előadásával kezdte meg a tanácskozást. Prezentációjában kiemelte, hogy a csatornák, mint vonalas létesítmények, megfelelő kezelés mellett jó lehetőséget nyújtanak az élőhelyfejlesztési beavatkozásokhoz. Ugyanakkor felhívta a figyelmet, hogy a fóliával bélelt vagy túl meredek betonrézsűvel épített medrű öntözőcsatornák csapdaként működnek és sokszor tömeges elhullásokat okoznak a vadászható és védett emlősfajok körében.

Máté András, természetvédelmi biológus a „Térségi szintű, vízvisszatartáson alapuló fejlesztések tapasztalati a kisléptékű beavatkozások tervezéséhez” címmel tartott előadást, amelyben a vadászatra jogosultak és a vadásztársadalmat képviselő szervezetek lehetőségeit ismertette a vízvisszatartásra, vízpótlásra irányuló fejlesztések előmozdításában. A vadgazdálkodók lehetőségeit – így például árasztások, bukógátak készítését, zsilipek felújítását – egy a Homokhátságon elhelyezkedő területen elvégzett fejlesztéseket bemutató képekkel is illusztrálta. A teljes vadászközösség lehetőségei, feladatai közül kiemelte, hogy kezdeményezni kell az agrártámogatási rendszerek átalakítását olyan irányba, hogy érdemesebb legyen inkább felhagyni a belvizes foltok művelését, mint a belvizeket lecsapolni, valamint javasolta a folyóvízi sóderbányászat betiltásának előremozdítását.

Udud Péter, az Aquaprofit Zrt. vezérigazgatója a „Vizes élőhelyek kialakítása az Ős-Dráva program keretében” című, képekkel és videókkal illusztrált előadásában ismertette a program történetét, jelentőségét és megvalósítását. Az Ős-Dráva program legfontosabb eleme az Ormánság korábban a Dráva vízrendszerével élő kapcsolatban lévő csatornamedreinek, holtágainak rehabilitációja, feltöltése és folyamatos vízellátása. A 2017-től 2021-ig megvalósított grandiózus projekt keretében mintegy 600 km2 terület vízellátását sikerült érdemben javítani, ezzel párhuzamosan rengeteg új vizes élőhelyet létrehozva. Külön kiemelte, hogy az új, vagy felújított csatornaszakaszok csak természetes vízzáró réteggel rendelkeznek, mivel áramló víz kialakítása esetén az élővilágra veszélyt jelentő fólia vagy beton vízzárórétegre nincs szükség.

Az Országos Vadgazdálkodási Alap „Vadászterület vízellátását javító beavatkozás” című célterületének eddigi tapasztalatait ismertette Kovács Gábor, az Országos Magyar Vadászkamara szakmai igazgatója. Bevezetésként a pályázati rendszer alapelveit, és az első négy év összesített eredményeit ismertette, majd kitért a vízellátás javítását szolgáló célterület sajátosságaira. A vízpótlás mindig is kiemelt célterület volt a Vadgazdálkodási Alap működése során, amely a nagyobb elnyerhető támogatási összegben és a legmagasabb megszerezhető pontszámban is megmutatkozott. Előadásában bemutatta, hogy milyen fejlesztésekre volt lehetőség eddig a vízellátás javítása érdekében. Ismertette a támogatott tevékenységek közül a víznyerő helyek létesítéséhez és használatához szükséges a vízjogi engedélyek típusait és megszerzésüknek főbb lépéseit. Felhívta a figyelmet, hogy a Vadászkamara hosszú távon tervezi a vadászterületek vízellátásának támogatását, akár magasabb támogatási összegeket igénylő nagyobb léptékű fejlesztéseket is beleértve.

„Láthatatlan vizek, láthatatlan problémák” címet adta előadásánakSzabó Gyula, a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság osztályvezetője. Elsőként a felszín alatti víztestek jelentőségét, hazai viszonyaikat és az általuk meghatározott élőhelyeket ismertette. Előadásának második részében a felszín alatti vizek élőhely rekonstrukcióban betöltött lehetséges szerepét ismertette a Beregi lápok és a Vajai tó vízpótlásának példáján keresztül.

Ecsedi Zoltán, a Hortobágy Természetvédelmi Egyesület képviseletében a „Természetvédelmi és vadászati közös célú szikes vizes élőhely-rehabilitációk és -kreációk kialakításának lehetőségei a Hortobágyon” című prezentációjában elsőként az élőhelykezelés és élőhelyvédelem során szem előtt tartandó fő igazodási pontokat ismertette. Meggyőződése szerint „egy jó érdekházasságra” lenne szükség a természetvédelem és a vadgazdálkodás között, amelynek keretében meg kellene egymás koncepcióját ismerni, elő kell segíteni a vadászható ragadozófajok állományszabályozását, közösen kell törekedni a lokális klíma- és biodiverzitás védelemre. Előadása végén képek segítségével mutatott be példákat a Hortobágy vizes élőhelyeinek kezelésére, lehetőségeket, koncepciókat ismertetett a természetvédelmi és egyben vadgazdálkodási funkciójú vizes élőhelyek rehabilitációjára és létrehozására.

A konferencia utolsó előadását Tihanyi Gábor a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóságának természetvédelmi őrszolgálat-vezetője tartotta meg „A víz jelentősége a szikes puszták ökológiai rendszerében” címen. A Hortobágy példáján keresztül ismertette a szikes ökoszisztémák kialakulását, működését és jelentőségét. Kitért a szikes életközösségeket fenyegető veszélyekre, mint például a klímaváltozás és az ebből eredő tájhasználati változások. A negatív hatások mérséklésére az összegyűlt felszíni vizek visszatartását és az árasztások létrehozását javasolta, ezekre példákat is mutatott a Hortobágyon megvalósult, kis vizek revitalizációját célzó programból.

A konferencián elhangzott előadások - -> 1. rész  és 2. rész