Az ünnepélyes megnyitón Varga László, a Bakonyerdő Zrt. vezérigazgatója egy alkalomhoz illő Márai Sándor-idézettel vezette fel üdvözlő beszédét: „Ne szégyelld te azt, ha szereted az állatokat. Ne röstelld, ha egy kutya közelebb van lelkedhez, mint a legtöbb ember, akit személyesen ismersz.” – A Bakony mindig is egyet jelentett a vadászattal, sőt a kutyás vadászattal. Az utánkeresőkre különösen felelősségteljes feladat, értékmentés hárul, fontos, hogy ezt a munkát úgy végezzék, hogy vadász-elődeink is büszkék lehessenek rájuk.

Ahogy Sándor Gyula, az Országos Magyar Vadászkamara Kinológiai Szakbizottságának elnöke megfogalmazta: nem egy személy, hanem egy család munkásságának tisztelete hozta össze a résztvevőket, hiszen Id. Fuchs Antal fia, ifjabb Antal 1949 és 1951 között a Soproni Egyetem hallgatója volt, és nyomot is hagyott maga után: alapítója volt az akadémisták vadásztársaságának, ami jelenleg is működik Bencze Lajos Egyetemi Vadásztársaság néven. Az idősebb Antalra is jellemző volt, hogy nem csak birtokolta, de tovább is adta a tudást, az ő emléke és példája előtti tisztelgés hozott össze bennünket az ország több pontjáról.

Maróti Béla vezető bíró, a Veszprém Megyei Vadászkamara Kinológiai Szakbizottságának elnöke köszöntőjében felidézte id. Fuchs Antal egyik nagy sikerét, amikor az 1936-os nemzetközi vérebversenyen Didó nevű vérebével parádés utánkeresést hajtott végre úgy, hogy közben vezetéket sem használt. A múltidézés után bemutatta az indulókat és a bírói köröket, majd a munkák sorsolása következett.

A környékbeli vadászatra jogosultakkal való együttműködésnek köszönhatően minden résztvevőnek természetes vércsapán volt lehetősége bizonyítani rátermettségét. Az utánkereséshez ideálisan hűvös időben, ritkásan eleredő esőben a sebzések súlyosságától függően volt, akit párszáz méter után már a dermedt vadhoz vezetett négylábú segítőtársa, de olyan is, akinek több kilométeres hajsza után nyílt csak lehetősége a kegyelemlövés leadására.

A másnapi eredményhirdetés előtt adták meg a résztvevők a végtisztességet a vizsga során elejtett vadnak. A terítéken fekvő gímtarvad mellett felharsant a „Terítéken a szarvas” kürtjel, majd az esemény lebonyolítói fogalmazták meg záró gondolataikat.

A vasárnap kora délután tartott záróünnepségen Sándor Gyula fogalmazta meg a hála és a köszönet szavait a szervezők felé. Mint rámutatott: sikerült méltó módon emlékezni Fuchs Antal fővadászra a széleskörű összefogással, körültekintően rendezett eseménnyel. Külön kiemelte Pölöskei Balázs, a Bakonyerdő Zrt. vadgazdálkodási ágazatvezető és Maróti Béla vezető bíró erőfeszítéseit.

Az elismerő szavak elhangzása után Maróti Béla foglalta össze a vizsga során tapasztalt erősségeket, reményét fejezve ki, hogy nem egyszeri alkalom volt e különleges, több fajtát is felvonultató megmérettettés, hanem egy rendszeres találkozó első alkalma. Az utánkereső Vadászati Alkalmassági Vizsga pontszámai alapján a következő sorrend állt fel a résztvevők között:

Részletes eredmények:

A tárgyjutalmak mellett az első helyezett Nagy Károly szarvasbika, az ezüstérmes Perjési Balázs muflonkos, a képzeletbeli dobogó legalsó fokán álló Üveges György pedig őzbak elejtési lehetőséggel is gazdagabb lett, köszönhetően a vadászkamara, a Bakonyerdő Zrt. és a Verga Zrt. támogatásának.

-ps-