Búcsúztatója 2013. március 17-én, vasárnap 14.00 órakor a szentpéterföldi Vadászháznál lesz. Kegyeletünket a család kérésére a részvétnyilvánítást mellőzve 1 szál fehér virággal, törettel róhatjuk le.

BRIGLEVICS László 1946-ban született Zalaegerszegen. Erdőmérnöki oklevelét 1971-ben szerezte meg az Erdészeti és Faipari Egyetemen, Sopronban. Szakmai pályafutását 1971. június 30-án műszaki gyakornokként kezdte a Zalai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság Szentpéterföldei Erdészeténél, majd 1972. július 1-jétől ugyanott erdőművelési műszaki vezető beosztást kapott. 1972. december 1-jétől eltávozott az erdőgazdaságtól és Zala megyéből, s a Pápai Állami Gazdaságnál helyezkedett el, ahol a mezőgazdálkodást kiegészítő munkakörben, erdészeti és vadászati ágazatvezetőként dolgozott 1978. március 31-ig. 1979. április 1-jétől visszatért Zalába, első munkaadójához, s az erdőgazdaság nagykanizsai központjában, az Erdőművelési Osztályon erdőnevelési előadó munkakörben dolgozott rövid ideig, 1979. december 31-ig. 1980. január 1-jétől a Szentpéterföldei Erdészet vezetőjének nevezték ki. Az erdészetének területi és szervezeti beolvadása után, 1985. január 1-jétől a Bánokszentgyörgyi Erdészet vadászati ágazatvezetője lett, s egyúttal ellátta az erdészetvezető-helyettesi feladatokat is. 1986. április 1-jétől erdészeti főmérnök címhasználattal dolgozott tovább, 1992. december 31-ig. 1993. január 1-jétől, a Csömödéri Erdészet és Vasútüzem megalakulásától erdőművelési műszaki vezető munkakörbe helyezték át az új termelési egységhez, amely 1994. január 1-jétől Csömödéri Erdészet néven működött tovább. 1995. január 1-jétől erdészete élére erdészetigazgatónak nevezték ki, s e beosztásában dolgozott tizenkét éven át 2006. december 31-ig, nyugállományba vonulásáig. Az OEE-nek 1968 óta tagja. Erdészeti szakmai munkásságából kiemelkedik mintegy 150 hektár sikeres erdőtelepítés kivitelezése, amelyet munkatársaival igen gyenge minőségű mezőgazdasági területen valósított meg. Működésének egyik legsikeresebb időszaka az 1993-2003 közötti évekre esett, amikor irányításával értékes fiatalosok kiváló vadállomány mellett tudtak felnőni. Valamennyi munkakörében fontos feladatának tekintette a rábízott erdő- és mezőgazdasági terület vadeltartó képességének növelését, ezen belül is a szakszerű vadföld-gazdálkodást, a vaditató tavak, s a vadrejtő sűrűk kialakítását. Az intenzíven művelt, nagy terméshozamú vadföldekkel is eredményesen biztosította a nagyvad helyhez kötését, a gímszarvas-élőhely fejlesztését. Az általa irányított Csömödéri Erdészet patinás múltú szentpéterföldei vadászterületét – amely a nagy agancssúlyú, aranyérmes szarvasbika-trófeáiról országhatáron túl is híres –, a magyar vadgazdálkodás és vadászat fejlesztése, a természeti értékek védelme, egyben a szakma hírnevének megőrzése érdekében tanúsított tevékenységért, 2005-ben gróf Nádasdy Ferenc-emlékplakettel ismerte el az OMVV. Három és fél évtizedes munkásságát, amelyben példamutatóan fonódott össze az erdő és a vad elkötelezett szolgálata, Kiváló Dolgozó (1984) vállalati, Kiváló Munkáért (1988) MÉM-miniszteri kitüntetésekkel, Haza Szolgálatáért (1986) bronz fokozattal, Nimród-éremmel (1995) és Magyar Vadászatért Érdeméremmel (2005) honorálták.

Az OMVK Zala megyei Területi Szervezetének megalakulása óta elnökségi tagja, munkáját az Országos Magyar Vadászkamara 2011-ben a Vadászkamra Aranyérme kitüntetéssel ismerte el. A zalai vadászok nevében búcsúzik tőle a OMVK Zala megyei Területi Szervezete és Zala megyei Vadásztársaságok Vadgazdálkodók és Vadászok Szövetsége.

(Forrás: Dr. Baráth László Erdészéletutak című életrajz gyűjteménye)