Tengelicen született 1937-ben. Itt végezte az általános iskolai tanulmányait, majd a budapesti Fasori Evangélikus Gimnázium tanulója volt annak megszűnéséig, ezután Szekszárdon a Garay János Gimnáziumban folytatta tanulmányait, itt érettségizett. 1957-62 között a budapesti kertészeti főiskola tanítványa volt, ahol mezőgazdasági mérnöki végzettséget szerzett. Tanulmányait később levelező úton is folytatta a soproni erdészeti főiskolán.

Gyakornoki éveit a Szekszárdi Állami Gazdaságban töltötte, ezután a Tolna Megyei Tanács Mezőgazdasági Osztályán dolgozott. Ezt követően a vadgazdálkodás iránti elkötelezettsége pályamódosításra késztette, így lett 1962-ben a Tolna Megyei Vadászszövetség fővadásza. 1972-ben az akkor létrehozott fácánkerti vadvédelmi állomáson kezdett el dolgozni vadbiológusként. Innen ment nyugdíjba. Közben a tengelici vadásztársaság vadászmestere volt 25 éven át. Az Országos Magyar Vadászati Védegylet megyei szervezetének vezetőségi tagja annak megalakulásától, majd az Országos Magyar Vadászkamara Tolna megyei Területi Szervezetének Vadvédelmi és Vadgazdálkodási Bizottságának létrehozásakor annak elnökének választották be, melynek haláláig aktív tagja volt. Közel 20 évig tagja volt a Megyei Trófeabíráló Bizottságnak. Alapító tagja volt a Magyar őzért szakmai műhelynek. Szakmája a hivatása és a hobbija is volt. Élete során közel 100 szakmai írása jelent meg országos vadászati folyóiratokban (Nimród, Vadászlap) vadászati és vadgazdálkodási témában. Nevéhez fűződik szerkesztő-íróként a 2001-ben megjelent Tolna Megyei Almanach. Ezt követően sorban adta ki könyveit: Nézd és lásd! Kézikönyv az őzről (2004.), mely 3 kiadást ért meg ez idáig, majd társszerzője és szerkesztője volt a Tengelic története című könyvnek. 2012-ben megírta a Tengelici vadásztársaság története című könyvet. 2014-ben egy kötetben összefoglalta saját családjának a történetét. 2018-ban adták ki utolsó szakmai könyvét, mely címe Az őzállomány gondozása. 2019-ben megjelent utolsó írása életének emlékeit idézi fel Szerettem vadászni címmel.

Szakmai munkáját a vadászati közösség több alkalommal is elismerte, rangos kitüntetésekkel:

Nimród érem (1972.)

Vad-és természetvédelmi Alapítvány emlékérem és díszoklevél (1998.)

Országos Magyar Vadászkamara Aranyérme (2002.)

Magyar Vadászatért Érdemérem (2005.)

Arany fácán-toll irodalmi nagydíj (2013.)

Farkas Dénes egész élete a vadászközösség, de elsősorban a vad szolgálatáról, az értékek megőrzéséről, megismertetéséről, tovább éltetéséről szólt. Tette, ezt mindig csendben, kérkedés nélkül, hiszen ő ilyen volt. Dini bácsival a vadásztársadalom egy olyan embert vesztett el, aki még a mai napig a legnagyobbra tartotta azon értékeket, amelyek mára már sokszor megkoptak: a becsület, a tisztesség és az önzetlenség.

Nyugodj békében, Dini bácsi!

OMVK Tolna megyei Területi Szervezete