Egy nem túl közeli vadászismerősöm arra kért, nézzem meg legutóbbi vadászatáról, új kamerájával készített filmjét.

Tudta, hogy rendező-operatőr a hivatásom és azt is, hogy régóta erdőjáró vadászember vagyok. - Bátran mondd a véleményedet!- kérte, miközben elindította a „mozit”. Már az első képeknél sejtettem, hogy kevés esztétikai élményben lesz részem. Még a vaddisznó hajtás legszebb jeleneteit is sikerült elrontania a sok naturalista, rosszul megválasztott komponálatlan, ízléstelen felvétel halmazzal. Volt itt zsigerelés szuper közeliben, rosszul meglőtt süldő visítása, lelassított vergődése és sok véres hó a teríték körül… Nem sorolom, kiábrándító volt. A produkció sajnos nem egyedi eset, sok ilyet látni. - Ne mutasd meg másoknak! - kértem udvariasan és nekikezdtem magyarázni, miért
is gondolom így.

Nem szeretnék filmesztétikai, film formanyelvi értekezésbe kezdeni és az e fajta ismereteket sem lehet elvárni minden erdőjáró vadásztól. Azt azonban igen, hogy egy szép, ízléses teríték fotó elkészítéséhez hasonlóan a videó kamerát is úgy használja, hogy a nézők ne elborzadjanak, és azonnal elforduljanak ettől a számunkra nagyon is fontos sok-sok értékkel, hagyománnyal, pozitív emberi rituálékkal teli világtól. Az igényes vadászati témájú könyvek, írások és filmek sokat segíthetnek megérteni, elfogadni minket, vadászokat. A vadászfilmek, DVD-k piacán is, hogy finoman fogalmazzak elég vegyes a kínálat. Mindannyian tudjuk jól, hogy a vadászat kommunikációja manapság is kényes téma. Nagyon fontos, hogy mit mutatunk be magunkról, és még fontosabb, hogy milyen tartalommal, és milyen képi igényességgel, főleg a nem vadászó, vagy rosszabb esetben vadászat ellenes többségnek.

Tanuljunk meg vizuális nyelven is szépen beszélni!

Szegedi László

Veszprém megyei Vadászkamara

Média és Kommunikációs Szakbizottság