Veszprém megyei honlap

OMVK ikon

Vissza a főoldalra

OMVK ikon

Elküldés e-mailben

Kapitális őzbak az Öregséd Vt. területén

2017. 08. 16. | Az OMVK Veszprém megyei szervezete |

Kapitális őzbak került elejtésre 2017. július 27-én az Öregséd Vt. (508-as számú Marcal-medencei Tájegység) területén. Évek óta ismert volt a bak Csót község közelében, nyilatkozta a terület fővadásza, Takács Andor.

Kapitális őzbak az Öregséd Vt. területén (Veszprém megye, 2017)
A kapitális öregsédi bak a terítéken
További fotókért kattintson ide!

Már több jó bak is terítékre került a környékről, köztük volt, amelyik 500 gramm feletti trófeasúllyal rendelkezett. Valószínűleg egy jó vérvonal és a kedvező élőhelyi feltételek egyaránt jelen voltak ahhoz, hogy korábban is adott jó bakokat ez a területrész. Amikor egy ilyen képességű bakot nem lövet meg a hivatásos vadász azért, hogy hadd örökítsen, és minél kívánatosabb trófeát rakjon fel az évek alatt, mindig nagy izgalmat jelent, vajon meg lesz-e a következő idényre?

Takács Andor is nagy örömmel figyelte meg ezt a bakot idén, kora tavasszal, még barkában. Akkor persze még nem lehetett tudni pontosan, milyen is lesz letisztítva a bak, de már látszott rajta, hogy mindenképp egy kivételes paraméterekkel rendelkező egyedről van szó. Izgatottan várták, hogy megkezdődjön az ez évi őzbak szezon és megérkezzen a vadásztársasághoz Nagygyimótra az évek óta már törzsvendégeknek számító, osztrák vendégvadász csoport. Mint minden idénykezdésnél, így most is átbeszélték a csoporttal, ki mennyit, milyet és mekkorát szeretne terítékre hozni. A csoport vezetőjével Takács Andor közölte, hogy ha érdekli, lenne itt egy jó bak, amit ismer és szeretné, ha megpróbálnák elejteni. A vendég kérdésére, hogy milyen az a bak, a válasz az volt, hogy jó a bak! De mégis milyen? Nagyon jó, válaszolta kicsit sejtelmesen a fővadász. Már másnap kimentek közösen a területre, hátha összefutnak a bakkal. Akkor egy repcetábla közelében „lakott” a bak, és óriási szerencsére meg is pillantották az első kimenetel alkalmával. Mikor meglátta a vendég a bakot, akkor még lőtávolon kívül, spektívvel, örömében könnycseppek folytak végig az arcán és csak annyit mondott: nekem kell ez a bak! Ami ezután következett, az viszont már nem okozott örömkönnyeket sem a fővadásznak sem pedig a vendégnek. Mivel aznap nem jutottak lövési pozícióba, elkezdtek célirányosan, kizárólag erre a bakra kijárni. Kimentek egyszer, kétszer, tízszer, hússzor, de a bakot többet nem látták. Aztán hazautazott a vendég, vége lett az áprilisnak, a repce felnőtt és úgy tűnt, hogy a bakot szinte végleg elnyelte a vegetáció.

Kapitális őzbak az Öregséd Vt. területén (Veszprém megye, 2017)
A kapitális öregsédi bak agancsa
További fotókért kattintson ide!

Andor továbbra is kijárt figyelni a környékre, de a baknak hűlt helye volt. Hogy hányszor ment ki megnézni, azt megszámolni sem tudta. Aztán learatták a repcét, a helyét feltárcsázták, de ugyanígy lekerültek a környékből a gabonák is. Egy napon aztán Andor megállt egy magasabb ponton, körülnézett és azt mondta magában: ha ez a bak él még, akkor csakis oda, abba a fasorba költözhetett át, vagy csakis itt, a kukoricatábla közelében kell keresnem. Felmászott egy szalmabálákból összerakott kazal tetejére, letette maga mellé a spektívet, meg a kereső távcsövet és egész délután várt. Egyszer csak kora este megjelent egy suta, aztán még egy, és elkezdtek legelni a kukorica szélében. Aztán mint egy lidérc, kilépett melléjük a keresett bak is. Andor hátán végigfutott a hideg, belül meg az ideg! Egyszerre volt boldog és szomorú, elégedett és elkeseredett. Hirtelen érzés futott végig rajta, mintha először ment volna ki nagyvadra vadászni és remegő kézzel azon izgul, vajon sikerül-e elejteni az első vadját? De sokáig nem tartott ez az állapot! Kb. két-három perc gyors csipegetés után a bak vissza is váltott a kukoricába. Látszott rajta, hogy jól tudja, mit hord a fején! Szinte tudta, neki is egy élete van, amire nagyon kell vigyáznia! Semmi felesleges, semmi hivalkodó. Itt úgysincs konkurencia. Ő itt az úr!

Andor még aznap este telefonált Ausztriába. Hogy milyen az a munkahely, amit így ott lehet hagyni, azt nem tudom, de emberünk másnap már a vadászházban várta, hogy végre kimehessen álmai bakjára. Mert bizony saját bevallása szerint, mióta meglátta a bakot, azóta egy percre sem tudta kiverni a fejéből, folyton róla ábrándozott. Andor közben kiment a területre és napközben szép csendben, akkurátusosan előkészítette a terepet. Az árokpartra jó széllel leshelyet rendezett be. A belógó ágakat a célzás irányából egy egészen kis körben levágta, minden kis gyomnövényt egyesével húzott ki, nehogy bármelyik is a lövést befolyásolja. Előre eltervezte az esti vadászatot, melyet részletesen megbeszélt a vadásszal. Este fél nyolckor mentek ki a helyszínre, ahol a vendég leült a lesszékre, célzóbotját maga elé rakta és csendben várakozott. Andor elmondta neki, hogy a bak várhatóan csak egy-két percre fog kijönni, ezért ha meglátja, nagyon gyorsan kell cselekedni. Közben néhány méterre eltávolodott és folyamatosan pásztázta a környéket, hátha mégis meggondolja magát a bak és a másik irányba vált ki. A percek, miközben várakoztak, egy örökkévalóságnak tűntek. Andor figyelt és közben egyfolytában az óráját nézte. Most kell neki kijönnie! Egyszer csak eldördült a lövés. A vendég vette észre a bakot. Ahogy kilépett a kukoricából az akkor már célzóboton lévő fegyver eldördült. A bak jól jelezte a lövést, néhány méter halálvágta után összeesett. Pontosan 20 óra 23 perckor ment el a lövés. A bak pontosan abban az időpontban jött elő, mint előző este. Andor és a Vendég együtt futottak a rálövés helyére, ahol megpillantva az akkor már élettelenül fekvő bakot, nem akartak hinni a szemüknek. Andor már vagy tucatszor látta keresőtávcsővel, spektívvel, de így testközelből egészen más volt a bak. Még nagyobb, még szebb, még tökéletesebb. Mire a vadászházhoz értek, már ott volt a többi osztrák vadászbarát is, akik direkt e miatt a vadászat miatt kísérték el barátjukat. Ami ezután következett a teríték mellett, azt a cikk rövid terjedelme miatt most nem írnám meg, mindenkinek a fantáziájára bízom! Annyi biztos, elég hosszú és fárasztó volt ez a nap mindenkinek!

A trófea lefőzésére két nap múlva került sor, addig többször megcsodáltuk a környék hivatásos vadászaival a bakot. Frissen lefőzve 830 grammot nyomott. A bírálatra Veszprémben került sor 2017. július 31-én. A fizető súly 739 gramm volt, a pontszáma: 182,33 pont, aranyérem.

Üdv a vadásznak!

Takács András tájegységi fővadász

 

Fotógaléria a nem mindennapi trófeáról az OMVK Facebook oldalán
(Kattintson!)

 

Partnerek, kapcsolódó oldalak

Országos Magyar Vadászati Védegylet - az Országos Magyar Vadászkamara (OMVK) partnereNimród Vadászújság - az Országos Magyar Vadászkamara (OMVK) partnereFöldművelésügyi Minisztérium - az Országos Magyar Vadászkamara partnereNemzeti Agrárgazdasági Kamara - az Országos Magyar Vadászkamara (OMVK) partnereNissan - az Országos Magyar Vadászkamara (OMVK) partnereHazai Vadász Magazin - az Országos Magyar Vadászkamara (OMVK) partnereKos Fashion - az OMVK hivatalos partnereOrszágos Erdészeti Egyesület - az Országos Magyar Vadászkamara (OMVK) partnereMagyar Országos Vadászkutyás Kulturális Egyesület - az Országos Magyar Vadászkamara partnereMagyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület - az Országos Magyar Vadászkamara partnereNemzetközi Vadászati és Vadvédelmi Tanács - az Országos Magyar Vadászkamara partnereA Szent István Egyetem VadVilág Megőrzési Intézete - az Országos Magyar Vadászkamara partnereEurópai Vadászszövetségek Szövetsége - az Országos Magyar Vadászkamara partnereA Safari Club International Közép-Magyarországi Egyesülete - az Országos Magyar Vadászkamara partnere
Bakonyerdő Zrt. - a Veszprém megyei Vadászkamara partnereAjka Kristály - a Veszprém megyei Vadászkamara partnereHerendi Porcelánmanufaktúra - a Veszprém megyei Vadászkamara partnereHunttrophy.com