Az országos Vadvédelmi és Vadgazdálkodási Bizottság minden évben megrendezi az adott évben aktuális témával az országos vadgazdálkodási konferenciát, melynek idei címe: „A nagyvadgazdálkodás aktuális problémái és megoldásuk lehetőségei” volt. Az esemény iránt, a hagyományoknak megfelelően nagy volt az érdeklődés, több mint kétszáz vadász, vadgazdálkodási szakember érkezett meg Kápolnásnyékre.

A Konferenciát dr. Jámbor László a Vadászkamara elnöke nyitotta meg, míg a vendégeket Bors Richárd az „Egy a Természettel Vadászati és Természeti Világkiállítás” szakmai igazgatója köszöntette.

A konferencián rendhagyó módon nem előadások hangzottak el, hanem kerekasztal beszélgetés formájában került sor a felmerült kérdések megválaszolására. A kerekasztal beszélgetés résztvevői prof. dr. Csányi Sándor, prof. dr. Náhlik András, Fehér Péter, Nyúl András, Kozma József, dr. Bleier Norbert voltak, míg a moderátor dr. Varga Gyula volt.

A kérdéseket, melyek kivétel nélkül a Vadászkamara honlapján keresztül érkeztek be, két nagy csoportra lehetett osztani:

• a nagyvad állománybecslésével és hasznosításával, illetve az afrikai sertéspestis vadgazdálkodási hatásainak ellensúlyozásával kapcsolatos kérdések
• az előzetesen beérkezett és a hallgatóság körében felmerülő nagyvadgazdálkodással kapcsolatos egyéb, főleg technikai fejlődéssel kapcsolatos kérdések

Prof. dr. Náhlik András ismertette a Soproni Egyetem által kipróbált állománybecslési módszert, melynek lényege, hogy drónról hőkamerával légi felvételeket készítenek, majd ezeket kielemzik. A módszer használhatósága korlátozott, bár olyan területeken, ahol nincs vagy alacsony az erdősültség (mezei őzállományok becslése) jól használható. Emellett azonban költségvonzata nagy, így elterjedt alkalmazására nincs reális esély. Álláspontja szerint a vadásztársadalom felelőssége abban rejlik, hogy a szakmai műhelyek támogatásán keresztül kutatásokat finanszírozzon meg, így biztosítva, hogy akár az állománybecsléssel, akár más nagyvadgazdálkodással kapcsolatos kérdésben olyan információk álljanak a vadászatra jogosultak birtokába, melyek alapján szakszerű gazdálkodást tudnak folytatni, jól tudnak dönteni.

A nagyvad állománybecslésével kapcsolatban minden résztvevő egyet értett abban, hogy nem a pontos állománynagyságot kell ismerni, hanem az állomány változásának trendjét és főképpen a környezetének állapot visszajelzéseiből következtetni a hasznosítás mértékére. Ez elengedhetetlen lenne ahhoz, hogy fenntarthatóan és megfelelő szakmai színvonalon tudjunk gazdálkodni az adott vadfajjal.

Prof. dr. Csányi Sándor előadásában kiemelte, hogy egy vadállomány pontos létszámánál nagyobb hangsúlyt kellene fektetni az élőhelyi adottságokra, az állatok teljesítményére és produktivitására és ezek figyelembevételével kellene meghatározni az elérendő célokat. A vadgazdálkodásban paradigmaváltásra lenne szükség, amely magában foglalná az egyedi teljesítmények változásainak nyomon követését, az állomány jellemzők változásainak követését és az élőhely minőségének és/vagy a növényevők élőhelyre gyakorolt hatásának vizsgálatát.

Ezek alapján tehát a vadászatra jogosultak szemléletváltása lenne a legfontosabb. Már elindult az a folyamat, amelyhez több jogosultnak kellene csatlakoznia, hogy a méltán híres magyar trófeás vad újra a megérdemelt helyére kerüljön. Ahhoz, hogy a szemléletváltás szélesebb körben is meg tudjon valósulni több dolog együttes megvalósulása szükséges: pl. adatokat kell gyűjteni a vad hatásairól, meg kell fogalmazni azokat a mérhető információkat, amik jól jelzik a hatás csökkenését, megfelelő szabályalkalmazás biztosítása, gazdálkodási opciók áttekintése stb.

Fehér Péter előadásában ismertette a nagyvadgazdálkodás aktuális problémáit. Kiemelte, hogy a cél a hosszú távon fenntartható minőségi vadgazdálkodás. Az egyik probléma, hogy a nagyvadat eredeti élőhelyéről kiszorítottuk, így a mezőgazdasági területekre szorult, ahol pedig nagy vadkárt okoz. Visszautalva prof. dr. Náhlik András előadására kiemelte, hogy a nagyvadlétszám elfiatalodott, ami a trófeás vad esetében jelentős minőségi romlást okozott. Fehér Péter a megoldást az ún. vadrezervátumok létrehozásában látja. Ezek a területek: államilag kijelölt és támogatott vadászterületek lennének, ahol még fennmaradt a minőség, a kultúra és a szakmailag is helytálló tradicionális vadgazdálkodás. Kiemelt feladatuk a vadállomány, elsősorban a magyar gímszarvas állomány mennyiségének és minőségének megőrzése lenne.

Az afrikai sertéspestis kapcsán feltett kérdés esetén elhangzott, hogy egyre inkább terjed hazánkban, így egyetlen megoldás az maradt, hogy a vaddisznót azokon a területeken is drasztikusan csökkenteni kezdik, ahol még nem ütötte fel fejét a vírus.

A hallgatóság által feltett kérdések közül kettőt emelt ki az Országos Vadvédelmi és Vadgazdálkodási Bizottság:

• A gímszarvas állományszabályozásához a vadásztársasági keretek között végzett vadászat során elégségesnek tartják-e a jelenlegi jogi környezet által biztosított lehetőségeket, különös tekintettel az éjszakai vadászat tilalmára? A gím sutavad vadászata során megfontolásra érdemesnek érzik-e az éjszakai vadászat engedélyezésének felvetését a jogalkotó felé?

A résztvevők közül Nyúl András reagált a kérdésre, aki elmondta, hogy az éjszakai vadászatot teljes mértékben etikátlannak tartja. Kifejtette továbbá, hogy nagyban hozzájárulna a gímszarvas állomány szabályozásához, ha a terelésen részt vevő vadászok létszámának felső határát megemelnék vagy eltörölnék, és az elállókat a teljes területen el lehetne helyezni.

Ezzel szemben Kozma József kifejtette, hogy ő elsősorban a hagyományos tereléseket részesítené előnyben: kevés puskával, kutya nélkül. Szerinte megoldás lehetne az adminisztrációs terhek csökkentése, azaz, ha a tereléseket nem kéne külön a hatóságnak bejelenteni és nem kellene a jelenleg jogszabályban előírt bejelentési/engedélyeztetési eljárást lefolytatni.

• Miben látják az elektronikus beírókönyv és az ehhez kapcsolódó, az érintettek számára naprakész adatokat szolgáltató országos online rendszer esetleges bevezetésének előnyeit és akadályait a nagyvadgazdálkodással összefüggésben?

Egységes konszenzus nem született a részvevők között, de Varga Gyula a kerekasztalbeszélgetés moderátora elmondta, hogy az elektronikus beírókönyv bevezetése a kor előrehaladtával és a technika fejlődésével előbb-utóbb elkerülhetetlen lesz. A jelenlegi technikai feltételek már most is adottak, hogy az elektronikus beírókönyv bevezetésre kerüljön.  Kifejtette, hogy a hatóságok és a tájegységi fővadászok munkáját nagyban megkönnyítené egy ilyen rendszer, emellett pedig a vadászati tevékenység is átláthatóbb lenne.

A konferencia végén dr. Varga Gyula és Rung Áron megköszönték a résztvevőknek a hozzászólásokat valamint, hogy jelenlétükkel megtisztelték az eseményt, illetve köszönetet mondtak a hallgatóságnak, hogy eljöttek és meghallgatták a konferenciát és észrevételeikkel, kérdéseikkel elősegítették egyes kérdésekben a konszenzus létrejöttét.

A konferencián elhangzottakból – a hagyományokhoz híven – idén is elkészül "A vadgazdálkodás időszerű kérdései" című kiadvány, mely a többi füzethez hasonlóan szintén megvásárolható lesz.