December hónapról a téli álmát alvó természet, a korán beköszöntő sötétség és a ködös hajnalok képe jut eszünkbe. Ezek a természeti adottságok bennünk, emberekben sajátos gondolatokat ébresztenek. Fontos dolog ezekkel a gondolatokkal számot vetni, mert túl mutatnak mindennapi, haszonelvű világunk korlátain, ahol a csend, a nyugalom, a várakozás haszontalan dolgok, mert nem termelnek semmit. De aki képes egy ködös téli hajnalon beleolvadni az alvó természet csendjébe, az szavak nélkül is megérti, hogy a várakozásnál nem sok emberibb dolog van. Ennek felismerése már átvezet bennünket a természet világából a kultúra világába, hiszen a várakozás az advent lényege. Aki tud várakozni az felismerte, hogy mi emberek csak egymás által válhatunk azzá, akik, lenni szeretnénk. A másik személy pedig mindig ajándék, nem megvásárolható, még csak jogot sem formálhatunk rá. Azt a pillanatot pedig ki kell tudni várni, amikor a másik úgy dönt, hogy szabadon megajándékoz minket önmagával. Adventben a legnagyobb ajándékra, a legfontosabb találkozásra várunk – a Megváltó születésére. Erre a találkozásra készülni kell. Egy ködös decemberi hajnal, amely a természetben ér bennünket-alkalmat adhat arra, hogy kivessük lelkünkből a világ lármáját, amely nyomasztó ködként fedi el embervoltunk legértékesebb részét – Istenhez és embertársainkhoz fűződő kapcsolatainkat.

Az Országos Magyar Vadászkamara Fejér Megyei Területi Szervezete ebben az esztendőben „Vadászok Adventje” címmel, egy kulturális rendezvénnyel szeretett volna hozzájárulni ahhoz, hogy ez a készület minél bensőségesebb lehesse, mert a Megváltó érkezésére csak megtisztult lélekkel lehet várni. Ez a rendezvény a jelen helyzetben elmarad, de írásban szeretnénk közzétenni azokat a gondolatokat, amelyek élő szóban hangzottak volna el.

A magam részéről azt kívánom, hogy az adventi készület tegyen bennünket értékes ajándékká és megajándékozható emberekké.

Az alábbiakban közöljük Ugrits Tamás Püspöki Irodaigazgató Atya adventi gondolatait.

Mészáros János

OMVK Fejér Megyei Területi Szervezete

Etikai Bizottság Elnöke

ADVENTI GONDOLATOK

            Advent az Úr Krisztus jövetelének várása. A remény, a csend, a készülődés ideje. Rendet és ünnepet készítünk magunk körül, de rendet, ünnepet tudunk készíteni gondolatainkban is. Ebben az időben hétköznapi tapasztalataink; hivatásunk, munkánk vagy hobbink megszokott eseményei is felemelhetik szívünket.

            A keresztény ember alapvető helyét és magatartását itt a Földön az a hit adja, hogy a világ Isten teremtménye. Felismerjük, hogy a természet Isten temploma, amelyet azért épített, hogy megtaláljuk benne Őt és önmagunkat is. Ami Istenből láthatatlan, azt bele rejtette a teremtett világ rendjébe és szépségébe, és mi rácsodálkozhatunk tapasztalható jelenlétére.

            Sok vadász, erdőt-mezőt járó ember megtapasztalta már, hogy a természet felemeli és megtisztítja a szívet. Ezek a fogalmak: csend, béke, szépség, összhang, itt kapnak igazán formát és tartalmat. Itt érthetjük meg, hogy Isten mindig többet ad nekünk, mint amit pénzzel megszerezhetünk, vagy amit a kezünkkel megmarkolhatunk. Sok vadásszal találkoztam, aki nem csak arról mesélt büszkén, hogy mit sikerült elejtenie, hazahoznia; hanem meghatottan arról is, hogy mit sikerült látnia és emlékként ott hagynia. Igen, az ember nem attól érték, amije van, hanem, aki ő önmagában.

            A természetre gondolva hála és felelősség formálja szívünket és tetteinket. Ajándékba kaptuk Istentől a természet gazdagságát és szépségét, amit meg kell őriznünk és tovább kell adnunk. A vadászatnak és vadgazdálkodásnak lehetnek lelki alapjai is!

 Szomorú tapasztalatunk, hogy ha az önző emberiség meglopja a természetet, maga lesz szegényebb; ha ezt a templomot lerombolja, magát sem találja meg többé benne.

Advent egy lehetőség újra gondolni életünket, rendbe tenni értékrendünket. A vadász kezében nem csak fegyver van, hanem messzelátó is; nem csak a földön cserkel, hanem magaslesre is ül. Az a távcső, amit a szívünkhöz emelünk, többet mutathat a láthatónál. Az a magasles, amire gondolatainkkal felkapaszkodunk, magasabb szempontból is értelmet adhat mindannak, amit teszünk, vagy akik vagyunk. Megérthetjük és megtapasztalhatjuk erdeink templomaiban azt is, hogyan ér össze ég és föld; hogyan van jelen Isten az emberek világában és szívében.

Székesfehérvár, 2020. november 22.                                                   

Ugrits Tamás