Erre az Országos Magyar Vadászkamara Hagyományos Vadászati Módok Szakbizottsága korábban megfogalmazta a javaslatait. A szaktárca az agarászatra vonatkozóan kiegészítő indoklást kért, amelyet a Bizottság augusztus 11-ei ülésén fogalmazott meg. A tanácskozáson több hagyományos vadászati mód kiegészítő vizsgájának anyagát tartalmazó kiadványokról is egyeztettek a tagok.

Az első napirendi pont a vadászíjász, az agarász és az elöltöltő-fegyveres vadász szakág kiegészítő vizsgájának anyagát tartalmazó kiadványok megjelentetése volt. Az OMVK Elnöksége korábban úgy határozott, hogy csak abban az esetben támogatják a kötetek kiadását, amennyiben az értékesítésből befolyó összeg az OMVK-nál marad. Miután a szerzők így nem részesedhetnének a bevételekből, a Szakbizottság számára nem elfogadható ez a konstrukció. Ambrózy Árpád tájékoztat, hogy a témában egyeztetett Pechtol János főtitkárral, aki opcióként a következő konstrukciót ajánlotta: a kiadást követően a kamaránál marad annyi könyv, amennyi a kiadás költségeit fedezi, a többivel pedig a Szakbizottság gazdálkodik saját belátása szerint. A kiadáshoz és a pénzügyekhez kapcsolódó adminisztratív kérdéseket Ambrózy Árpád szerint az OMVK-nak kellene rendezni, így ennek mikéntjére a Központtól kellene javaslatot kérni. Glück Balázs javasolja, hogy a könyvek átadása adásvételi szerződés alapján történjen. Pólik Sándor hangsúlyozza, hogy mielőbb információra lenne szükség arról, mikor kell leadni a kéziratot és a képanyagot a kiadványokhoz. Megjegyzi: sem az agarászat, sem az elöltöltő-fegyveres lövészet esetében több ponton még nem egyértelmű a szabályozás a Vtv. vhr.-jének csúszása miatt. Pomázi Ágoston arról tájékoztat, hogy az agarászat témájában a Vtv.-re épülő, a kiegészítő vizsgáról szóló részek már elkészültek. Ambrózy Árpád megkéri Földvári Attila titkárt, hogy egyeztessen Ambrus Máriával a Nimród Vadászújság szerkesztőségében, hogy meddig kell leadni a kéziratot. Glück Balázs felhívja a figyelmet, hogy az is pontosításra vár, meddig kell felhasználni a kiadványokra szánt pénzt.

Határozat: a Szakbizottság egyhangúlag megszavazza, hogy Ambrózy Árpád levélben kérjen információt Pechtol Jánostól arról, meddig kell felhasználni a kiadványokra biztosított összeget, illetve milyen konstrukcióban kaphatják meg a szerzők a honoráriumukat?

Az egyéb napirendi pontok között a szakbizottság elfogadott egy határozatot: Ambrózy Árpád 2016 szeptembere folyamán ismét írásban fordul dr. Jánoska Ferenchez, az OMVK Oktatási Szakbizottsága elnökéhez, amelyben továbbra is szorgalmazza az együttműködést a két szakbizottság között az ifjúsági vadászat lehetőségének megteremtése céljából.

Az ülés külön napirendi pontja a Vtv. vhr.-jéhez benyújtott, az agarászatra vonatkozó módosítási javaslat. A téma megtárgyalásának idejére, Ambrózy Árpád meghívására a Szakbizottság tagjaihoz csatlakozik dr. Sándor Gyula, az OMVK Kinológiai Szakbizottságának elnöke. Az ülésen jelen van Kovács Gábor, annak titkára is. Ambrózy Árpád emlékeztet: a Földművelésügyi Minisztérium megkereste az OMVK-t, hogy a nevezett javaslatokat egészítse ki részletesebb szakmai indoklással. Időközben dr. Sándor Gyula is készített egy anyagot, amely az ő illetve a Kinológiai Szakbizottság álláspontját tartalmazza a vhr. módosítási javaslatokkal kapcsolatban, és mindezzel párhuzamosan újabb kérdések is felmerültek. A kialakult helyzet lehetővé teszi, hogy a Hagyományos Vadászati Módok Szakbizottsága által korábban a témában leadott javaslatcsomagot konszenzussal elfogadott módosításokkal pontosítsák a két testület tagjai, illetve az FM által kért részletes szakmai indoklással is kiegészítsék. Ambrózy Árpád javasolja, hogy a dr. Sándor Gyula által megfogalmazottakat két részre osztva tárgyalják: az egyik rész a szakmai, fogalmi kérdésekre vonatkozzon, amelyekhez a kinológiában kevésbé jártasok minimálisan vegyenek részt, míg a másik rész a jogi szabályozáshoz kapcsolódjon, amelyhez többen fűztek hozzá észrevételeket. Hangsúlyozza: fontos, hogy a mindkét csoportba tartozó kérdéseket szigorúan szakmai szemszögből vizsgálják a jelenlévők, és tartózkodjanak a különböző előítéletektől, elfogult véleményektől. Hangsúlyozza: a vadászat átfogó és általános fogalom, és nem lehet egyik vagy másik vadászati módot a másik alá vagy fölé helyezni, egyikről sem mondható el, hogy kifejezetten orvvadászatra alkalmas tevékenység. Végül javaslatot kér arra a mindenkinek kiosztott nyomtatott anyagok alapján, hogy milyen sorrendben vizsgálják a vitás pontokat.

Dr. Sándor Gyula elmondja, hogy a javaslatok jelentős része technikai jellegű, két markáns probléma van, amelyeket másképp értelmez a két Szakbizottság. Az egyik az aranysakálra és a rókára való vadászat agárral, a másik pedig a mezei nyúl egyéni vadászata és az ehhez kapcsolódó vadkárelhárítás. Hangsúlyozza: nem lát komoly ellentétet ezen kérdések megítélésében sem, nem elvi, hanem technikai szempontból vannak aggályai. Megjegyzi: maga is szerepet vállalt abban, hogy az agarászat legális vadászati móddá váljon. Mindezzel együtt a nem agarász vadászok hozzáállását is figyelembe kell venni, sőt még a Kinológiai Szakbizottság sem egységes az agarászat megítélésében. Kovács Gábor jelzi: nagyon megosztó a téma. Példaként az íjászatot hozza fel, kiemelve: a vadászíjászok 20 éve küzdenek az előítéletekkel, és csak pár éve van lehetőségük ülő nyúlra és álló fácánra lövést tenniük. Ezt véleménye szerint a vadászati mód engedélyezésekor biztosan nem lehetett volna keresztülvinni.

Ambrózy Árpád pontosít: de igen, az ülő nyúlra való lövést már a vadászíjászatot legalizáló jogszabály is engedélyezte. Glück Balázs elmondja, hogy ezek ellen a dolgok ellen nem ágált senki annak idején. Megtudakolja, hogy van-e a mezei nyúl egyéni vadászata ellen az orvvadászat gyanúján kívül egyéb érv dr. Sándor Gyula szerint. Ő kifejti, hogy szerinte sem lát minden agarászban orvvadászt a vadásztársadalom, annak tükrében kell értelmezni a fenntartásokat, hogy bizonyos szituációkban fordulhatnak elő szabálytalanságok. Glück Balázs emlékeztet: a vadászíjászat 23 éve legális Magyarországon, és nem bizonyosodott be mind ez idő alatt, hogy számottevő orvvadász lenne a vadászíjászok között. Ugyanolyan arányban vannak köztük rabsicok, mint a puskás vadászok között, ugyanakkor az ismert esetek zömében nem olyan személyek orvvadásznak, akik minden jogi feltételnek megfelelnek. Aki leteszi a szükséges vizsgákat – az agarászat esetében a VAV-ot is –, az aligha kockáztatná a vadászati lehetőségeit egy nyúl miatt. Dr. Sándor Gyula fenntartja az aggályait: egy átlagos vadász gyanakodni fog, ezért úgy véli: néhány évet kell adni a vadásztársadalomnak arra, hogy legyen lehetőségük megismerkedni az agarászattal és elfogadni azt. Hangsúlyozza: vhr.-ről van szó, amelyet a törvénnyel ellentétben viszonylag egyszerű megváltoztatni. Azt is megjegyzi: nem az adott grémium hozza a döntést, csak javaslatot állít össze. Hozzáteszi: amikor a kamara berkein belül még érvelni kellett az agarászat mellett, és tőle magától is kért javaslatot dr. Jámbor László elnök, az egyik érve az volt, hogy a társas vadászatokon lehetőség nyílik elfogadtatni a vadászok többségével ezt a vadászati módot. Glück Balázs az íjászat kapcsán ismét kiemeli: nem igazolódtak a kezdeti előítéletek, másrészt pedig 23 év után sem csillapodtak az előítéletek, így nem lehet azzal érvelni, hogy az aggályok megszűnésével könnyebb lesz további lehetőségeket biztosítani az agarászok számára. Dr. Sándor Gyula elmondja, hogy nem az egyszeri vadászok szemléletéről beszél, hanem a döntéshozókéról, ezért nem is szakmai, hanem szakmapolitikai szempontból nem támogatja a mezei nyúl egyéni vadászatát agárral. Kovács Gábor elmondja, hogy a kamara oldaláról az látszik a vadászvizsgáztatást is végző megyei titkár kollégák révén: az íjászattal kapcsolatban talán azért vannak még mindig előítéletek, mert sok esetben azok, akiknek bevonják a fegyvereit, íjász kiegészítő vizsgát tesznek. Glück Balázs kifejti: a kamarán és a vadásztársadalmon belül sokan – amíg másokról van szó – igen szigorúan ítélnék meg, milyen okokból kellene bevonni a vadászfegyvert és a vadászjegyet. A vadászíjászoknál valóban sok hasonló eset csapódik le, és tanulságos ismerni ezek hátterét. Véleménye szerint vannak, akik megérdemlik, hogy legalább az íjászat lehetősége megmaradjon nekik, és egy-egy kisebb szabálytalanság miatt ne veszítsék el a vadásztársasági tagságukat. Hozzáteszi: a Magyar Vadászíjász Egyesület többször kérte, hogy ezt a jogi kiskaput rendezze jogszabály, nem az MVE kezdeményezésére született meg ez a lehetőség. Elmondja azt is, hogy a puskával való vadászathoz sokkal kevesebb feltételt kell teljesíteni, mint az íjászathoz vagy az agarászathoz, emellett az orvvadászat rendszerint puskával történik, így erkölcsi alapja sincs az aggályoknak. Kovács Gábor megjegyezte: csak rá akart világítani az íjászattal szembeni fenntartások okára. Dr. Sándor Gyula hozzáteszi: valóban sokat kockáztat az orvvadászó íjász, ugyanakkor tetten érni is sokkal nehezebb. Glück Balázs visszatérve az agarászatra azzal érvel, hogy agárral nagyvad nemigen fogható el. Ambrózy Árpád leszögezi: mindenképp különbséget kell tenni a legális és az orvvadászat között. Ha a legális lehetőségeket szűkítjük, az illegális vadászat nem szorul vissza, a legalitás kifejezetten az illegalitás ellen dolgozik.

Pomázi Ágoston felhívja a figyelmet arra, hogy a solymászatban sokak még az íjászatnál is jobban az orvvadászatot látták, és bebizonyosodott, hogy még annyira sem jellemző. Az agarászat körülbelül 150 embert és 10 vadászatra jogosultat érint az országban, ebből vadászagarász véleménye szerint néhány tíz lesz, mert az agarak nagy része is alkalmatlan erre a tevékenységre. Emlékeztetett: 2002 óta folynak agár teljesítmény-felmérések jellemzően Pest, Jász-Nagykun-Szolnok, Hajdú-Bihar és Bács-Kiskun megyében körülbelül 10 területen, ezek közül 1 specializálódott kifejezetten a hagyományos vadászati módokra. Mindebből látszik, hogy az agarászat, mint olyan, a vadásztársadalom egészét gyakorlatilag nem érinti. Ami az egyéni vadászatot illeti, a Vtv. meghatározza a mezei nyúl kártételét. Békés és Heves megyében sok terület van, ahol a vadkárelhárítás nehezen oldható meg, mert a sörétes fegyver a nyúlrágásnál is több kárt okoz. Ezeken a területeken rendszerint néhány mezei nyúl van, és ezeket agárral minden további nélkül meg lehet fogni úgy, hogy az agár nem okoz kárt például a dinnyében. Ambrózy Árpád elmondja, hogy beszélt vadkárszakértővel, akitől megtudta, hogy a napraforgó esetében a napraforgóban milyen nyúlkárról lehet szó: a vad kizárólag a szikleveleket eszi, 3-4 leveles korban már nem károsít. Egy vetésterületen maximum két hétig, egy táblán pedig egy hétig áll fenn a károkozás veszélye. A táblára ebben az időszakban a gazdálkodónak többször rá kell menni, és minden fordulónál 25-50%-os taposási kárt okoznak a munkagépek. Ehhez képest az agár okozta taposás jelentéktelen. Glück Balázs azt mondja, hogy erről egyébként is a gazdának és a vadászatra jogosultnak kell egyeztetnie, fölösleges a túlszabályozás. Mindezzel együtt Ambrózy Árpád azt mondja, hogy nincs szakmai indok az egyéni nyúlvadászatra. Dr. Sándor Gyula szintén emlékeztet, hogy Keresztes János nem nehezményezte, hogy az egyéni nyúlvadászatra nem lesz lehetőség. Glück Balázs megjegyzi: ezt nehéz megítélni, mert a helyzet nem egyértelmű. Keresztes János 2015 novemberében a 69. § módosításához egyértelműen javasolta az egyéni vadászat engedélyezését is. 2016 tavaszán a Hagyományos Vadászati Módok Szakbizottsága szintén ezt kezdeményezte. Ezt követően Keresztes János küldött egy javaslatot a jelen ülésre arról, hogy csak társas vadászat legyen lehetséges, Pomázi Ágoston pedig a saját javaslatában a nyúlra társasat, a rókára és az aranysakálra pedig – a társas mellett – egyénit is szorgalmaz. Ambrózy Árpád összefoglalva az elhangzottakat úgy fogalmaz: a társas mezei nyúl vadászat ellen senkinek nincs kifogása. Úgy véli, kivételt képeznek azon esetek, amikor idényen kívül a vadászati hatóság engedélyt adhat a kármegelőzés érdekében folytatható egyéni nyúlvadászatra a dinnye- és napraforgótáblákon. Dr. Sándor Gyula támogatja ezt az elképzelést. Glück Balázs hangsúlyozza: ha nem az előítélet a döntő, hanem a szakmai indok, akkor elfogadható, hogy a jogszabály ne engedélyezze az egyéni mezei nyúl vadászatot. Kovács Gábor kérdést vet fel: ha a napraforgóra rámegy az agár, kergeti a nyulat, és a nyúl beugrik a búzatáblába, megáll-e az agár?

Ambrózy Árpád ezzel kapcsolatban két javaslatát vezeti elő, tekintettel a puskás vadászok érzékenységére. Az egyik: az agarász vadászaton legyen kötelező a teletakt használata, ugyanis semmi sem szavatolja, hogy az esetlegesen felugró őz után forduljon az agár. Pomázi Ágoston a felvetésre azt mondja, hogy az agár azt üldözi, amire tanítják, amit bemutatnak neki. Addig nem engedhető el, amíg a vadász bizonyos benne, hogy a  kutya pontosan tudja, mi az üldözendő vad. Véleménye szerint nem célszerű szerepeltetni ilyen előírást a rendeletben, már csak az állatvédelem miatt sem. Kovács Gábor szerint visszás benyomást keltene, ha teletaktot írna elő a jogszabály. Glück Balázs pontosítja Pomázi Ágoston javaslatát, amelynek egyik pontjában arról ír, hogy a túl dús nyúlsűrűségben nem garantált, hogy csak a bemutatott vad után menjen a kutya. Pomázi Ágoston elmagyarázza, hogy agarászni nem lehet mindenhol, csak a nem túl vadbő területeken. Glück Balázs szerint a javaslat vadállomány sűrűségére vonatkozó előírása jogi szempontból nem elfogadható. Kovács Gábor javaslata, hogy ehelyett a javaslatban az szerepeljen, hogy a vadászatra jogosult jelölje ki az agarászatra alkalmas területet. Pomázi Ágoston a legfontosabb feltételekként említi, hogy ne legyen túl sok nyúl, vagy olyan növényi kultúra legyen, amely nem gátolja vizuálisan az agarat. Egyben hangsúlyozza: agarászni csak úgy lehet, ha meghívják a vadászt, fogadják bérvadászként, vagy – vadásztársasági tagok esetében – az egyesület engedélyezi ezt a tevékenységet. A vadászatra jogosult képviselője mindenképp jelen van, akár társas, akár egyéni vadászatról van szó, így az agarász felett kontroll van. Glück Balázs pontosít: az agár a bemutatott fajra vagy egyedre vadászhat? Pomázi Ágoston válaszol: az egyedre. Glück Balázs szerint ez ellentmond a javaslatának, amely szerint túl sűrű területen bármelyik nyúl után elmehet a kutya, így van létjogosultsága a teletaktnak. Ambrózy Árpád elmondja, hogy javaslata a puskás vadászok megnyugtatását célozza. Dr. Sándor Gyula  véleménye szerint ez bármilyen más kutyafajtánál is előfordulhat, a VAV hivatott biztosítani a kutya alkalmasságát.

A jelenlévők egyhangúlag megállapodnak abban, hogy a teletakt használata ne kerüljön be a javaslatok közé.

Pomázi Ágoston megjegyzi: probléma van a terelő- és hajtóvadászattal is, hiszen a vaddisznós kutyának csak a sertevadat kell hajtania. A terelővadászaton ezek a kutyák ugyanúgy hajtani tudnak, terelni nem, és nem különböztetik meg a vadfajokat, azok ivarát. Glück Balázs a solymászatot hozza fel, ahol szintén előfordulhat, hogy a madár a kakas helyett tyúkot fog. Mindezzel együtt leszögezi: jellemzően az agár csak a bemutatott vadra megy rá.

Kovács Gábor szakmai kérdést tesz fel: mekkora területet fut be az agár? Pomázi Ágoston válaszol: jóval kisebbet, mint a mezei nyúl mozgásterülete; a nyúl 2,5 kilométeren belül visszafordul. Dr. Sándor Gyula felveti, hogy ekkora távolságról a kutya vezetője már nem látja a kutyát. Pomázi Ágoston válasza: sík területen látja, márpedig agarászni csak ilyen terepen lehet. Emellett figyelembe kell venni, hogy a nyúl nem tud egyenesen futni, ugyanis akkor az agár megfogja. Általában legföljebb 100 hektáron zajlik a hajsza. Ehhez kapcsolódóan Ambrózy Árpád elővezeti a másik javaslatát: az agarászatra alkalmas terület nagyságának meg kellene határozni legalább 100 hektárt, ugyanis az erdősültebb megyék esetében érdemes lenne elejét venni, hogy más vadfajok is felbukkanjanak. Pomázi Ágoston szerint ezt nem lehet meghatározni, ezt is a vadászatra jogosultra kellene bízni. Kovács Gábor szerint nem célszerű túlszabályozni a témakört.

A jelenlévők egyhangúlag megállapodnak abban, hogy az agarászatra alkalmas terület kijelölését a vadászatra jogosultra kell bízni.

Amrbózy Árpád elővezeti a rókára és az aranysakálra történő egyéni agarászat kérdését. Keresztes János arról tájékoztatta, hogy a kártevőkre való vadászat az egyik funkciója lenne az agarászatnak, és az ilyen funkciók is igazolják a vadászati mód létjogosultságát. Emellett a téli rókavadászat kulturális hagyományai, kihívásai is a ragadozókra való agarászat mellett szólnak, illetve a társadalom szemszögéből kevésbé visszás, hogy csak a felnőtt egyedek kerülhetnek terítékre ebben az időszakban. A sakál pedig előfordulhat ott, ahol a róka is, ezért nem logikus kizárni. Kovács Gábor kérdése: mennyire alkalmas egyéni vadászati módként az agarászat ezekre a fajokra? Ambrózy Árpád válaszol: a koslatás időszakában teljesen alkalmas. Dr. Sándor Gyula felveti: a kotorékozást is rendszeresen támadják, ebben az esetben is kutya fog rókát, az agárral is problémák várhatók, mihelyst a közvélemény elé kerülnek egy-egy vadászat részletei. A sakált illetően pedig nem tudjuk, mennyire hatékony ellene az agár, sérülhet-e a kutya? Véleménye szerint nem feltétlenül érdemes komoly konfliktusokat felvállalni a két ragadozófaj vadászata miatt. Pomázi Ágoston szerint igen, ezt indokolják a hagyományok, másrészt pedig a mindig párban vadászó agarak a rókát gyorsan és kíméletesen ölik meg. Ami a sakált illeti, két magyar agár számára nem ellenfél, hiszen a farkas vadászata agárral is régi hagyomány. Emellett pedig az agarászok közül alig néhányan vadásznak majd ragadozóra, hiszen mára ez a kutyafajta alapvetően kedvtelésből tartott állat. Glück Balázs azt mondja, az agarászat a kotorékozásnál sokkal kevésbé kelthet rosszérzést a nem vadászok között. Ambrózy Árpád véleménye szerint nem a jogszabályok, hanem a gyakorlat ellen élhetnek kifogással a laikusok és az ellenzők, a gyakorlat pedig minimális, így szinte kizárt, hogy a nagy nyilvánosságnak lehetősége legyen tiltakozni. Ennek természetesen feltétele, hogy az esetleges rókára vagy sakálra történő agarászaton készült fotókat senki nem publikálja nyilvános fórumokon, közösségi oldalakon. Ehhez kapcsolódóan Pomázi Ágoston megjegyzi: a kotorékozás jelenleg nincs semmilyen vizsgához kötve, és a közvélemény számára elérhető ellenszenves tartalmat általában a félig-meddig laikus, sokszor nem is vadász kotorékozók teszik közzé. Ezzel szemben az agarászat csak VAV és kiegészítő vizsga után lesz lehetséges, és a vizsgán nem csak a kutya, de a vezetője munkáját is értékelik a bírák. Hozzáteszi: az agarat mindig vezetéken is kell tartani, és ha mégis elszabadul, akkor az adott napra ki kell zárni a vadászatból. Kovács Gábor javasolja, hogy az egyéni vadászatot a vadászati hatóság külön engedélyével lehessen űzni az agárral. Pólik Sándor nem ért egyet a javaslattal, ugyanis ezt a logikát követve ugyanígy kellene eljárni a solymászat esetében is, és ragadozó madárral egyéni vadászatot csak külön engedéllyel lehetne folytatni. Glück Balázs csatlakozik Pólik Sándorhoz. Dr.Sándor Gyula azt javasolja, hogy az egyéni agarászat mezei nyúlra vadkárelhárítás céljából külön engedéllyel legyen lehetséges, míg a róka és az aranysakál esetében legyen engedélyezett. Megjegyzi, hogy a döntést nem az asztalnál ülők hozzák meg, hiszen ők mind támogatják az agarászatot.

Határozat: a szakbizottság egyhangúlag megszavazza, hogy a vhr.-re vonatkozó javaslatában a következő szerepeljen:

Magyar agárral mezei nyúl elfogása vadászati idényben társas vadászat formájában történhet. Róka és aranysakál egyéni és társas vadászaton elfogható. Mezei nyúl vadkár elhárítás esetén – a vadászati hatóság külön engedélye birtokában – a vadkárral érintett mezőgazdasági kultúrákban magyar agárral elfogható.

Ambrózy Árpád megtudakolja, vannak-e még szakmai kérdések, amelyekben közösen kellene dűlőre jutniuk a jelenlévőknek. Pomázi Ágoston jelzi: nem ért egyet azzal, hogy a VAV-nál a magyar agár esetében is legyen ötéves türelmi idő a származási lapok megszerzésére, bemutatására, tekintve, hogy ezen fajta esetében nincs átállási folyamat. Javaslata szerint csak származási és regisztrációs lappal kellene vizsgáztatni a kutyákat. Ellenkező esetben öt év alatt keverék kutyák is bekerülhetnek a rendszerbe, holott a Vtv. egyértelműen előírja, hogy csak a magyar agárral lehet agarászni. Dr. Sándor Gyula ezzel egyetértve megjegyzi: a MEOESZ jelenleg mindent bevon a tenyésztésbe, ami kicsit is hasonlít a magyar agárra. Kovács Gábor felveti, hogy a részletes indoklás megfogalmazása során külön figyelmet kell fordítani arra, hogy az a témában kevésbé jártasak számára is egyértelmű legyen, és a megoldás sem a jogalkotó, sem pedig később a végrehajtás során a jogalkalmazó számára ne okozzon nehézségeket.

Glück Balázs felveti, hogy Pomázi Ágoston javaslatai között a róka és aranysakál agárral történő vadászatánál külön szerepel, hogy azokat egész évben lehessen vadászni. Véleménye szerint ezt nem kell kiemelni, célszerűbb azt írni, hogy az adott fajok vadászati idényében. Felvetésével mindenki egyetért. Glück Balázs másik észrevétele, hogy Pomázi Ágoston javaslataiban kezdeményezi eltörölni az állami vadászvizsga gyakorlati lövészeti vizsgarészének kötelező teljesítését a kizárólag magyar agárral, íjjal és ragadozó madárral vadászók esetében. Ez nem a vhr.-hez kapcsolódó javaslat, lévén a Vtv. írja elő, és a rendelet nem tudja annullálni. Dr. Sándor Gyula felveti, hogy a javaslatokban nem szükséges részletezni, milyen mezőgazdasági kultúrákban keletkező kár esetén lehessen mezei nyúlra vadászni agárral. Pomázi Ágoston egyetért: szerepeljen a javaslatban „a mezei nyúl által okozott vadkár” kifejezés.

A jelenlévők megegyeznek, hogy dr. Sándor Gyula és Kovács Gábor távoznak, a Szakbizottság tagjai pedig az elhangzottnak megfelelően átdolgozzák a korábban már a vhr.-hez összeállított, az agarászatra vonatkozó módosító javaslatokat, valamint az azokhoz tartozó indoklásokat. Az így elkészített anyagot még egyszer egyeztetik dr. Sándor Gyulával, majd benyújtják az OMVK vezetőségének. Kovács Gábor jelzi, hogy a következő hét hétfőjén dr. Székely Istvánnal is célszerű egyeztetni az anyagot. Ambrózy Árpád emlékeztet, hogy az FM még májusban kért kiegészítő szakmai indoklást a korábban a szaktárcának megküldött, a hagyományos vadászati módokra vonatkozó vhr. módosítási javaslatok agarászatra vonatkozó részéhez. Ő maga az ülés előtt 10 nappal szerzett tudomást a minisztérium ezen kéréséről, és az eltelt időt figyelembe véve fontos lenne mielőbb eljuttatni az FM-hez a kért anyagot.

A Szakbizottság tagjai a megbeszélteknek megfelelően dolgozzák át az agarászatra vonatkozó vhr. javaslatcsomagot, kiegészítik az indoklásokat. Az elkészült anyag jelen emlékeztető mellékletét képezi.

Budapest, 2016. augusztus 19.

AGARÁSZAT

Módosítási javaslat a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény végrehajtásának szabályairól szóló 79/2004. (V. 4.) FVM rendelethez

A Vhr. 58. § új, (6) bekezdéssel egészül ki:

(6) Magyar agárral mezei nyúlra, rókára és aranysakálra lehet vadászni.

Indokolás: az új rendelkezés a magyar agárral biztonságosan – és a magyar vadászati hagyományoknak megfelelően – elfogható vadászható fajok felsorolását tartalmazza.

61. § (1) A vadászeb fajtacsoportba a vadászkutyaként elfogadott [és nyilvántartott] fajták közül az apróvad és nagyvad vadászatára, [valamint] kotorékmunkára, valamint a hagyományos vadászati módoknál a solymászatra és agarászvadászatra Magyarországon jellemzően használt fajták tartoznak.

Indokolás: az agarak fajtacsoportjából kizárólag a magyar agár alkalmazható vadászat céljából, ennek oka az ősi nemzeti fajták genetikai értékének védelme, eredeti funkciójának megőrzése. Ez év június 17-én a hungarikum bizottság a 9 nemzeti kutyafajtát a Magyar Értéktárba felvette. Következő fokozat a hungarikummá nyilvánítás megpályázása, ennek egyik feltétele a fajták eredeti funkciójának, a vadászatnak a fenntartása.

(2) A vadászaton jellemzően használt vadászkutya fajták [(a továbbiakban: vadászkutyafajták)] vadászati alkalmassági vizsgaszabályzatát (a továbbiakban: VAV [szabályzat]) [a vadászkutyafajták elismert ebtenyésztő szervezetei és a vadászkamara együttes javaslata alapján a minisztérium hagyja jóvá, és a Vidékfejlesztési Értesítőben teszi közzé.]az Országos Magyar Vadászkamara javaslata alapján az illetékes minisztérium hagyja jóvá.

Indokolás: az elismert tenyésztő szervezetek megszűnése miatt szükséges pontosítás.

(3) A vadászkutyafajták vadászati alkalmassági követelményeit a VAV szabályzatban, az apró- és nagyvad, a kotorékvadászat valamint a hagyományos vadászati módok során adódó feladatok [amennyiben indokolt, fajtánként az apró- és nagyvad vadászat, továbbá a kotorékmunka során adódó feladatok] szerint kell meghatározni. [A VAV szabályzatnak tartalmaznia kell a minősítést végző teljesítménybíró kijelölésének szabályait, valamint a vadászkutyafajták alkalmassági vizsgájának és nyilvántartásának rendjét.]

Indokolás: A kiegészítés a hagyományos vadászati módokra és kotorékozásra használt kutyák VAV szabályzatát érinti.

(4) [Vadászkutyafajták vadászati alkalmassági vizsgáját a vadászkamara területi szervezetei, valamint az elismert ebtenyésztő szervezetek rendezhetik, feltéve, hogy eleget tesznek a vizsgáztatásra e rendeletben, továbbá a (2) bekezdés szerinti VAV szabályzatban előírt követelményeknek.]A vadászkutyafajták vadászati alkalmassági vizsgák megszervezését és lebonyolítását az Országos Magyar Vadászkamara Területi Szervezetei kötelesek – a mindenkori felmerülő igényeknek megfelelően – végezni vadászaton illetve mesterséges körülmények között. Az (1)-(2)-(3) bekezdésekben foglaltakat az Országos Magyar Vadászkamara javaslata alapján az illetékes minisztérium hagyja jóvá és teszi közzé.

Indokolás: Minden vadászati mód esetében alternatív megoldás természetes körülmények között vadászaton illetve mesterséges körülmények között megrendezhető vizsga. A solymászat és agarászat VAV-ok kizárólag vadászaton rendezhetők. Az ott felmerülő szituációk mesterséges körülmények között nem imitálhatók.

62.§ (2) A vadászkutyák vadászati alkalmassági vizsgáin (kivétel a vaddisznós kutyák) a rendelet hatályba lépését követő 5 év után csak származási vagy regisztrációs lappal rendelkező egyed vehet részt. A türelmi idő leteltéig a vadászkutya fajtákhoz tartozó (kivétel a magyar agár), adott fajtajelleget mutató, de származási lap nélküli, keverék kutya is vizsgáztatható.[biztosítani kell, hogy a VAV szabályzatban megadott munkateljesítmény feltételeknek megfelelő, az adott fajtakörbe tartozó egyéb fajtájú vagy fajtakeverék vadászkutyák is vizsgát tehessenek. Az eredményes vizsgát tett vadászkutya azonosítható egyedi jelöléséről a vadászkutya tulajdonosa köteles gondoskodni.]

Indokolás: Vaddisznós kutyák esetében indokolt a keverék ebek alkalmazása, mivel az ott megkívánt vadásztulajdonságok hatásosabban érvényesíthetők. A magyar agár esetében – mivel eddig az agarászat nem szerepelt az engedélyezett vadászati módok között – így nem jelent problémát az ismeretlen származású, nem fajtatiszta egyedek kizárása a vizsgából. A magyar agár esetében a származási vagy regisztrációs lap a VAV igazolvány megszerzésének és a vadászaton való részvételnek feltétele. A törvény kizárólag igazoltan magyar agarak számára engedélyezi a vadászaton való részvételt.

67. § (1) A vadászatvezető, illetőleg a kísérővadász köteles a vadászat megkezdése előtt meggyőződni arról, hogy a vadász rendelkezik-e a vadászat gyakorlásának személyi feltételeivel, illetve ha vadászkutyával vadászik, a VAV igazolvány és a vadászati módnak megfelelő szükséges felszerelések meglétével.

Indokolás: a javaslat megteremti az előírt feltételek megléte ellenőrzésének lehetőségét.

69.§ (2) [Vadászterületen solymászni a jogosult hozzájárulásával lehet.] A vadászmadár be[tanításához]vadászásához szükséges röpítés és műpedzés, valamint a magyar agár tanításához szükséges „műnyúl” utáni futtatás vadászterületen[vadászati idényen kívül] csak a vadászatra jogosult által kijelölt területen végezhető.

Indokolás: A javaslat megteremti a lehetőséget, hogy a vadászatra jogosult a fenti tevékenységekre olyan területrészt jelöljön ki, amelyen az egyéb vadfajok zavarásának lehetősége kizárható.

A 69.§ új, (5) bekezdéssel egészül ki:

(5) Az agarászatot a vadászterület határán esetlegesen átfutó, vadat űző magyar agár védelmében az érintett vadászatra jogosult illetékesének be kell jelenteni.

Indokolás: a javaslat célja, hogy a zsákmányállat űzésekor szomszédos vadászterületre átváltott magyar agár megóvható legyen a vadat űző kutyaként való elejtéstől.

A 70.§ új, (7) bekezdéssel egészül ki:

(7) Magyar agárral mezei nyúl elfogása vadászati idényben társas vadászat formájában történhet. Róka és aranysakál egyéni és társas vadászaton elfogható. Mezei nyúl vadkár elhárítás esetén – a vadászati hatóság külön engedélye birtokában – a vadkárral érintett mezőgazdasági kultúrákban magyar agárral elfogható.

Indokolás: Mezei nyúl által okozott vadkárral érintett mezőgazdasági kultúrákban a fegyveres vadkárelhárítás aggályos, ennek hatékony alternatíváját jelentheti a magyar agárral történő elfogás. Az apróvad életfeltételeinek javítása érdekében hangsúlyosabbá váló, a vadgazdálkodási üzemtervek kötelező elemeként a szaktárca által is szorgalmazott ragadozókontroll eredményességéhez nagyban hozzájárulna az egyéni vadászat keretében űzött róka- és aranysakál-elfogás. Egyes vadászati módok (les, hívás) gyakorlása nem is értelmezhető társas formában, ezért az egyéni agarász vadászat engedélyezése az előbbi esetek tekintetében is indokolt.

A 74.§ új, (3) bekezdéssel egészül ki:

(3) Vadászaton a vadászkutya esetleges sérülése esetén azonnal elsősegélyben kell részesíteni, és szükség esetén gondoskodni kell állatorvosi ellátásáról.

Indokolás: A javaslat biztosítja az esetlegesen sérülést szenvedett vadászkutya ellátási kötelezettségének számonkérhetőségét.

A továbbiakban figyelemmel kell még lennia vadászvizsgát megelőző tanfolyamról és a vadászvizsgáról szóló126/2013. (XII. 17.) VM rendelet módosításaira.