Jelentős eseményre került sor a Nagylengyeli Olajbányász Vadásztársaság életében. A hagyományos családi találkozó a Vadásztársaság megalakulásának 55. évfordulójára való megemlékezéssel egészült ki. A Barlahidai Vendégház területén állított Emlékfa, - melynek avatása a fenti ünnepség keretében történt,- az elhunyt vadásztársak emlékét örökítette meg.

Az ünnepélyt a Vadászkürtök hangja nyitotta meg, majd Dr. Szabó Antal, a Vadásztársaság Elnöke köszöntötte a meghívott vendégeket, családtagokat és a megjelent vadásztársakat. Elmondta, hogy a mai nap rendhagyó. A hagyományos családi napot kibővítettük egy olyan emléknappal, amely egy társasági akaratot képvisel. Ez pedig az ÉLETFA avatása. A Vadásztársaság tagjai egyetértettek azzal, hogy az elődeinket meg kell becsülni és a múltunkat magunkévá kell tenni. Vigyáznunk kell arra, hogy amit tőlük kaptunk azt megőrizzük és tovább fejlesszük. Akiknek a neve az Emlékfán szerepel, nagyon szerették a szabadságot, a vadászatot és ismertek egy olyan kifejezést, ami a mai világban elégé elcsépelt, ez a felelősség. Ez végig kísérte az életüket és nekünk kötelességünk, hogy erről megemlékezzünk és ezt tovább vigyük. A jelenlegi tagjaink neve lehet, hogy felkerül majd erre a fára, és bízunk abban, hogy utódaink tovább viszik az általunk elképzelt dolgokat.

Megköszönte a külső szerveknek és a vadásztársasági tagoknak a segítséget, hogy itt, ebben a szép környezetben ünnepelhetünk.

Köszönetképpen Emléklapot ad át:

- Balogh Mihály faragó művésznek, az emlékfa alkotójának
- Baki Lászlónénak anyagi segítségéért
- Szalai Diszfaiskola és Kertészetnek munkájukért
- Tornyos és Társa Kft.-nek az oszlop rögzítéséhez szükséges vas anyag biztosításáért
- A Vadhűtőház jelenlévő képviselőjének támogatásukért.

Ezt követően Dr. Berta Csongor vadászmester, Müller Tamás és Rózsás László hivatásos vadász koszorút helyeztek el az Emlékfán.

Az ünnepség Győrvári Attila Intéző Bizottsági tag megemlékezésével folytatódott, aki köszöntötte a jelenlévőket. Elmondta, hogy nagy magyar vadászoknak vagyunk az örökösei, gondoljunk csak Hunorra, Magorra vagy Szent Imre hercegre, gróf Zrínyi Miklósra, Széchenyi Zsigmondra, Fekete Istvánon keresztül napjaink híres vadászaira.
A Vadásztársaság is nagy múltra tekint vissza, idén 55 éves. Ezen kerek évforduló alkalmából emléket állítottunk azoknak a vadásztársainknak, akik már nem lehetnek köztünk. Nem voltak híresek, egyszerű természetet és vadat szerető emberként éltek, de Ők a mi közösségünk tagjai, alapítói és formálói voltak. Emlékeznünk kell rájuk, hogy nevük ne merüljön feledésbe, munkájuk, szenvedélyük emléke tovább éljen, a mi munkánkban és a következő vadász generációk életében. 
Mi az emlékállítás formájának az ősmagyar hagyományok egyik alap alapmotívumát választottuk, az életfát. Ami a legösszetettebb és legegyetemesebb jelképe a magyarságnak, utal életre és halálra, az örök fejlődésre és növekedésre, a folytonos megújulásra.
Ez az életfa egy szarvast ábrázol, amelyeken, kis táblákon az elhunyt vadásztársak neve és születési éve szerepel. Azért csak a születési évük, mert Ők mindig itt lesznek velünk, ha nem feledjük el Őket.
Befejezésként Széchenyi Zsigmondtól idézett: „Az egyedül járó vadász találkozik leginkább az Úristennel is, aki – minden ellenkező híreszteléssel szemben – még manapság is gyakran járja, az erdőt.”
Felkérte Plébános urat, hogy áldja meg az életfát.

Major István elmondta, hogy mielőtt megáldaná, köszönetet mond a Nagylengyeli Olajbányász Vadásztársaság tagjainak, akik meghívták és felkérték az Emlékfa megáldására. Gratulált azoknak, akik ezt kigondolták és megvalósították.
A szentírás Teremtés könyvében olvasható, hogy az Isten miután megteremtette az egész világot és benépesítette élőlényekkel, a világot az emberekre bízta. Ápolják, gondozzák és vigyázzanak rá. A vadászok az Isten munkatársai. Meggyőződése, hogy amikor a természetet védik, ápolják, gondozzák és az élő világára vigyáznak, teszik ezt azért, mert munkatársai az Istennek.
Kell is, hogy emlékezzenek azokra, akik korábban ilyen tevékenységet végeztek, mert a múlt ismerete nélkül nincs jelen. Ezt követően emlékeztetett Szent Hubertuszra, a vadászok védőszentjére és az Ő közbenjárását is kérte, hogy akik most vadászruhát viselnek, Isten áldása legyen rajtuk és családjukon. Végezetül megáldotta az egyház és Isten nevében az Emlékfát és valamennyi jelenlévőt.

Az ünnepély a Vadász himnusz hangjaival ért véget.

Dr. Tóth Péter
Nagylengyeli Olajbányász Vadásztársaság
Intéző Bizottságának titkára