A teríték ünnepélyes behozatala és megáldása után Gőgös Ada iskolázott, mégis természetes csengésű énekhangján csendült fel a Vadászhimnusz, majd Pap Gyula, a megyei vadászkamara elnöke üdvözölte a Mária-kápolnánál egybegyűlt hívőket.

Mint rámutatott: sokak összefogása teremtette meg és tartotta életben az idénynyitó Hubertus-mise hagyományát, amiért köszönetet mondott, majd virágcsokrot nyújtott át a tavaly elhunyt Léman Imre, a Hajag Vidéki Vadásztársaság néhai elnökének özvegye részére. Léman Imre egyike volt a csehbányai idénykezdet életre hívóinak, a szentmisét az ő lelke üdvéért ajánlották fel.

Varga-Csikász Bence plébános szentbeszédét Márai Sándor, A gyertyák csonkig égnek című regényéből vett idézettel indította:

„kezedben érzed azt a remegést, mely egyidős az emberrel, az ölés készségét, ezt a tilalmas vonzást, ezt a mindennél erősebb szenvedélyt, ezt az ingert, mely nem jó és nem rossz, hanem minden élet egyik titkos ingere: erősebbnek lenni, mint a másik, ügyesebbnek lenni, mester maradni, nem hibázni. Ezt érzi a párduc, mikor ugrásra készül, a kígyó, mikor fölegyenesedik a sziklakövek között, a keselyű, mikor lecsap ezer méter magasból, s az ember, mikor szemügyre veszi áldozatát.”

Mint a plébános úr kiemelte: az ünnep mindig valami jelenvalóvá tétele, és ahogy a templom, mint Isten háza úgymond ki van szakítva a világból, és az Istennek van szentelve, úgy a szeptember, mint a szarvasbőgés időszaka is ki van szakítva a hétköznapokból az igaz vadászok számára. A vad elejtése számukra nem öncélú öldöklés, hanem Isten titokzatos és félelmes parancsának beteljesítése, hogy „uralkodjanak a tenger halai, az ég madarai, a háziállatok, a mezei vadak és az összes csúszómászó fölött, amely a földön mozog”. Varga-Csikász Bence Szent Hubert közbenjárását és áldását kérte a vadászokra és munkájukra, majd a Hajag Vidéki Vadásztársaság vadászházánál elköltött ebéd közben nyílt alkalom a főidény esélyinek latolgatására és tapasztalatcserére.