Sabjanics Miklós atya Keszthelyen született 1969-ben egy hétgyermekes katolikus családban. Édesapja öt faluban látta el a kántori teendőket, édesanyja ápolónő. Gimnáziumi tanulmányait a Győri Bencés Gimnáziumban, ill. az esztergomi ferenceseknél végezte, ahol 1987-ben érettségizett. A teológiát a Győri Szemináriumban hallgatta 1987 és 1992 között. Pappá szentelték Veszprémben 1992. június 24-én. Káplán Keszthelyen a Magyarok Nagyasszonya Plébánián 1992-1995-ig, majd a Veszprémben a Regina Mundi Plébánián 1997-ig. Huszonhárom évig volt Herend plébánosa, ismert és elismert ember volt a településen. Tavaly augusztustól tapolcai esperesként szolgált, illetve Badacsonytomaj plébánosa volt.

Sabjanics Miklós atya celebrálta az emlékezetes idénynyitó Szent Hubertus miséket Csehbányán. Tavalyelőtti szentbeszédében kifejtette: a Teremtő az ember számára alkotta meg a Föld javait: a növény- és állatvilágot. Amikor ezeket szándéka szerint hasznosítjuk, akkor Isten rendelését követjük. Ahogy azonban a munkahelyi kapcsolatokban vagy a magánéletben, úgy a vadászat során is fontos, hogy kellő alázattal, nem pedig hatalmaskodva, elbizakodottan tegyük a dolgunkat. Az alázat korántsem a bántás tűrését jelenti, hanem olyan erény, mint egy lánc, amire a többi erény is „felfűzhető”. Ha ez a lánc hiányzik vagy elszakad, a többi erény megléte vagy kifejlődése is kétségessé válik. Ezért is elengedhetetlen a rendszeres lelkiismeret-vizsgálat, hiszen a lelkiismeretünk által Isten szól hozzánk, ugyan halkan, de mindig igaz módon. Sabjanics plébános atya Szent Hubertusz életútját felidézve rámutatott: Hubert mindig is hívő ember volt, de igazán csak akkor kezdte el Krisztust követni, miután a Megváltó egy szarvas agancsai között megjelenő feszületről szólt hozzá. Hubertusz közvetlenül tapasztalhatta meg, hogy Krisztus nem egy eszme, hanem egy valóságos, élő személy.

Adj Urunk örök nyugalmat neki, és az örök világosság fényeskedjék neki.

Nyugodjék békében.