A Sárréti Egyetértés Vadásztársaság (Alap) elnöke, MéhesLajos vendégszeretetét élveztük az év eleji társas fácánvadászatunkon (2020. január 24-én), amelynek szervezésében és lebonyolításában házigazdáink ezúttal is jeleskedtek. Az ebédet követően előkerült egy nyomdaillatú friss kiadvány, Békés Sándor válogatott és újabb írásait magában foglaló: Ünnep és gyász címet viselő kötet. Az örömtől meghatódottan, és még inkább kíváncsian vettük kezünkbe a névre szólóan dedikált ajándékot és azzal búcsúztunk el egymástól, hogy hamarosan találkozunk, Székesfehérváron bemutatjuk a könyvet egy író-olvasótalálkozó keretében.

Az élet átírta NapTárunkat, ezt a várva várt eseményt is kihúztuk belőle és elnapoltuk 2021-re. Ajánljuk szíves figyelmükbe alábbi írásunkat.

Könyvbemutató helyett

Nem mindennapi élmény úgy olvasni egy irodalmi művet, hogy az olvasó személyes jó barátja a szerzőnek. Így vagyok Békés Sándorral, olvasás közben magam elé képzeltem sajátos hanghordozását, a rá annyira jellemző beszédritmusát és gesztusait.

Ez a kötet „szépirodalmi vadászetika”, Békés Sándor vadászetikája szépirodalmi műfajformák foglalatában. Egy olyan írói pálya stációi, amelyeket Baranyában, Somogyban, országszerte, világszerte szerzett élményeiből építgetett évtizedek során – írja a kiadvány előszavát jegyző dr. Druzsin Ferenc irodalomtörténész.

A címválasztás mikéntjét maga a szerző fedi fel: „Vadászni kell. A vad elejtése az etikus ember számára ugyanakkor egyszerre ünnep és gyász. A megharcolt és megszenvedett siker okot ad az ünneplésre, ám az immár élettelen vad birtokbavételének aktusát sajátos szomorúság lengi be. Olyan ez, mint amikor az ember a tábortűz melegét érezve egyszer csak azon kapja magát, hogy a melengető lángokat kísérő finom füsttől könnybe lábad a szeme…”

Harmincegy év 31 történet

Békés Sándor harmincegy éve vadász, 1972 szeptemberében lett a pécsi Mecsekalja Vadásztársaság tagja, 1975-ben lőtte az első bikáját. „Szerencsésnek érzem magam, mert nincs – soha nem is volt  - bennem az a vad zsákmányolási szenvedély, amit lő düh néven szoktunk emlegetni. Az esetek többségében lő düh helyett inkább valamiféle szorongást, gyötrődést érzek lő helyzetben, amit talán a lő düh mintájára lő drukknak nevezhetnénk. Minden tettünk, sőt minden szavunk következményekkel jár. A puskalövés mindenképpen. A kimondott szót és az eldördült lövést még soha, senkinek nem sikerült „visszaszívni”, meg nem történtté tenni.” – írja a szerző. E kiragadott részlet jól érzékelteti, nem csupán a vadak iránti tiszteletét, hanem társadalomismeretét.

A könyv olvasása közben a tapasztalt vadász bizonyosságot nyer az évszázados természeti és társadalmi törvényekről és értékekről, az újdonsült vadászt - kellő nyitottság birtokában, reményteli befogadóként - megérintik a vadászati kultúra erkölcsi és etikai alapvetései.

„Szeretem a régi fényképeket… A fénykép: jövőbe vetített múlt. Csoda. Az ember legősibb vágyainak egyikét valósítja meg a fényképész, amikor gépével megragadja és újra meg újra átélhetővé teszi a múló pillanatot” – felütéssel ismerjük meg Rabló papa történetét, amelyen keresztül eljutunk a bennünket is foglalkoztató problémához, amelyen jó lenne változtatni, és visszahozni, azt, ami nem is olyan régen, még jól működött: „A vadászatok befejeztével nem csupán a teríték elkészítésére adtunk egymásnak időt, de arra is, hogy ki-ki elmondja élményeit, illetve meghallgathassa mások véleményét. Nem rohantunk. Rabló papa reggelente az elsők között érkezett, és az utolsók egyikeként távozott. Az együttlét minden perce fontos volt számára.”

Az „Egyszeri és megismételhetetlen” című etűd a szerző ars poétikája. „A vadászat végső lényegét én a találkozásokban találtam meg. Találkozás a természettel, találkozás a hőn óhajtott vaddal, találkozás és ismerkedés csodás, ám addig ismeretlen tájakkal, lényekkel és jelenségekkel. És persze emberekkel! Minden találkozás mélyén ott lapul a kiszámíthatatlanság, a váratlanság mozzanata. Tehát találkozásaink tulajdonképpen miniatűr kis drámák, még akkor is, ha rendszeresek ezek a találkozások, s akár naponta többször is részesei vagyunk. Találkozni annyi, mint kapcsolatot teremteni. És kapcsolat nincs egymásra hatás, s ezzel együtt kockázat nélkül. A találkozás tehát élmény és kaland.”

„A vadászat Széchenyi szerint vadűzés és erdőzúgás. Igen, de talán felfedezés és találkozás is, hisz minden vadászterület, vadászataink minden helyszíne egyben hazánk vagy világunk egy-egy darabkája is, mely ezernyi, megismerésre méltó titkot rejteget. A vadászat nem csak a vad elejtésének élményét ígéri, de a tájjal, a történelemmel, a hely szellemével való találkozás és megismerkedés nagyszerű lehetőségét is. Van, amikor el sem dördül a puska, ám mégsem marad üresen az „aggaték”…”(Farkasok nyomában – részlet)

E néhány szemelvény ékes bizonyítéka annak, hogy nem csupán klasszikus, de kortárs szerző tollából is születnek élvezetes olvasmányok, amelyek visszaadják a hitet az emberi jóságban, választásainknál pedig segítenek megtalálni a helyes utat.

Békés Sándor idén töltötte be 80. életévét. Jó egészséget kívánunk neki! Fogadják jó szívvel „Vadásznaplóját” avagy „Élete regényét”!

A kötet a KÓDEX Nyomda és Kiadó gondozásában jelent meg 2020-ban, Pécsett. A szövegközi fotók a szerző felvételei, a rajzokat Szarvas Pongrác készítette. A borítót Vörös Béla tervezte ifj. Bóta István fotójának felhasználásával.

Szente Tünde