Újra a latin mondás: " Memento homo quia pulvis es et in pulverem reverteris." (Emlékezz ember, hogy por vagy és a porba térsz vissza.) Csak a halhatatlan lelkünk marad. Ebben hiszek, és ebben hittek szüleim és elődeim. ... A teremtő csak az embernek adott lelket, amelynek élete hitem szerint örök."

Íróként így elmélkedett az elmúlás gondolatán Merán Fülöp Vadászparadicsom a Vértesben című kötetének rövid búcsúszavában. Egy hosszú életen át hitére és elveire, konzervatív erkölcseire kősziklaként támaszkodó ember igaz és örökérvényű bölcsességei e szavak, melyeket sikerekben és elismerésekben, de hatalmas veszteségekben is gazdag életútja érlelt meg benne.

Húsvét vasárnap van, Krisztus feltámadott! Mi azonban nagypéntek napján szegényebbek lettünk: idős barátunk, az ízig-vérig vadászember, hazájának szeretetét a kényszerű távollét évtizedeiben is Istenbe vetett hite erejével megőrző ifjabb Gróf Merán Fülöp elment közülünk. Sokunknak fájdalmas űrt okoz hiánya, melyet csaknem reménytelenül próbálunk betölteni az emlékeinkkel és a hátrahagyott életmű újbóli felidézésével, elolvasásával.

Ifjabb Merán Fülöp 1926. december 12.-én született Csákberényben, a Merán grófi család negyedik gyermekeként. Egész életét meghatározó élmény számára a Vértes déli oldalán töltött fiatalkori évek. Itt vált belőle szenvedélyes vadász, a természet és a vértesi táj olthatatlan szerelmese, egyben a XX. század történelmének éles szemű és hiteles krónikása. A II. világháború végén a család menekülni kényszerült a megszálló szovjet csapatok elől. 1945 novemberében a még csak 19 éves Fülöp és bátyja Ferenc a szerény boldogulás reményében hazatérnek Csákberénybe, azonban a kiépülő Rákosi-rendszer üldöztetése miatt 1948-ban a végleges távozás mellett döntenek. A nehéz szívvel hátrahagyott, imádott szülőföld után rövidesen Grazban telepedett le, ahol a közeli eggenbergi vadászkastélyban létrehozta, majd negyven éven át, egészen nyugdíjazásáig vezette a munkássága révén európai hírűvé vált vadászati múzeumot. Emellett évtizedekig kiemelkedő, válogatott koronglövő-bajnok, de legfőképpen ízig-vérig vadászember volt. 1974-től sorra jelentek meg vadászati témájú könyvei, melyek komoly sikert arattak német nyelvterületen, de magyarul csak a rendszerváltást követően jelenhettek meg. Műveiért – számos osztrák és európai díj, kitüntetés mellett – megkapta a CIC, a Nemzetközi Vadászati és Vadvédelmi Tanács legmagasabb kitüntetését, a Pro Merito díj arany fokozatát. Munkásságának méltó hazai elismerésére 2016. március 22.-én került sor az író édesapjáról elnevezett csákberényi Gróf Merán Fülöp Vadászati- és Erdészeti Múzeumban. Ekkor vehette át Dr. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes Úrtól a Magyar Érdemrend tisztikeresztjének polgári tagozatát „Magyarország vadgazdálkodásának nemzetközi elismertetése érdekében végzett tevékenysége elismeréseként”.

Utolsó éveiben is aktívan hódolhatott vadászszenvedélyének: Diána igaz kegyeltjeként 93 esztendős korában is megadatott számára, hogy az oly áhított szalonkát húzáson terítékre hozhassa! Még megérhette, hogy utolsó újságcikke a szalonka őszi vadászatáról Őszi sanzon címen nyomtatásban is megjelent a Magyar Vadászlap márciusi számában, azonban a járványhelyzet miatti kényszerű bezártság és magány igen megviselte. 2021. április 2.-án, életének 95. évében grazi otthona békéjében csendesen elment közülünk.

Isten nyugosztaljon Fülöp bácsi, zúgjon Néked odaát az erdő!

Právetz András

Múzeumigazgató

Gróf Merán Fülöp Vadászati- és Erdészeti Múzeum