Mindezek mellett feleleveníti azt a tudásanyagot, melyet az egyes vadásztársaságok tagjai mondhatnak magukénak, ugyanakkor mindezt – a vadászok mindennapjait, és hagyományait – egyfajta küldetésként, a nem vadászó közösségek számára is bemutatja.

A Gubucz József által szerkesztett keményfedeles kiadvány elsősorban azt próbálja érzékeltetni, hogy a mai kor vadászata már nem hasonlítható össze az egykori, létfenntartást biztosító szükség-vadászattal, sem a későbbi idők látványosságot szolgáló vadűzéseivel. – A vadász ma már valóban vadgazda, a szó szoros értelmében; a vad többé már nem a természet ajándéka. Csak szakmailag művelt, gondolkozó fővel tud eredményt elérni: vadat nevelni, óvni, szakszerűen vadászni és biztosítani a vad számára fontos élőhelyet – árulta el Gubucz József, a szeptember 17-én délután tartott könyvbemutatón.

Hozzátette: mindezek mellett közvetíteni szerették volna az elődök erkölcsi üzenetének, „etikai végrendeletének" lényegét is, mely szerint a vadászat életfelfogás, életérzés, sajátos életviteli gyakorlat volt. – Ez a könyv remélhetőleg eléri azt a célját is, mely nem több és nem kevesebb, mint annak tudatosítása, hogy nem általunk kezdődtek a dolgok. Jeles és kiváló elődeink voltak, és mikor rájuk emlékezünk, talán az is eszünkbe jut majd, hogy a holnapiak számára, mi leszünk a múlt – emelte ki Gubucz József.

A könyvbemutató ünnepségen Toldi Balázs, Gyomaendrőd polgármestere is részt vett, a kiadvány pedig éppen az ő szavaival kezdődik. Ebben a városvezető a vadászatot az egyik legősibb mesterségként jellemzi, mely véleménye szerint a történelem során rengeteget változott. – A vadászat célja, eszközei, valamint a társadalmi, illetve kulturális jelentősége folyamatosan módosult, csiszolódott, és bizony sok ezer év telt el, amíg az őskori létfenntartó vadászattól eljutottunk napjaink fenntartható vadgazdálkodásáig – foglalta össze a polgármester. Toldi Balázs úgy fogalmazott: Magyarországon mindig kiemelt szerep jutott a vadászatnak; majd utalt a hazai eredetmondákra, a magyar solymászat szellemi, kulturális örökségi státuszára, és a Magyarországon zsákmányolt világrekord trófeákra.

– Ahhoz azonban, hogy mindez így legyen, sokat kellett tenniük azoknak a jeles és dicső elődöknek, akik a vadászatnak és a vadgazdálkodásnak szentelték életüket. Ezen könyv célja, hogy a vadásztársaságok tagjai ismeretanyagát felelevenítse, bővítse, ugyanakkor fontos feladat a vadászok tevékenységének, hétköznapjainak és hagyományainak közvetítése a nem vadászó lakosság, főleg az ifjúság felé. Ezért szól ez a könyv azoknak is, akik a vadászokat, a vadászatot csak messziről ismerték, vagy félreismerték – fejtette ki Toldi Balázs.

Zuberecz Tibor megyei fővadász, a kiadvány szakmai lektora az ünnepségen úgy fogalmazott: a könyv egyfajta metszetet ad az olvasó számára egy időutazásról, bemutatja a régmúltat, miközben tükröt tart a közelmúltról, napjainkról. – A kiadvány legnagyobb értéke maga a könyv. Volt egy vágy, ami egy gondolatot szült, mindez pedig egy akarattal találkozott, ami végigvitte ezt az egészet – osztotta meg gondolatait Zuberecz Tibor, aki többek között egy fotót emelt ki a könyvből. Ezen a vadászok előtt, 8-10 fácánkakas látható a terítéken, „Eredményes vadászat után” képaláírással.

– Néztem ezt a képet, és az örömöt láttam ezeknek a vadászoknak az arcán. Egyrészt felmerült bennem az, hogy lám, ennyi vadkakasnak is lehet örülni. Milyen jó látni ezt. Kérdés, hogy tudunk-e még 8-10 kakasnak örvendezni, tudunk-e egyáltalán örülni egymásnak, és a másik sikereinek, manapság? – fejtette ki Zuberecz Tibor, aki azzal zárta szavait, hogy Gubucz József kezei alatt egy hiánypótló munka született. – Mely nemcsak Gyomaendrőd, de a térség ékessége, gyöngyszeme is egyben, egy közös kulturális kincs. Kívánom, hogy forgassák haszonnal ezt a könyvet, a ma nemzedéke pedig az utánunk jövő generációnak is mutassa meg – zárta gondolatait a fővadász.

A keményfedeles, fotókkal gazdagon illusztrált, kétszáz oldalas kiadvány többek között bemutatja a természetet, a honfoglalás előtti és utáni vadászatot. Szól az elfeledett vadászati módszerektől és vadakról. Kiderül az is, hogy őseink kedvelt zsákmánya volt a vidra, az ürge, sőt a pele is, hogy egészen a 16. század közepéig kerülhetett a magyar vadászok terítékére jávorszarvas, míg bölény ennél is tovább: az utolsót 1762-ben hozták terítékre Székelyföldön. Az elfeledett, ősi csapdákból is bemutat jó néhányat, köztük az úgynevezett farkaskertet, mely egymással párhuzamos, kör alakú vesszőkerítésből állt. A belső kerítésen belül helyezték el az élő bárányt, tyúkot, libát, amelynek hangjára a farkas, vagy a róka bekúszott és körbejárva maga előtt végül becsukta az ajtót, így zárva magát fogságba. Érdekesség még, hogy az 1800-as évek derekáig szokás volt a paraszti házak kamráiban egy megkurtított szárnytollú vércsét tartani, amely az egereket és a patkányokat fogdosta össze.

A könyv helyi különlegességeket is bemutat, köztük az úgynevezett maszkos vadászatot, melynek a Sárréten volt hagyománya: a madarász állig beleállt a vízbe és egy kivájt tököt borított a fejére, melyen kitekintő- és légzőnyílások voltak. Így közelítették meg a récéket a korabeli vadászok, melyeket aztán lábuknál fogva ragadtak meg, és húztak a víz alá.

Gubucz József bemutatja a későbbi korok vadászatát, részletesen ismerteti a gyomaendrődi vadásztársaságokat, a helyi kitüntetetteket, a vadászati érdekképviseletek meghatározó alakjait, a térségben elejtett különleges zsákmányokat, trófeákat. Szól a felelős vadgazdálkodásról, a gasztronómiáról, a lövészsportról, a vadászkutyákról, valamint a vadászati kultúráról és a vadászhagyományokról is. Mindezek mellett ír az 1971-es hazai Vadászati Kiállításról, miközben felvezeti a 2021-es rendezvényt.

A könyvet végül Studinka László 1977-ben megjelent Minden nap vadásznap című könyvének gondolataival zárja a szerkesztő: „Ma őszülő fejjel, fogyogató erővel is még vadásznap, minden nap! Ha igen gyakorta nem is fogom kézbe sem a puskát, sem a messzelátót – sőt sajnos, először életemben még kutyát sem tudok tartani a szűk városi lakásban, ha emlékeimet papírra vetve, tollammal vadászom csak – akkor is, minden nap, vadásznap!”

Névjegy

A lokálpatrióta pedagógus, aki lelkesedik a vadászatért

Gubucz József 1947. március 1-jén született Endrődön. A gyulai kertészeti technikum után a Gödöllői Agrártudományi Egyetemre járt, ahol 1969-ben szerzett technikus tanári oklevelet. Később elvégezte a szegedi tanárképző főiskolát, majd a Budapesti Műszaki Egyetemen és a Pécsi Tudományegyetemen diplomázott. A gyomaendrődi Bethlen Gábor Szakképző Iskola és Kollégium korábbi igazgatója, pedagógus, sport- és vadgazdálkodási szakember. A gyöngyösi Károly Róbert Főiskola címzetes főiskolai docense, a Gyomaendrődért Emlékplakett büszke tulajdonosa, aki munkásságáért a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztjét is kiérdemelte.