Az Országos Magyar Vadászkamara kiemelt kamarai programok anyagi támogatásához nyújtott be pályázatot a Veszprém Megyei Vadászkamara, és azt elnyerve 100 hivatásos vadásznak nyújthattak képzést. Alkalmanként 20 fő érkezett 5 héten át június-július hónapban egy-egy napra a balatonfűzfői lőtérre, ahol elméleti és gyakorlati egyéni képzést biztosítottak számukra. A pályázat célja a hivatásos vadászok munkájával szorosan összefüggő lőkészség javítása volt, mind a sörétes, mind pedig golyós lőfegyver vonatkozásában.

A lövészeti program mellett a hivatásos vadászok fegyverkezelési és fegyvertartási ismereteit is felfrissítették, illetve átvették a bérvadásztatáshoz kapcsolódó jogszabályokat és a vendégvadásztatás során követendő magatartásformákat. Az elméleti előadásokat olimpikon sportlövők és a megyei kormányhivatal dolgozói tartották.

Július 24-én, az utolsó alkalommal Varga Károly olimpiai bajnok sportlövő és Pomázi Ágoston, a Somogy Megyei Vadászkamara Kynológiai Szakbizottságának elnöke tartottak előadást.

Varga Károly felhívta a figyelmet arra, hogy a fegyverátengedéshez ugyan nem kell nyomtatványt kitölteni, az átadáshoz – amikor kikerül felügyeletünk alól a lőfegyver – viszont igen, és kevesen tudják, hogy ezt a dokumentumot nem csak 5 évig, hanem egészen addig meg kell őriznie az átadónak, amíg fegyvertartási engedéllyel rendelkezik.

Ennek oka pedig nem más, mint az, hogy ha évekkel később derül fény egy esetleges bűntényre, amit azzal a fegyverrel követtek el, akkor a tulajdonos igazolni tudja, hogy akkor nem az ő felügyelete alatt állt a lőfegyver. Egyebek mellett kitért arra is, hogy amennyiben a külföldi vendég „B” kategóriájú fegyverrel szeretne hazánkban vadászni, annak behozatalához és használatához külön engedélyt kell kérni az illetékes rendőrkapitányságon. Felhívta a figyelmet arra is, hogy ha a fegyver váltócsővel rendelkezik, már „B” kategóriájú fegyvernek számít.

Pomázi Ágoston képzését azzal nyitotta, hogy vannak írott és íratlan szabályok. Előbbit el kell fogadni és alkalmazni, „az nem kívánságműsor”, viszont az íratlan szabályok általában szájhagyomány útján terjednek, de azokat is be kell tartani és tartatni. Biztatta a jelenlévőket, hogy ha az általuk kísért vendég „hajlamos különböző szabálytalanságok elkövetésére”, akkor bátran figyelmeztessék, ha pedig ezt követően sem hajlandó változtatni magatartásán, akkor egyszerűen meg kell köszönni a részvételét, és befejezni a vadászatot.

Felhívta a figyelmet a teríték készítésének és a vad tiszteletének fontosságára – mint fogalmazott, nem mindenáron kell meglövetni a vendéggel a vadat, fontos a pontos mérlegelés. Kitért a terelővadászatok és a kutyákkal történő vadászatok jogszabályaira, etikettjére is. Megemlítette: sajnos ma is komoly problémát szülnek a hajtóvadászotokon történő, be nem vallott sebzések, ami nem csak anyagai téren okoz jelentős kárt, de állatvédelmi szempontból is rendkívül etikátlan, hisz a vad ok nélkül szenved. Éppen ezért fontos, hogy minden esetben próbáljuk rávenni a kint lévő vadászokat: bátran mondják el, ha a területen sebzés történt, hogy lehetőség nyíljon az utánkeresésre, megszabadítva az állatokat ezzel felesleges szenvedésüktől.

Mizsei Bernadett