Emlékülés…
A Magyar Tudományos Akadémia Erdészeti Bizottsága és a Magyar Országos Vadászkamara Kulturális Bizottsága 2011. november 11-én Budapesten a Vajdahunyad várban tudományos Ülésen emlékezett meg az 1971-es Budapesti Vadászati Világkiállításról.
A patinás környezetet a Magyar Mezőgazdasági Múzeum biztosította a konferencia résztvevői számára. A nagyterem előterében rögtönzött kis bemutató segített felidézni a magyar vadászat
és vadgazdálkodás 40 évvel ezelőtti grandiózus eseményét. A lábodi Aulock bika impozáns agancsa mellett, -- ami a Világkiállítás logóját díszítette --, fényképkiállításban, korabeli könyvkiadványokban és más nyomtatványokban is gyönyörködhetett a közönség. Egy részletes fényképalbumot és a Világkiállítás emlékalbumát is kézbe vehették a látogatók.
A mintegy kétszáz érdeklődő négy blokkban, tizenkét előadást hallgathatott meg, úgymint a kiállítás rendezéséről, a korabeli és a jelenlegi apró- és nagyvadgazdálkodásról, a természetvédelemről valamint a vadászati kultúráról.
A színvonalas megemlékezés rávilágított arra, hogy az Első Vadászati Világkiállítás több és más volt, mint a korábbi nemzetközi agancs vagy trófeabemutató. Hiszen a kapcsolódó rendezvények a kiállítás alapgondolatához az EMBER ÉS TERMÉSZET mottóhoz nyújtottak olyan kiegészítést, amely a vadászatot az emberiség közös kultúrkörébe ágyazottan mutatta be.
Igaz, a kiállított közel hatezer trófea adta az igazi látványosságot, de lovas- és vadászkutya- versenyek, film és fotóművészeti kiállítás tudományos konferencia, nemzetközi könyv- és bélyegkiállítás is szerepelt a színes programokban.52 ország képviseltette magát a rendezvényeken, ebből 35 önálló pavilonnal. 1,9 millió magyar és 200 ezer külföldi látogató
tekintette meg 33 nap alatt a VVK-t.
A megemlékezés végén elhangzott összefoglalók megerősítették, hogy a Világkiállítás kiemelkedő, máig ható eseménye volt a magyar vadászat és vadgazdálkodás szakágazatának, amit akkor, az adott világpolitikai helyzetben, szerencsés időpontban rendezett meg Magyarország, amivel hazánk és benne vadállományunk és vadgazdálkodásunk hírnevét tovább öregbítette, s hosszútávra meghatározta az ágazat fejlődését, fejlesztésének irányát.
Ma azonban egy új világkiállításnak már másképpen kellene megszólítani az embereket.
A rendezvény végén ígéretet kaptunk arra, hogy az elhangzott előadások egy kiadványban is megjelennek a FEHOVÁ-ra.
Feiszt Ottó