A workshop előadói az ASP-vel már közvetlenül is szembesülő tagországokból érkeztek: Kristine Lamberga Lettországból, Tomasz Podgorski pedig Lengyelországból. Mindketten állatorvosok, a saját országukban ASP elleni járványügyi védekezés fontos szereplői.

Az előadások folyamán szó esett a vaddisznó ökológiájáról, különös tekintettel a járvány terjedését befolyásoló tulajdonságairól, az ASP hatásáról, jellemzőiről és terjedéséről, a kapcsolódó EU-s jogszabályokról valamint a járvány elleni védekezés lehetőségeiről. A napot egy gyakorlati rész zárta, amelyen a hallgatóság a vaddisznóállomány kezelésével, a járványügyi megfigyeléssel és adatgyűjtéssel kapcsolatban végzett el feladatokat, majd mutatta be az eredményüket.

A vadgazdálkodók számára a legfontosabb gyakorlati információk, amelyek a nap folyamán elhangzottak, a vadgazdálkodásra, a vadhigiéniára, valamint a járványügyi felügyeletre vonatkozó szabályok és ajánlások voltak, a már fertőzött országok tapasztalatai alapján.

Mindkét előadó elmondta, hogy bár jelentős hatása van a vaddisznóállomány sűrűségének is a betegség terjedésére, nem kizárólag attól függ, mivel nem csak egyik állatról a másikra terjed, hanem a környezetben is: így a területen maradt fertőzött hullákban, az ezekből táplálkozó nyűvekben, fertőzött anyagokban és a kullancsokban is nagyon sokáig képes fennmaradni. A vaddisznóállomány sűrűségének csökkentése tehát fontos, és a vonatkozó EU-s akciótervben is előírt kötelessége az érintett vadgazdálkodóknak, de egyéb, a környezet vírusterhelését csökkentő intézkedések nélkül nem elégséges. A vaddisznóállomány csökkentésének módja a már említett akcióterv alapján a két évnél fiatalabb korosztály fokozott gyérítése mellett a kocák célzott vadászatát szorgalmazza. Tiltja a nagy mennyiségű, állomány fenntartását szolgáló téli etetést, csak csalogató, kis mennyiségű etetést lehet végezni a vadászat eredményességének növelése érdekében. Az etetés tiltásának oka – az esetlegesen ilyen módon nagyobb sűrűségben fenntartott állomány mellett – az állatok egy helyre koncentrálásának és ezáltal gyakoribb találkozásának elkerülése. A vírus első megjelenésekor még leállították az érintett területeken a vadászatot, annak bizonyos kockázatai (így az állomány nagyobb mozgása és a vírus vadászok általi széthurcolása) miatt. Később azonban rájöttek, hogy a vírus terjedésének megakadályozáshoz szükség van a vadászatra, mivel enélkül nem rendelkezünk semmilyen adattal a fertőzöttségről, és a vaddisznóállomány sűrűsége is megnövekedhet. Fontos azonban, hogy az alkalmazott vadászati módszereknél tekintettel kell lenni a vírus jelenlétére. A hajtóvadászatok, bár nagyon hatékonyak, de nagyobb távolságok megtételére késztetik a vaddisznókat, így elősegítik az ASP terjedését. Lengyelországban emiatt a már fertőzött területeken a hatékonyságuk okán engedélyezik a vaddisznóhajtásokat, a bizonyítottan fertőzött területek körül kialakított veszélyeztetett zónákban viszont csak egyéni vadászatot lehet folytatni.

A fertőzött területekre vonatkozó higiéniai gyakorlat hasonlít a korábban a klasszikus sertéspestis esetében előírtakra. Minden elejtett és elhullva talált vaddisznóból mintát kell szolgáltatni az állategészségügyi hatóságnak, valamint tilos a területen végezni a zsigerelést, kimondottan csak külön erre a célra kijelölt helyeken szabad zsigerelni, minden vadászatra jogosultnak egy erre a célra szolgáló járművel lehet az elejtett vadat beszállítani, nem pedig magánautókkal. A zsigerelést csak külön erre a célra fenntartott eszközökkel lehet elvégezni, amelyeket a zsigerelés során kötelezően viselt köténnyel és lábbelivel együtt, hatékony fertőtlenítőszerrel fertőtleníteni kell. A zsigereket a megsemmisítés előtt elkülönített tartályban kell tárolni. Minden elejtett vaddisznót egyedileg meg kell jelölni (szerencsére a magyar gyakorlat az ASP-től függetlenül is ez), és csak azt követően lehet feldolgozni vagy értékesíteni, ha az adott egyedből vett minta negatívnak bizonyult. Pozitív eredmény esetén a fertőzött testet és a tárolás során vele érintkezésbe került minden más vaddisznótestet állatorvosi felügyelet alatt meg kell semmisíteni.

A járványügyi felügyelettel (surveillance) kapcsolatban az előadók elmondták, hogy célja elsősorban a vírus jelenlétének korai felfedezése, valamint a fertőzöttség mértékének megállapítása. Két formája létezik: a passzív és az aktív felügyelet. Előbbi elsősorban a vírus korai kimutatásában játszik fontos szerepet. Alapja a gyanús egyedek, így a betegség tüneteit mutató és az elhullva talált vaddisznók mintáinak vizsgálata. Az aktív felügyelet során az összes elejtett egyedből vett mintát vizsgálják. Ez a mód inkább a már fertőzött területeken, a fertőzöttség szintjének megállapítása érdekében fontos.

A vírussal kapcsolatos intézkedésekről általánosságban elmondható, hogy amennyiben az előírásokat betartók nem részesülnek kár- és költségtérítésben, nem dolgoznak hatékonyan. Így az érintett vadászatra jogosultak a beszolgáltatott minták, a megsemmisített testek, a bejelentett elhullások és a kocák elejtése után is térítést kapnak a járvánnyal érintett térségekben. Ezen felül az előírásoknak megfelelő higiéniai feltételek kialakítását is segítették anyagilag.

A hallgatóság részéről kérdésként felmerült, hogy a vaddisznó becsült állománya és terítéke érezhetően csökkent-e a vírus betörése után az elhullások miatt. Erre a kérdésre a lengyel szakértő azt a választ adta, hogy bár jelentős elhullások voltak, a vaddisznó becsült állománya inkább csak a vírus továbbterjedésének megakadályozása céljából fenntartott nagyobb vadászati nyomás miatt csökkent az érintett régiókban. A már fertőzött területeken, például Lettországban a jelentősebb anyagi károk a vírus házisertés állományba való bekerülése esetén jelentkeztek, mivel ilyen esetekben az érintett telep teljes állományát le kell ölni, majd a testeket meg kell semmisíteni.

Rung Áron