Dianáink a világhírű gyulaji dámok nyomában
A Veszprém Megyei Vadászkamara támogatásával juthattak el a Diana Vadászhölgy Klub megyei tagjai a festői szépségű Gyulajra és környékére. A helyszínen szakmai tudással is gyarapodhattak a vadászhölgyek.
Idén az Óbíródi Vadászházba utaztak el a Diana Vadászhölgy Klub tagjai, ahol lehetőségük nyílt arra, hogy a környéket járva és szakmai előadásokat hallgatva megismerhessék a világhírű gyulai dámvadak történetét. Az első napon Palánki Gábor, a Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt. erdészetvezetője bemutatta a vadászhölgyeknek a helyi dámvadak vadászatának történetét, melyből megtudhatta a hallgatóság: már a 18. századból származnak írásos feljegyzések arról, hogy a dámvaddal valódi vadgazdálkodást folytattak. Palánki Gábor betekintést engedett a régvolt vadászatok világába is, így azt is megtudhatták, hogyan vadásztak egykor az Esterházyak, a Zichyek és a Festeticsek a többi híres nemessel, és hogy az akkori szövetfalakkal történő lezárásoknak köszönhetően az egy hetes vadászatok alkalmával több ezer nagyvad esett.
Poszpis Péter, a Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt. Tamási Erdészetének kerületvezető vadásza a ma zajló vadgazdálkodást mutatta be. Mint mondta, jelenleg 3000 egyedből áll a törzsállomány, melynek a szaporulatával gazdálkodnak minden évben az aktuális gazdasági helyzetnek, illetve a vadászati igénynek megfelelően. – A tarvadvadászat egyre inkább kimegy a „divatból”, 10-20 évvel ezelőtt még nagy igény mutatkozott rá. Ma már sajnos egyáltalán nem keresik a vendégek, így a kilövési kvóta teljesítése ránk, személyzetre hárul a dámbikavadászatot követően. Előfordult már, hogy két hét alatt kellett 200 tarvadat lőnünk. Én magam egy nap alatt 22 dámot is lőttem. Sajnos ez ilyenkor már nem vadászat, sokkal inkább kőkemény munka – mondta el a kerületvezető vadász. – A bikák fejlődését, területfoglalását, illetve területtartását rendkívül jól nyomon tudjuk követni, melynek köszönhetően nagy biztonsággal terítékre is tudjuk hozni vendégeinkkel a kiszemelt egyedeket – mondta el Poszpis Péter, hozzátéve, hogy a területen már tradicionális barcogóhelyek alakultak ki, amiket évről évre felkeresnek a bikák.
Ma is kiemelkedően jó agancsú dámbikák élnek itt, ami a takarmányozásnak, a legelőgazdálkodásnak és a folyamatos itatásnak köszönhető, illetve annak, hogy bekerített terület lévén nem zavarják sem turisták, sem motorosok a vadakat. Ezt pedig a dám észrevehetően meghálálja.
A Diana Vadászhölgy Klub megyei tagjai és elnök asszonyuk, Markó Jánosné hálás köszönetüket fejezték ki a kamarának és Pap Gyula elnök úrnak, hogy támogatták ezt a feledhetetlen és szakmai élményekkel teli kirándulást. Hatalmas köszönet illeti az elnök asszony férjét, Markó Jánost is, aki százezer forinttal támogatta a Dianák gyulaji kirándulását!