Nagy érdeklődéssel övezett fórumon összesítette július 13-án a Földművelésügyi Minisztérium azokat az észrevételeket és javaslatokat, amelyek a készülő jogszabály-módosítás sarokpontjait tartalmazó anyaghoz érkeztek május 21-e óta. A rendezvényen, amelynek a szaktárca épülete adott otthont, dr. Fazekas Sándor miniszter és dr. Bitay Márton Örs állami földekért felelős államtitkár mellett az érintett ágazatok, szakterületek képviselői is felszólaltak.

Dr. Fazekas Sándor beszédében kiemelte: a készülő jogszabályról szóló széleskörű egyeztetésnek hála valóban időtálló törvény születhet. Ennek meg kell felelnie a mai kor kihívásainak, figyelembe kell vennie a természetben, a vadállományban az utóbbi évek során bekövetkezett változásokat és a mai tájgazdálkodás sajátosságait. A minisztérium az Országos Magyar Vadászati Védegylet (OMVV), az Országos Magyar Vadászkamara (OMVK) és a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) javaslatai alapján állította össze a készülő jogszabály-módosítás májusban bemutatott koncepcióját, amelynek célja az egyensúly megteremtése a természetvédelem, a mezőgazdaság, valamint az erdő- és a vadgazdálkodás között, támogatva a biológiai sokféleséget és a fenntarthatóságot. Így tehát a vadat, annak élőhelyét is védeni kell, hiszen ezek a megújuló erőforrások pótolhatatlanok.

Konkrétumokról szólva a törvény legfontosabb pontjaiként nevezte meg a vadászterületek és a vadgazdálkodási tájegységek kijelölését, az üzemtervi időszak meghosszabbítását, a földtulajdonosi közösségek működésének szabályozását oly módon, hogy megszűnjön a termelők kiszolgáltatottsága. Ezeken kívül kiemelte a nagyvadállomány szabályozását, a vadkárral kapcsolatos kérdések rendezését, ami csak együttműködéssel lehetséges, valamint az apróvadállomány javításának és a trófeabírálati rendszer átalakításának kérdését is. A miniszter hangsúlyozta: a jelenleg hatályos Vadászati törvényből meg kell tartani a jól működő passzusokat, ugyanakkor a jövőben a tájegységi szemléletnek kell majd érvényesülnie. A társadalmi vitával összefüggésben elmondta, hogy sok vélemény érkezett a koncepcióval kapcsolatban, ezek többsége támogatható, illeszkedik az FM által kiadott anyaghoz.

Dr. Fazekas Sándor megjegyezte: az új törvény nem csak a vadászattal közvetlen kapcsolatban állók számára fontos. Mint fogalmazott, vadásznemzet vagyunk, ezt bizonyítja az eredetmondánk, a csodaszarvas legendája, vagy éppen a köznyelvben használt rengeteg fordulat, amelyekben szerepel a vadászat.

Dr. Bitay Márton Örs megtisztelőnek nevezte a feladatot, hogy vadászemberként ő koordinálhatja a jogszabály előkészítését. Véleménye szerint fontos, hogy meghatározzuk a célokat: ennek a törvénynek a középpontjában a vadnak kell állnia. A koncepció társadalmi vitájával kapcsolatban hangsúlyozta: a jogalkotó szerette volna mindenkinek biztosítani a lehetőséget, hogy kifejtse álláspontját. Emlékeztetett: nem csak a jogszabály sarokpontjait, de egy kapcsolódó anyagot, az Országos Vadgazdálkodási Adattár (OVA) vadgazdálkodási tájegységek kialakítására tett javaslatát is közzétették. A beérkezett körülbelül 100 észrevétel összegzése rövidesen befejeződik, az anyagok között a javító jellegű észrevételek dominálnak, kritikus hangot csak néhány ütött meg.

Sok dologban egyértelmű az összhang a véleményezők és a szaktárca között. Így a többi között abban, hogy egyensúlyt kell teremteni az erdő-, mező- és vadgazdálkodás között, tervezhető, kiszámítható ciklusokra van szükség és erősíteni kell a szakmaiságot. Azt sem vitatja senki, hogy szabályozni kell a nagyvadállományt azokban a régiókban, ahol az meghaladja a terület eltartó képességét, oly módon, hogy a jelenlegi tendenciák megforduljanak: a mennyiség csökkenjen, a minőség pedig javuljon. Ezzel párhuzamosan megoldást kell találni az apróvadállomány helyzetének javítására is.

Ami a vadkárt illeti, ezt örökké érzékeny témának nevezte az államtitkár, amelyben meg kell teremteni a társadalmi egyensúlyt a vadászatra jogosultak, a mező- és erdőgazdálkodók között. Ezért is köszönte meg az OMVV-nek, az OMVK-nak és a NAK-nak, hogy előremutató megállapodást tudtak kötni, amely értelmében a vadat a természet részének tekintik, és leszögezték: a kár megelőzésében mindkét félnek egyaránt részt kell vennie, valamint osztoznia a felmerülő anyagi terheken.

Dr. Bitay Márton Örs a földtulajdonosi közösségek jelenleg átláthatatlan működésére utalva aláhúzta: a szaktárca feltétlen szándéka, hogy egyértelműen a gazdálkodók érdekeit helyezze előtérbe, így a vadászatra jogosultaknak az elképzelések szerint előre kell majd fizetni a haszonbérleti díjat, és ebből minden földtulajdonosnak részesülnie kell. A földtulajdonosok közös képviselőjének pedig egy felkészült, elszámoltatható embernek kell lennie, aki valóban a gazdák érdekeit tartja szem előtt. Amennyiben a földtulajdonosi közösség nem tud ilyen embert választani, akkor támaszkodjanak a NAK bázisára – fejtette ki az államtitkár.

A készülő szabályozás legnagyobb újításának a tájegységi vadgazdálkodást nevezte a politikus. A koncepciót előkészítő szakmai munkacsoport alapvetésként fogalmazta meg, hogy csak így lehet hatékonyan szabályozni a vadgazdálkodást, hiszen a vad nem veszi figyelembe a vadgazdálkodási egységek határait. A tájegységi fővadász ehhez kapcsolódó tisztsége egy kiemelten fontos funkció, ezek a szakemberek foghatják össze, koordinálhatják a hivatásos vadászok munkáját. Hatósági feladatokat ugyanakkor nem szán nekik a szaktárca.

Végezetül dr. Bitay Márton Örs egy tréfát idézett, amely szerint is a „vegetáriánus” nem más, mint egy ősi indián szó, amelynek jelentése: „rossz vadász”. „Ne legyünk rossz vadászok” – zárta felszólalását.

Győrffy Balázs – aki ugyancsak vadászik – emlékeztetett: az általa elnökölt NAK 153 ezer tagja gazdálkodik szántóföldön, 12 ezer tagja pedig erdőgazdálkodó, így őket közvetlenül érinti a Vadászati törvény. Örömtelinek nevezte, hogy az agrárkamara szakértőit is bevonták a jogszabályról szóló egyeztetésekbe, és javaslataik egy része vissza is köszön a koncepcióból. Külön kiemelte a jó stratégiai partneri viszonyt, a szoros együttműködést az OMVK-val.

A várható változások sarokpontjaival kapcsolatban a többi között elmondta, hogy a NAK üdvözli a 20 éves üzemterveket, ám érdemesnek tartják ezeket 5 évenként felülvizsgálni, és szükség esetén korrekciókat eszközölni. Az agrárkamara fontosnak tartja, hogy egy vadgazdálkodási egység ne tartozhasson több tájegységhez. A köztestület elnöke megjegyezte: érdemes lenne külön figyelmet fordítani arra, hogy a területek kijelölésekor a magyar állampolgárok érdekei érvényesülhessenek. Azt is javasolta, hogy csak az lehessen haszonbérlő, aki az elmúlt 10 évben rendesen fizetett, illetve a mínuszos szaldóval működő vadászatra jogosultak ne essenek a jól gazdálkodókkal azonos elbírálás alá. A tájegységi fővadászokról úgy fogalmazott: ebben a kérdésben még sok a tisztázandó elem, így például az is, hogy „ki fizeti a révészt”. A vadkárról Győrffy Balázs elmondta, hogy tájegységenként, országrészenként más állapotok uralkodnak, a NAK témában szervezett fórumai ugyanakkor segítettek tisztábban látni. Akárhogy is, ahol a vadkár megelőzhető, ott elébe kell menni, illetve bizonyos szintig a gazdálkodónak tűrnie is kell ezt, ám ha kártérítés illeti meg, azt maradéktalanul meg kell kapnia, lehetőleg pereskedés nélkül. Érdemes arra törekedni, hogy a hasonló kérdések helyi szinten, megegyezéssel záruljanak. A vadkár elleni védekezésben egyébként segítséget nyújthat a jövőben egy a NAK és a gödöllői Szent István Egyetem VadVilág Megőrzési Intézete (SZIE VMI) által közösen indított kutatási program, amelyben az OMVK is közreműködik. Ami a bekövetkezett vadkár felmérését illeti, ebben a témában az agrár- és a vadászkamara közösen fogalmazott meg javaslatokat, amelyek a szakértőkkel szembeni követelményekről, a módszertanról szólnak. Ezeket a javaslatokat egy vadkárprotokollban foglalták össze, amelyet a tervek szerint az új törvény vagy annak végrehajtási rendelete rögzít majd, külön vadkárszakértői oktatási rendszert biztosítva. A cél az, hogy a gazdálkodóknak néhány éves átfutási idő után egy szakértői névjegyzék álljon rendelkezésére, amiben képzett, megbízható szakemberek szerepelnek.

Jakab István, a Magyarországi Gazdakörök Országos Szövetségének (MAGOSZ) elnöke apárbeszéd jelentőségét hangsúlyozta felszólalásában. A szakmai kérdésekben egyetértett az előtte szóló Győrffy Balázzsal, az elhangzottakat egy gondolattal egészítette ki: a vadgazdálkodásnak az új birtokpolitika alapján kialakuló új birtokviszonyokhoz kellene igazodnia. Az élőhelyről szólva felvetette, hogy több megyében egyre nagyobb problémát jelentenek a kerítések, amelyek felhúzása indokolt például egy csemetetelepítésnél, de sokfelé több ezer hektárokat kerítenek be, ezzel drasztikusan csökkentve az élőhelyet. A jövőben Jakab István felvetése szerint a kerítésépítéseket engedélyhez lehetne kötni, illetve tisztázni kellene azt is, mi legyen a jelenlegiek sorsa. A vadkárszakértők esetében a MAGOSZ elnöke fontosnak tartja, hogy ezek független szakemberek legyenek, és ugyanez vonatkozik a tájegységi fővadászokra is. A földtulajdonosi közösség közös képviselőinek státuszának részletes szabályozását is támogatja, sőt akár bizonyos felkészítés előírását is elképzelhetőnek tartja számukra.

Prof. dr. Csányi Sándor, a SZIE-VMI igazgatója a vadgazdálkodási tájegységekről tartott előadást, ezek kialakítására az intézet mellett működő OVA tett javaslatot. A magyarországi vadászati körzetek kialakításáról és változásairól szóló történelmi áttekintés után leszögezte: a tájegységek kialakítása félévszázados gondolat megvalósulását jelenti. Az elképzelés megtartja a háromszintű tervezést (körzetterv, üzemterv, éves terv), a rendszer központi szereplője, a tájegységi fővadász pedig a hiányzó láncszem lehet a hazai vadgazdálkodás rendszerében. A peremfeltételek szerint az ország 50, a terepen beazonosítható és létező határok által szegélyezett tájegységre osztható. Ezek átlagosan 185 ezer hektárosak, és – szintén átlagosan – 30-40 vadgazdálkodási egységet foglalnának magukba.

Az OVA anyaga a vadgazdálkodási tájegységekről teljes egészében elolvasható itt.

Dr. Jámbor László, az OMVK elnöke emlékeztetett: hosszú, kemény és eredményes időszak áll mögöttünk, ám a jövőre is maradtak komoly feladatok. Hangsúlyozta, hogy az összes érintet fél rendkívül pozitívan, kompromisszumkészen áll a közös munkához. A következő hónapokban az érintetteknek azért kell dolgozniuk, hogy konszenzuson alapuló normaszöveg szülessen a Vadászati törvényhez, amelyet így a parlament is zökkenőmentesen fogadhat el.

Az előkészítés folyamattal kapcsolatban az elnök említette, hogy lehetett hallani a koncepcióról szóló vita szükségességét kétségbe vonó hangokat. Mint kifejtette, ennek a vitának ugyanaz a jelentősége, mint a vadászati érdekképviseletek által 2011-ben a vadászok és vadgazdálkodók körében kezdeményezett széleskörű egyeztetésnek, amelynek eredményeképpen tavaly nyáron az FM megkaphatta a többségi véleményt tükröző javaslatokat az új jogszabályhoz. Ezekből, valamint a NAK által összeállított anyagból született a koncepció. Az ehhez érkezett javaslatok értékelése után, körülbelül augusztus közepére pedig elkészülhet a jogszabály normaszövege, amelyet ismét társadalmi egyeztetésre bocsátanak, ennek időtartama a tervek szerint hat hét lesz.

Vadászkamarai elnökként külön szólt a hivatásos vadászok helyzetéről. A vadászati érdekképviseletek álláspontja szerint a legjobb megoldás a helyzetük javítására az állami alkalmazásba vétel lenne, ám ez jelenleg nem lehetséges. Ugyanakkor a koncepció kiemelten kezeli ezt a témát, így most adott a lehetőség, hogy a vadőrök munkafeltételeit, járandóságait jogszabály rögzítse. Amennyiben arra is teremt lehetőséget, hogy az előírások betartása ellenőrizhető legyen, akkor az már jelentős előrelépés lesz. Az elnök hozzáfűzte, hogy az OMVK szeretne átvenni egy sor adminisztratív feladatot a vadászati hatóságtól, amelynek így lehetősége nyílna a tájegységi fővadászokkal közösen kimenni a területre, ellenőrzéseket folytatni.

Végül a hagyományos magyar vadászati kultúráról, a hagyományos vadászati módok támogatásáról is szólt, amelyet nemzeti érdeknek nevezett. Mint mondta, ezeknek sokkal nagyobb teret kellene biztosítani az új törvényben, mint a sokakat megosztó technikai eszközök használatának. Ez utóbbiakról az érdekképviselet véleménye, hogy ahol a vadgazdálkodás érdekében szükséges, a vadőrök számára engedélyezhető lehet az éjjellátó és a hőkereső binokuláris távcső, ezen kívül semmi más.

Luzsi József, a Magán Erdőtulajdonosok és Gazdálkodók Országos Szövetségének (MEGOSZ) elnöke az általa képviselt szervezet szemszögéből vette górcső alá a koncepciót. Véleménye szerint a vadgazdálkodás egy tőkeerős ágazat, de csak akkor lehet sikeres, ha a törvény – amellett, hogy vadgazdálkodási alapokon nyugszik – figyelembe veszi a földtulajdonosi akaratot. Előrebocsátotta: ügyelni kell rá, hogy a konszenzuson alapuló koncepció alapvetései ne csorbuljanak a kodifikáció során, annál is inkább, mert az országgyűlésben az egyéni képviselői indítványok miatt is változhat a jogszabály. A tárgyalt anyag főbb pontjait illetően a többi között a területek kialakításáról beszélt: úgy véli, hogy ennek befejeztével pontosítani kell a határokat a magántulajdonosokkal történő egyeztetésnek megfelelően. Az elképzelések szerint a földtulajdonosi közösségek csak akkor gyakorolhatnák maguk a vadászati jogot, ha ehhez vadásztársaságot alapítanának. Luzsi József szerint azonban ez a tulajdonosoktól jogosultságot von el, hiszen a vadászati jog a földtulajdonhoz kötött, a területek jelenlegi kezelői számára biztosítandó előhaszonbérleti rendszert pedig nem tartja elfogadhatónak. A tájegységi fővadászok véleménye szerint csakis állami alkalmazottak lehetnének, hiszen az állam vadjára vigyáznának, ráhatásuk lehetne a napi gazdálkodásra és szankcionálási joguk is lehetne. Az apróvadállomány helyzetének javítására a MEGOSZ vezetője azt javasolja, hogy az osztrák példát követve hozzunk létre különleges rendeltetésű területeket, de emellett fontos lenne az aktívabb kártevőgyérítés is. Végül felvetette, hogy a vadgazdálkodásban is érdemes lenne EU-s forrásokat felhasználni.

Pechtol János, az OMVV ügyvezető elnöke beszédében leszögezte: a fórummal lezárult egy korszak, a vadászati törvény lényegi pontjai már aligha változhatnak, a kodifikáció a részletekről szól. A sarokpontok értelmében az új jogszabály a vadról szól, aminek védelme természetes, hiszen a vadon élő állatvilág az Alaptörvényünkben is szerepel, nemzeti értéket képvisel. A vadászok tőmelletti emberekként ennek megfelelően is cselekszenek: komoly összegeket fektetnek be a vadgazdálkodásba a saját zsebükből, és ápolják, őrzik a természeti kincset: a vadat. Ez a tevékenység nem lehet eredményorientált. Az anyagi áldozatokra való tekintettel Pechtol János ragaszkodik az előhaszonbérlet biztosításához a jelenlegi vadgazdálkodók részére.

A főbb pontokról szólva beszélt a területkijelölésről, amelynek véleménye szerint szakmai alapon kell történnie, és a megyékben az adott régiót jól ismerő Területi Vadgazdálkodási Tanácsokra kellene bízni ezt a feladatot. A jelenlegi rendszer a legtöbb helyen jól működik, így nem lenne érdemes felborítani: lehetőséget kellene biztosítani az adott területeken most vadgazdálkodást folytató szervezeteknek, hogy javaslatot tegyenek a tanácsoknak, amelyek így kijelölnék a területet, a földtulajdonosok pedig ennek hasznosításáról dönthetnének. A haszonbérleti díjakra vonatkozóan – figyelembe véve, hogy a vadgazdálkodás célja nem a profitszerzés – az FM-nek és a vadászati érdekképviseleteknek célszerű lenne ajánlást tenniük. A 30 hektárnál kisebb tulajdonnal rendelkező és a meg nem jelent földtulajdonosok helyett Pechtol János javaslata szerint (amelyet az OMVV küldöttközgyűlésén a többség támogatott) senki ne szavazzon, aki nem megy el és nem küldi el meghatalmazottját, annak szavazatát arányosan fel kellene osztani a jelen lévők között a földtulajdonosi gyűlésen. A tájegységi fővadász intézménye egyelőre túl sok kérdést vet fel az ügyvezető elnök szerint, és nem oldana meg egy réges-rég fennálló problémát: jelenleg a klasszikus hatósági feladatokat a vadászati ágazatban nem látja el semmilyen szervezet. Felvetése szerint inkább a hatóságot, az ellenőrzést kellene megerősíteni. Végül, de nem utolsó sorban a vad az állam tulajdona, így az államtól elvárható, hogy legyen gondos gazdája: célszerű lenne állami támogatást biztosítani a vadgazdálkodási ágazatnak is – véli Pechtol János.

Az előadásokat hozzászólások és az azokra adott válaszok követték. Egyebek mellett elhangzott Győrffy Balázs felvetése, amely szerint a földtulajdonosi gyűléseken meghatalmazással csak a földtulajdonosok közvetlen hozzátartozói vagy a haszonbérlők szavazhassanak. Dr. Bitay Márton Örs elmondta, hogy a különleges rendeltetésű területek esetében felül kell majd vizsgálni, hogy indokolt-e ez a státusz. Azt is felvetette, hogy az EU által a földalapú támogatások kifizetésének feltételéül szabott zöldítést fel kell használni az élőhely-fejlesztésre is, amivel az apróvad járna jól, ugyanakkor ez magában nem elég. Szemléletváltásra is szükség lenne, így a vadászterületek apróvadas jellegét védeni kellene: például az Alföldön nem kellene elszaporodni hagyni a vaddisznóállományt.

A Vadgazdálkodás törvény készülő módosításának főbb sarokpontjait tartalmazó koncepciót idekattintva olvashatja.

Az Országos Vadgazdálkodási Adattár (OVA) vadgazdálkodási tájegységek kialakítására tett javaslatát itt találja.

Forrás: OMVK, Földvári Attila