Surányi Péter tájegységi fővadász szerint sosem a terítéken fekvő vad száma a lényeges, hanem az, hogy folyamatosan, egész évben folyjon a dúvadgyérítés, és persze az is, hogy ezeken a találkozókon megismerjék egymást a tájegység vadászai. Szerinte ezek az összejövetelek remek alkalmak arra is, hogy tapasztalatokat cserélhessenek a vadászatra jogosult társaságok tagjai, hiszen egy-egy jó példa átvételével akár éveket nyerhetünk a sikeres dúvadgyérítést illetően. Minden évben más helyszínen készül a teríték, ahol a házigazda vadászatra jogosult egyúttal néhány szóban bemutatja gazdálkodását, társaságát.

– Fontos tisztázni, hogy nem csak ezen az egy héten végzünk dúvadgyérítést, hanem folyamatosan.  Ilyenkor azonban intenzívebb vadászunk rájuk, és terítéket is készítünk. Egyelőre sajnos kevés olyan fórumot teremtünk, ahol érdemben tudunk szakmai dolgokról beszélgetni, de ilyenkor erre is lehetőség nyílik. Persze, vannak más terveink is, és szerencsére Pap Gyula, a Veszprém Megyei Vadászkamara elnöke számos ötletünket támogatja. Így, remélem, a közeljövőben más hasznos programokról is beszámolhatunk – mondta el Surányi Péter. A tervek szerint a jövőben díjazással is ösztönzik majd a társaságokat a dúvadgyérítésre.

– Nagyon sok jó módszer adott a különböző dúvadfajok egyedeinek elejtésére. Tájegységünkben a szárnyasok esetén egyértelműen a Larsen-csapda vált be. A szőrméseket egyesek szívesebben lövik, míg mások aktívan csapdáznak, és komoly eredményeket érnek el. A sikeres csapdázáshoz persze szükség van a társaságok hivatásos vadászainak nyitottságára, szakértelmére és lelkiismeretességére – hívta fel a figyelmet a tájegységi fővadász. Kitért arra is, hogy a legnagyobb problémát az aranysakál jelenti, ami egyre nagyobb létszámban jelenik meg a Balaton-felvidéki tájegység élőhelyein. – A pontos létszámot nagyon nehéz megbecsülni, hiszen abszolút titokzatos, rejtőzködő, rejtélyes életet élnek, de az tény, hogy elszaporodtak. Megfogják a fácáncsibéket, és a nyúlállományban is hatalmas károkat okoznak. A rókák pedig bejárnak a lakott területekre, és "riogatják" a lakosságot, így gyérítésük nem csak az apróvadállomány szempontjából fontos, hanem a vadászat társadalmi megítélése miatt is. Elengedhetetlen, hogy jó kapcsolatot ápoljunk a lakossággal – véli Surányi Péter. Felhívta a figyelmet az összefogás fontosságára is, ugyanis nem elég, ha egy tájegységen belül csupán egy-egy társaság fektet hangsúlyt a dúvadgyérítésre. Igazi hathatós eredményeket közös munkával, évek alatt lehet elérni. Jó példa az összefogásra az, hogy bár a megyében először a Balaton-felvidéken tartottak dúvadhetet, mostanra azonban a másik két tájegység: A Bakonyi és a Marcal-medencei is csatlakozott a kezdeményezéshez.

Kasza József, az Ősi Sárrét Vadásztársaság vadászmestere a helyszínen elmondta: egy szankció bevezetésével is ösztönzik tagjaikat a dúvadvadászatra. – Mind a 32 tagunknak kötelező minimum 3 db dúvadat elejteni. Aki ezt nem teljesíti, év végén köteles dúvadanként 4000 forintot befizetni. Az ebből befolyt összeget általában csapdavásárlásra fordítjuk. Az idei szezonban egy másik ösztönzőt is bevezettünk egy háziverseny meghirdetésével.  Minden elejtett dúvadért pontokat adunk: a sakál 10 pontot, a róka és a dolmányos varjú 5-5, a borz és a nyest 3-3, a szajkó és a szarka pedig 2-2 pontot ér. Év végén összesítjük a pontokat, és az első 3 helyezettet vásárlási utalvánnyal és egy vándorserleggel jutalmazzuk – ismertette a vadászmester. Kasza József elmondta azt is, hogy 8-10 éve, a dúvadgyérítés intenzitásának növelése előtt csupán 15 vadfácán-kakast ejtettek el egy évben, ma már azonban 100 fölött járnak, pedig területük nehezen vadászható. Ugyanis számos tó és nádas terül el itt, a vadmadár pedig a tavak felé menekül, így az elejtett madarak száma nem is tükrözi hűen, hogy mennyi él pontosan a térségben. Ám egy biztos: ez a szám is jól bizonyítja, hogy milyen komoly jelentőséggel bír a dúvadgyérítés az apróvad-gazdálkodásban!