Karácsonyi üdvözlet
Vadásztársaim! Ahogy közeledünk az év vége felé, úgy lesz úrrá rajtunk az izgalom: hiszen jön a karácsony. Ilyenkor álljunk meg, de ne csak egy pillanatra, egy pár jó szóra! A karácsony a béke, a szeretet, a meghittség ünnepe.
Az évnek ez a pár napja, ez a rövid időszaka lehetőség biztosít számunkra, hogy visszatekintsünk, és az év során szerzett élményeinket, örömteli perceinket megosszuk azokkal, akik közel állnak a szívünkhöz. A csend nyugalmában mérleget is készíthetünk, mi az, amire büszkék lehetünk, és mi az, ami még megoldandó feladatként vár ránk.
Minden év végén elmondhattuk, hogy mozgalmas év állt mögöttünk. Talán már unalomig ismételtük ezt. Ugyanakkor most azt kell mondanom, a 2017-es év alapjaiban változtatta meg a vadásztársadalom életét. A módosított vadászati törvény új alapokra helyezte az életünket: gondoljuk csak végig, mennyi jogszabályi változás, végrehajtási törvény mutatta a jövőbeni irányt számunkra!
És mit hoz a jövő? A legfontosabb változás, hogy a 2017. február 28-án lezárult tízéves üzemtervi ciklust az új vadászati törvény értelmében immár egy húsz évre szóló tájegységi vadgazdálkodási terv követi! Mindez azt jelenti, hogy megduplázódik a korábbi vadgazdálkodási időtartam. Ez hatalmas lehetőséget kínál, ugyanakkor még nagyobb felelősség is a vadgazdálkodók számára.
Húsz év hosszú idő – legalábbis annak tűnik. Mire lesz elég, azt megmondani nem tudom. Mindenre biztosan nem, sok mindenre azonban igen! És azt is tudom, a mindennapos hajtás mellett repül az idő! Úgy pergenek az évek, mint homokórában a homokszemek – szinte észre sem vesszük. Megélni a napi kínokat hosszú lesz; egy-egy trófeaszemlén visszatekinteni a szezonra, viszont örömteli.
Gondoljunk csak bele, éppen húsz évvel ezelőtt alakult meg a vadászkamara. Az elmúlt két évtized apró örömökről szólt, amit persze kemény és kitartó munkával sikerült együttesen elérnünk. A Vadászkürt első száma 2003-ban jelent meg. Ennek is már 15. éve… Mintha tegnap lett volna.
Ezek fényében döntse el mindenki maga, hosszú, rövid, esetleg elégséges-e a húszéves vadászati üzemtervi ciklus.
Azt azonban bizton állíthatom: a vadgazdálkodási szakemberek pontosan tudják, Veszprém megyében a vad jó kezekben van, az ország másik végéből is látszik a magas színvonalú szakmai munka. Tegyünk róla, hogy ez így is maradjon, és a ciklus végén úgyszintén büszkék lehessünk elért eredményeinkre!
Ahogy egy latin bölcsesség mondja: A jobb jövő reménye orvosság bajainkra.
Vadásztársaim! Kívánok mindnyájatoknak békességet, gazdag karácsonyt! Leljétek örömötöket a megnövekedett feladatokban, és az év hozza meg számotokra a régóta hőn áhított vadászsikereket is!
Pap Gyula