Fejér megyei honlap

OMVK ikon

Vissza a főoldalra

OMVK ikon

Elküldés e-mailben

Konferencia a „TISZTA VADÁSZATÉRT”

2022. 06. 30. | Az OMVK Fejér megyei szervezete |

Közös gondolkodás erkölcsről és etikáról: Mi helyes és mi helytelen? Fehérvárcsurgón a Károlyi kastély adott otthont az Országos Magyar Vadászkamara (OMVK) Fejér Megyei Területi Szervezete által kezdeményezett tanácskozásnak, amely az érdeklődésre való tekintettel, megyei rendezvényből országossá szélesedett. A meghirdetett témák között szerepelt a jog

 

Az Országos Magyar Vadászkamara Fejér Megyei Területi Szervezete nevében a szervezet titkára, Pechtol Lajos köszöntötte a konferencia résztvevőit, az online közvetítés nézőit. Megkülönböztetett tisztelettel köszöntötte Károlyi grófné, Angelica asszonyt, Törő Gábor országgyűlési képviselőt, Méhes Lajost, a Vadászkamara megyei szervezetének elnökét, Bajdik Pétert, az Országos Magyar Vadászkamara főtitkárát, dr. Jánoska Ferencet – a Soproni Egyetem docensét, dr. Novák András jogászt, Kovács Ferencet, az Agrárminisztérium Vadgazdálkodási osztályvezetőjét, Pechtol Jánost, az Országos Magyar Vadászati Védegylet ügyvezető elnökét, valamint Wallendums Pétert, a Magyar Vadászlap főszerkesztőjét, a kerekasztal beszélgetés vezetőjét.

Károlyi grófné Angelica asszony és Pechtol Lajos titkár
Károlyi grófné Angelica asszony és Pechtol Lajos titkár

A konferencia gondolata az elmúlt év tavaszán fogalmazódott meg, a gyors változások tették időszerűvé az esemény megrendezését. A megyei elképzelésből egy országos rendezvény alakult ki, amit misem bizonyít jobban, hogy az ország valamennyi tájegységéből érkeztek résztvevők.

A világ sosem volt olyan összetett, mint manapság, arról nem is beszélve, hogy a világ egyre csak bonyolódik, és napjainkban olyan problémákkal szembesülünk, mint a klímaváltozás, a környezetszennyezés, a víz, az élelmiszer- és energia hiány, vagy például, a nehezen kiszámítható pénzügyi piacok. Globális közösség részévé váltunk, és szükségünk van egy olyan, a mindennapi életünk részletein alapuló keretrendszerre, amely képes összerendezni számos olyan érvényes megközelítést, amely érdeklődésre tarthat számot az egyéni erőfeszítéseink és a közös problémamegoldásunk terén.

Napjainkban egyre többször találkozunk az elégedetlenséggel, a tehetetlenséggel, a közönyösséggel, de ne engedjük, hogy uralják életünket. A mai konferencián nem tudunk mindenre kiterjedő részletességgel, a jogszabályokkal mélységében foglalkozni, de a joggyakorlat néhány példáját ki tudjuk emelni. A konferencia második részének végén lehetőség kínálkozik kérdések feltevésére is.

 A vadászat jogtörténetét nyomon követve, a társadalmi formák elvárásai határozták meg – leegyszerűsítve, - a vadászati törvények megfelelését. Egyetlen írott törvény szava sem elég ahhoz, hogy az a vadásztársadalom létét szavatolja, ha belső erejét nem valamely közös erkölcsi alapból meríti. A vadászati kultúra nemzedékről nemzedékre marad fenn, és mindig az aktuális társadalmi berendezkedés formálja – mondta bevezetőjében a megyei vadászkamarai titkár.

 

Elnöki megnyitó

A tanácskozást Méhes Lajos, az OMVK Fejér Megyei Területi Szervezete elnöke nyitotta meg. Példaként említette azt a harminc évvel ezelőtti prognózist, amit akkor még a jövőre nézve el sem tudott képzelni :

„Húsz év múlva azok fognak vadászni, akik anyagilag megengedhetik maguknak.” Sajnos, még a végén igaza lesz! Vajon a tehetősek sportjává lép elő a vadászat? – kérdésre az idő választ ad.

Örömmel adott otthont a rendezvénynek a nemzetközi kulturális találkozó központot működtető Károlyi József Alapítvány nevében, Károlyi Angelica igazgató asszony, amit köszöntőjében kifejezésre is juttatott, fejet hajtva a vadász elődök emléke előtt.

Méhes Lajos, OMVK Fejér Megyei Területi Szervezete elnöke

 

Eltérő nézetek a kerekasztal beszélgetés résztvevőinél, de egy irányba tekintenek

A kerekasztal beszélgetés résztvevői az általuk képviselt szervezet szempontjait juttatták érvényre. Így kapott szót Pechtol János, az Országos Magyar Vadászati Védegylet ügyvezető elnöke, dr. Jánoska Ferenc CSC. egyetemi docens (Soproni Egyetem), Bajdik Péter az OMVK főtitkára, Kovács Ferenc vadgazdálkodási osztályvezető (Agrárminisztérium), valamint dr. Novák András jogász. Az élőben közvetített beszélgetést a Magyar Vadászlap főszerkesztője, Wallendums Péter vezette.

(Balról jobbra) Bajdik Péter az OMVK főtitkára, Kovács Ferenc- Agrárminisztérium, Vadgazdálkodási főosztályvezető, Dr. Jánoska Ferenc- egyetemi docens, Wallendums Péter a Magyar Vadászlap főszerkesztője,  Dr. Novák András- ügyvéd, jogász, Pechtol János az OMVV ügyvezető elnöke 

Felvezetés

Az 1996. évi LV., vad védelméről vadgazdálkodásról, vadászatról szóló törvényünk kihirdetése óta több, mint negyed évszázad telt el, és a felgyorsult, változó világban történtek módosítások, kiigazítások, az elvárások megfelelése érdekében. A vadászati jog terén és az azzal összefüggő jogterületeken számos rendeletet bocsátottak ki, aminek megismerése és értelmezése, használata sok nehézséggel járó feladatot jelentett még a jogalkalmazók számára is.

 

A KORHOZ ÉS KÖRNYEZETHEZ IGAZODÓ JOGSZABÁLYOK MEGFELELÉSE

Vadászati törvény, Civil törvény, Polgári törvénykönyv

A program címében szerepel: „tiszta vadászat”. Mit jelent ez pontosan? Meg lehet határozni? Erkölcsi vagy jogi értelemben kell „tisztának” lennie, illetve együttesen kell, hogy megfeleljen?

Ami jogszerű az biztos, hogy erkölcsös is? Például a vaddisznó korra és nemre való tekintet nélkül lőhető, etikus vadász mégsem emel puskát szoptatós, malacait vezető kocára, noha jogszerű cselekedet volna, de erkölcstelen. (Persze, nem kötelező, ám nem is tilos…) Sokan mégis megteszik, mert itt van az ASP, mert elviselhetetlen a vadkár, így az állományt csökkenteni kell. Hol van a határ? Milyen szempontokat kell előtérbe helyezni?

Ennek tükrében, a jogalkotás során mi élvez prioritást? Hiszen rengeteg – többnyire ellentétes – érdeket kell figyelembe venni, kompromisszumokra kell törekedni, mégis, mintha a vad érdekei számítanának legkevésbé. Kimondhatjuk, hogy a jogszabályaink zöme „humánsoviniszta”, azaz főként emberi érdekeket szolgál?  Egyesek szerint nem a vadászokét, hanem főként és elsősorban a földtulajdonosokét szolgálja.

Létezik olyan jogszabály, amelyet mindenki feltétel nélkül elfogad, ami mindenkinek megfelel, amely ellen senki sem emel kifogást, amelyet nem kritizálnak az érintettek?

A hazai vadászati jogrend kétségkívül alapos, korszerű, időtálló, betartható és betartatható, de sokan túlságosan bürokratikusnak vélik a vadászat-vadgazdálkodási ágazat egészét, és sokallják az adminisztratív terheket. Lesz, lehet ebben változás? Az elektronikus beírókönyv például sok mindent leegyszerűsíthetne, ám ezzel kapcsolatban olykor heves viták folynak, s az érvek sokszor érzelmektől túlfűtöttek. Foglaljuk össze ezeket, és szaladjunk végig, mit hoznak fel ellene és mellette, s vizsgáljuk meg, jogosak-e ezek az argumentumok? Ettől vajon személytelenné válik a vadászat? (Az idősebbek – tisztelet a kivételnek - nem tudják kezelni, nincs mindenütt térerő…)

A vadászok ismerik a vonatkozó jogszabályokat? Mert sokan mondják, a „jogi bikkfanyelvet” napi gyakorlatban használó ügyvédek közül is, hogy bizony ők maguk is nehezen igazodnak el ebben az útvesztőben. Ennek akár egy bérvadászati szerződés során is jelentősége volna, hiszen annak érdekében, hogy egy későbbi jogvitát megelőzzünk, olyan szerződést kell kötni, amely a jogosultat és a bérvadászt egyaránt védi. Márpedig ennek elkészítéséhez nem pusztán a vadászati törvényt és annak végrehajtási rendeletét kell ismerni, hanem nagyon sok egyéb vonatkozó paragrafust a Polgári törvénykönyvből. Kitől kérhet és kaphat segítséget egy jogosult, vagy akár egy vadász?

A jogszabályi környezet összességében szavatolhatja a vadászat tisztaságát vagy szükséges néhol változtatni?

Kovács Ferenc, Agrárminisztérium, Vadgazdálkodási főosztályvezető 

 

NORMAKONTROLL, TÖRVÉNYESSÉGI FELÜGYELET, ELLENŐRZÉSI JOGKÖRÖK

A vadásztársadalom normarendszere és kontrollja a vadászatra vonatkozó olyan írott és íratlan szabályok összessége, amelyek egy szövevényesen egybefüggő keretrendszert alkotva alapkövetelményként meghatározza a lehetséges magatartások szerint az adott helyzetben a helyeset és a követendőt. Az előírás be nem tartása esetére hátrányos következményt helyez kilátásba, tehát a jogszabályi, etikai vagy morális elvárások alapján a joghatás kiváltására alkalmas módon, a norma erejével kényszeríti ki az általában elérendő viselkedésmód érvényesülését.

„A Vadászat a vadász számára egyrészt alkalom a szigorú önfegyelem gyakorlására, másrészt eszköz a többi élőlény megismeréséhez és megértéséhez. Megtanít gondolkodni, szabadságszeretetre, jó ízlésre és tiszteletre nevel. Elvezet a természet és a hozzá tartozó jelenségek elmélyült megfigyeléséhez. A Vadászat megfelelő irányba tereli a vadász személyiségének alakulását. Olyan etikai értéket fejleszt ki benne, amely nélkül a vadászat csupán az ösztönök gyarló megnyilvánulása volna. (HBB Prológus: A vadászat alapelvei)”

A normakontrollt, mint egy kölcsönzött jogi diszciplínát, a vadászatban kialakult több száz éves hagyományokon alapuló szabályrendszerben, a jelenkor elvárásaihoz igazodó társadalmi felfogásként, úgy kell megvizsgálni és értelmezni, hogy az adott szabály szolgálja-e a Vadásztársadalom és a Jogalkotó által támasztott követelmények megvalósulását, tehát az adott norma következetes betartása mellett eléri-e a jogrendben tőle elvárt eredményt?

Sok bába közt elvész a gyermek, vagy még ez a kontroll is kevés? Jelenleg kik és milyen jogkörök alapján kötelesek ellenőrizni?

A tájegységi fővadász szakirányítási és szaktanácsadási feladatokat lát el, quasi falugazda.

A vadászati hatóság, a Földművelésügyi Igazgatóság a megyei kormányhivatalok mezőgazdasági szakigazgatási szerve, amely a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal koordinálásával látja el feladatait, és mint a Kormányhivatal szakigazgatási szerve a vonatkozó törvényben felsorolt ellenőrzési jogköröket látja el:

  • vadászjegy és vadászati engedély  visszavonását,
  • nyilvántartást vezet a vadászterületekről, a jogosult nevéről, címéről, valamint a vadászati jog haszonbérleti szerződésekről,
  • nyilvántartást vezet a hivatásos vadászokról,
  • hitelesíti és ellenőrzi a vadászati naplót,
  • trófeabírálatot végez és arról hatósági bizonyítványt állít ki (a vadász köteles az elejtett vadak trófeáit bemutatni a Földművelésügyi Igazgatóságnak, aki a trófeabírálat eredményéről a vad elejtője részére hatósági bizonyítványt ad ki).

Az Országos Vadgazdálkodási Tanács fontos szerepet tölt be a vadgazdálkodási szakmapolitikai célok megfogalmazásában, a vadgazdálkodás, vadászati igazgatás és kutatás szakmai és érdekképviseleti szervezetek vadászati ágazatot érintő egységes álláspontjának megformálásában.

Az Országos Magyar Vadászati Védegylet (OMVV) a Vadászatra jogosultak érdekképviseleti szerve.

A Törvényszék, mint bíróság, a civil szervezetek nyilvántartása mellett sajátos megközelítésben csak a polgárjogi viszonyok törvényesség felügyeletét látja el. A törvényességi felügyeleti eljárás során a bíróság hivatalból vagy kérelemre jár el, de az eljárás kizárólag a civilszervezet magánjogi viszonyainak érvényesülését vizsgálja. A törvényességi felügyelet nem terjed ki a szervezet gazdálkodásának és döntéseinek gazdasági-célszerűségi szempontból való felülvizsgálatára, valamint a beszámoló letétbe helyezésére és közzétételére vonatkozó kötelezettség teljesítésének kikényszerítésére. Sajnálatos módon a büntetőjogi kategóriákban felsorolt törvényi tényállásokban leírt visszaélésszerű joggyakorlatot semmilyen módon nem vizsgálja.

Az Ügyészség, mint felügyeleti szerv, sajnálatos módon, 2017. március 1-től nincs érdemi hatásköre az adott civilszervezet törvényességének ellenőrzésére, ezzel jelentősen megkönnyítve a gátlástalan és morálisan is kifogásolható, visszaélésszerű joggyakorlat elterjedését. Az Ügyészség hatáskörének elvonásával kialakult hiátus eredményezi ugyanis azt a lesújtó statisztikai eredményt, hogy a jelenleg 1450 körüli egyesületi formában működő Vadásztársaság jelentős része tudatosan, vagy esetenként tudattalanul működik, és működhet törvénysértő módon. A legfontosabb feladatként tehát azt a kérdést érdemes górcső alá helyezni, mind jogalkotói, mint pedig jogalkalmazói oldalról, hogy a jelenlegi szabályozási és ellenőrzési jogkörök kellő garanciát nyújtanak-e a Vadásztársadalom és a Jogalkotó által támasztott követelmények megvalósulásához, tehát az adott norma következetes betartása mellett eléri-e a jogrendben tőle elvárt eredményt, és a be nem tartás esetén biztosítja-e a kikényszeríthetőséget vagy nem?

Minden törvény vagy rendelet – legyen az bármennyire jó vagy rossz – annyit ér, amennyit betartanak belőle. Egyes passzusokat korábban nem mindenki tartott be, ám szankcionálás helyett inkább a jogszabályokat igazították a „kilengőkhöz”, például az éjellátó keresőket boldog-boldogtalan használta, noha tilos volt, mégis, ahelyett, hogy felléptek volna a jogsértők ellen, inkább engedélyezték. Jelenleg hasonló a helyzet az elektronikus akusztikai eszközökkel is. Ezek szerint megéri be nem tartani a szabályokat, és akkor előbb-utóbb úgy fogják „kikozmetikázni”, hogy ami illegális volt, az onnantól legális legyen?

Vajon elég hatékony-e az ágazat ellenőrzése? Ráadásul, sokszor csak papíron történik mindez, például a vadászati hatóság bekéri a beírókönyvet az irodájába, de esetleg „fogalmuk sincs” a szakügyintézőknek, hogy mi van a területen. Van tájegységi fővadászi hálózatunk, kiváló és tettre kész szakemberekkel. Nem volna érdemes őket hatósági jogkörökkel felruházni? Ők kontrollálhatnák a vadászatra jogosultak munkáját, hivatásos vadászokat, például lődíjat, ruházatot, szolgálati fegyvert, kutyatartási költségek 50 százalékát, vagyis mindent megkaptak-e, amit a jogosultak kötelesek biztosítani? Ezáltal a néhol humánerőforrás-hiánnyal küzdő és rendkívül túlterhelt hatóságot is lehetne tehermentesíteni. Ezen túl, a trófeabírálatba például nemcsak a tájegységi fővadászok, hanem akár a kamara területileg illetékes titkárai is bekapcsolódhatnának. Ördögtől való ötlet mindez?

 

AZ ERKÖLCS ÉS A JOG KAPCSOLATA

Szabályok betartása, betartatása, normatív etika

Miért szükséges ellenőrizni és szankcionálni bizonyos cselekedeteket? Minden ilyesmi fölösleges volna, ha mindenki jogkövető magatartást tanúsítana, aminek voltaképpen önmagunkkal szembeni erkölcsi igényességnek, lelkiismereti kérdésnek kellene lennie. Mégsem az. A többség csak azt a szabályt veszi komolyan, amelynek az áthágása komoly következményekkel járhat. Miért csak a súlyos büntetéseknek van visszatartó erejük?

A jogszabályokat a többség igyekszik betartani, ám a helyi utasításokra gyakran fittyet hánynak. Sok vadásztársaságnál jellemző például, hogy a házi szabályzatot, egész pontosan a vadászat rendjét leíró dokumentumot, nem ismerik a tagok – pedig a közgyűlés fogadta el és szavazta meg –, vagy ismerik, de fütyülnek rá, mert a tagdíjukra szükség van, esetleg a kapcsolatrendszerükre is, vagy, mert jelentős földtulajdonnal rendelkeznek, így velük szemben „elnézőbb” a fegyelmi bizottság (ha van egyáltalán). Az, hogy egy közösségben, pláne egyesületben, ahol a tagok között nem volna szabad differenciálni, vannak az „egyenlők közt egyenlőbbek”, sokszor feszültséget generál. Ilyenkor, ha valakit sérelem ér, és az igazát nem tudja „házon belül” érvényesíteni, egyedül a polgári peres eljárás marad számára, ám, ha valaki bepereli a vadásztársaságát (ami alapból persze megint csak nem erkölcsös), biztosan kizárják. Megéri?

A pénz nagy úr! Aki több millióért belép egy vadásztársaságba, valószínűleg nem kizárólag szarkára szeretne vadászni, hanem minél előbb szeretné „visszalőni” a tagfelvételi díjat, mondjuk trófeás vadból. Ha nem lehet, mert a tagság csak tarvadat ejthet el, netán „belső orvvadásszá” válik, az rossz útra tér. A vadőrnek van eszköze őt lebuktatni? És az elnököt? Vagy éppen a legnagyobb földtulajdonost? Esetleg a helyi kiskirályt? Az állásukat féltve, a hivatásos vadászok sokszor szemet hunynak kisebb-nagyobb gazságok észrevételekor. Az ő jogi státuszuk vajon rendben van? Sokszor okoz náluk lelkiismeret furdalást, hogy felesküdtek rá, miután hivatásuknak, hitvallásuknak választották a vadállomány védelmét, azután rendszeresen meg kell hasonulniuk. Beszéljünk róluk is egy kicsit! Alulfizetettek, nincs egységes egyenruhájuk, sokszor a saját terepjárójukat használják, a jogosultaknál nyűgnek számítanak, a bádogosként vagy taxisofőrként dolgozó főnökük osztja nekik az észt, hiányzik az erkölcsi elismerésük, így gyakran belefásulnak az egészbe, és végül pályaelhagyóvá válnak. Amennyiben állami alkalmazottak lennének, javulna-e a helyzetük?

 

A VADÁSZTÁRSADALOM MŰKÖDÉSÉNEK ZAVARAI

Normakövetők és normaszegők. Vadorzók versus vadőrzők. Generációs kérdések

Etikai vétség kontra jogsértés. Előbbinek többnyire sosincs következménye, ezért mindenki „lazábban kezeli”, ráadásul nincs is egységes, elfogadott, mindenre kiterjedő etikai útmutató, amely hivatkozási alapként szolgálhatna. Ki mondhatja meg, hogy mi erkölcsös és mi nem, mi etikus, és mi nem? Hiszen még a vadásztársadalom is rendkívül megosztott bizonyos kérdésekben.

Etikai eljárás akkor indul egy vadász ellen, ha a vadászt jogerős határozattal büntetnek (vadászjegybevonás, pénzbírság…). Évente hány jogerős határozat kerül végrehajtásra és hány etikai eljárás?

A közösségi portálokon „etikásoknak”, bőrgatyásoknak”, „lódenpuskásoknak” csúfolják azokat, akik maradéktalanul kiállnak a szokásaink mellett. Ezek a „haladó szelleműek”, a normakövetők, utána vadásziatlan kifejezések garmadájával téve tanúbizonyságot arról, hogy nem tisztelik a hagyományainkat, sem a vadat, mégis valamiért ők a hangadók. A szalonképtelen bejegyzéseiknek amúgy óriási a társadalmi veszélyessége, hiszen, hacsak nem egy zárt csoportban teszik közzé a képeiket vagy szöveges tartalmaikat, azokat bárki láthatja, a véres terítékfotókkal, kommandós küllemű puskásokkal együtt, ami ellenérzést kelthet a nem vadászó honfitársainkban. A vadász- és vadászatellenességről sokszor mi magunk tehetünk, mert nem tudunk viselkedni, megnyilvánulni. Vajon miért?

A vaddal ki törődik? Egyesek céltáblának tekintik, míg mások inkább gondozzák, mintsem lőjék. A vadgazdálkodás szakma, amit szakemberekre kellene bízni. A vadászat viszont kicsit más. Része a vadgazdálkodásnak, de vajon szakmai vagy etikai kérdés inkább? Azaz, aki „vadőrző” vadász, nemigen lő nyáron szarvast, míg más akár fizet is érte, hogy bármikor bármit lőhessen, mert neki meg csak az számít. Akkor ő „vadorzó”? Kinek mi fontos? Egyáltalán mi a vadászat alapmotivációja? És mi kellene, hogy legyen?

A fiatalabb puskaforgatók a technikai újdonságok bűvöletében élnek, az idősebbek meg általában sokkal inkább hagyománykövetők, ami gyakran vezet a generációk közötti konfliktusokhoz. Hol van a határ? Meddig lehet elmenni a különféle elektronikus és digitális eszközök használata terén? Egyesek azt mondják, hogy GPS nélkül is hazatalálnak, applikáció nélkül is el tudják ejteni a vadat, az újságpapírkapca ugyanolyan jó, mint a fűtött lábbeli, a lóden vagy a bőr is megfelelő, nemcsak a Gore-tex, sípolni is meg lehet tanulni, nem kell libamagnó stb. Hogyan lehetne az ellentéteket feloldani?

 

MI VÁLTOTTA KI A VADÁSZTÁRSASÁGOKNÁL A FOKOZÓDÓ MORÁLIS PROBLÉMÁKAT?

A valóság megismerésének hálózata, az interszubjektív nézet értelmezése

Az interszubjektív nézet különböző személyeknek egy adott dologról való szubjektív, de többnyire megegyező értékelését, nézetét jelenti. Nem feleltethető meg az objektív valóságnak, de mégis kollektíven egyetértenek benne az emberek.  

Közösségeken belül igen gyakoriak a generációs ellentétekből, szellemi és kulturális differenciákból, társadalmi pozícióval összefüggő és/vagy egzisztenciális különbségekből adódó konfliktusok. (Idősek/rutinosak kontra fiatalok/kezdők, gondolkodók kontra szokásjogok rabjai, „nagykutyák” kontra „parasztpuskások”, gazdagok kontra szegények). Klikkesedés, pozícióharc, személyes ellenségeskedés, lobbizás, mocskolódás, irigység. Mindegyik tetten érhető egy-egy vadásztársaságnál – sajnálatosan. Miért?

Sokszor a pénzügyi-gazdasági kényszer a problémák forrása, hiszen a tagokat korlátozni kell azért, hogy a minél nagyobb bevétel érdekében bérvadászok vadászhassanak. A tagság vadászati lehetőségei, ezzel együtt a jogai csökkennek, a kötelezettségek ugyanakkor nőnek (tagdíj, kötelező vadkárkiülés, társadalmi munka stb.). Mi a megoldás? Egyáltalán hosszútávon működőképes-e egy rendkívül heterogén tagösszetételű vadásztársaság? Van jövője ennek a formációnak?

 

A VADGAZDÁLKODÁS ÉS A VADÁSZAT KIHÍVÁSAI

Források és kiadások, vadkár, klímaváltozás, modernizáció. Élőhely-csökkenés, stressz-faktorok, ragadozók, ólomsörét

ASP, növekvő nagyvadlétszám, élőhely-degradáció, kerítésgondok, terjedő nagyragadozók, térnyerő invazív fajok, hódhelyzet – téma van bőven, lehetne tehát miről beszélni. Mégis, mi a legfőbb megoldásra váró probléma apró-, illetőleg nagyvadas területeken?

Mi jelentheti a 21. század legnagyobb – rövid-, közép- és hosszú távú - ágazati kihívását?

Merre tart a vadászetika és merre a szakma? 

*

A fórum végén kérdéseket tehettek fel a jelenlévők. Felmerült egy újabb érdekképviseleti szervezet létrehozásának gondolata, a vadgazdálkodás praxisba adásának lehetősége, a vadgazdálkodók, a földhasználók és a vadászok kooperációjának újabb színtere.

Farkas Tibor, hivatásos vadász

 

Rezümé – A vadászat a társadalom tükörképe

A kérdésekre érkezett válaszok

Az erkölcsi normák elsajátítása a személyiségfejlődés kezdeti időszakában jellemző. A társadalmi normákon belül a vadászerkölcs, vadászetika szempontrendszere részét képezi a felelős felnőtt magatartásnak, viselkedésnek. Az edukáció az alfája és ómegája a kulturált magatartásnak, viselkedésnek, megjelenésnek, mindennemű tudás megszerzésének, a konstruktív emberi kapcsolatoknak, a kielégítő személyközi és társadalmi kommunikációnak.

A szakképzésben (középiskolai és felsőszintű képzésben) hangsúlyosabban szerepeljen az erkölcsi és etikai nevelés/érzékenyítés!

A média megjelenések tudatos kézben tartása, a közösségi oldalak (ön)kontrollja nagyobb odafigyelést, gondosságot igényel!

Az európai civilizáció története, a keresztény tanítás tartalmazza a Tíz parancsolatot, amelynek passzusai ma is útmutatóul szolgálnak a társadalom normatív működéséhez. Minden ettől eltérő, társadalmi devianciának számít. A vadászat a társadalom tükörképe. Időszerű a vadászokkal, a vadászattal szembeni társadalmi attitűdök kedvező irányú változtatása, a negatív sztereotípiákon – leegyszerűsített, előítéletes nézeteken – történő változtatás.

A jog az erkölcs minimuma. Nem lehet minden etikai normát jogba önteni. Nem lehet berögzött szabályrendszerben élni változó világunkban. Mózes korában más volt a társadalom rétegződése, a társadalom tagjainak a természethez való viszonya. A Föld lakóinak jelentős része – az urbanizáció folytán – elszakadt a természettől. A Föld élővilága elszakadt az emberi társadalmaktól, egymáshoz való viszonyuk jelentősen változott. A korábbiakhoz képest másként viszonyulunk egyes állatfajokhoz.

A vad védelme, vadgazdálkodás, vadlétszám. Az államnak sokkal nagyobb felelősséget kell vállalnia a vadért! Jó hivatásos vadász nélkül nem működik jól a vadgazdálkodás. A vadkárok rendezésében sosem lesz olyan megoldás, hogy az mindenkinek jó legyen.

A jogrendszerünk hiátusai. 2017. március 1-től az Ügyészség jogköre szűkült, nincs hatásköre az adott civil szervezet törvényességének ellenőrzésére. A törvényességi felügyeletet a polgári jogrendszer látja el.

A vadásztársaságok nem a vadgazdálkodási feladatokra jöttek létre, azért alakultak, mert az emberek vadászni, szórakozni akartak. A vadásztársaságok új kihívások előtt állnak tartalmi és formai tekintetben egyaránt. A vadgazdálkodási és vadászati feladatok keverednek egymással. Megnőttek a vadásztársaságok adminisztrációs terhei és költségei. Érdekek és részérdekek mentén keletkező konfliktusok nehezítik a működésüket. Ami kötelező, az kevésbé szerethető. A belső kontroll az egyén szintjén legyen meg, azt követi a közösség önmaga felett gyakorolt önkontrollja: kit vesznek fel, kit engednek maguk közé?

A jövőnk tekintetében az ökológia jelentősége és szerepe felértékelődik. A vadgazdálkodást új alapokra kell helyezni!

Demográfiai tények. Nyugat-Európában tendencia a vadászok számának csökkenése. Magyarországon a vadászok korfája emelkedik.

Az emberi tényező szerepe. A vadászat társas együttlét. Mindenki felelős nem csupán önmagáért, hanem a másikért is! Az emberi kapcsolatok kedvezőtlen irányú változása. Időhiány, rohanó világban élünk. Értékrendek átalakulóban.

Az anyagi tényezők szerepe. A vadászat költséges tevékenység. Költség-haszon megtérülés szemlélet.

A technikai változások szerepe. Vita tárgyát képezi, hogy milyen eszközök használata megengedhető?                        

Örök érvényű igazságok és feladatok: A vad, az élővilág, a természeti környezet fenntarthatósága. Fiatalítás és ifjúságnevelés. Edukáció. A vadászat társadalmasítása: társadalmi elfogadtatása. A vadásztársaságoknál szétválasztani a civil szervezetiséget a szakmai tevékenységtől.

 

Zárszó az Etikai Bizottság elnökétől

Mészáros János, a megyei vadászkamara Etikai Bizottságának elnöke osztotta meg záró gondolatait a jelenlévőkkel: - A vadászati Etikai Kódex előszavában a következőket olvashatjuk: „A vadász önként vállalt tevékenységét – más személyekre irányadó jogszabályi előírásokhoz képest – általában szigorúbb jogi és erkölcsi követelmények keretei között teljesíti, és ezek természetes velejárói magatartásának.”  Ezek az írott és íratlan szabályok nélkülözhetetlenek a vadásztársadalom életében, mert olyan értékeket hordoznak, amelyek nélkül egyetlen emberi közösség sem maradhat fenn. Ezek a szabályok azonban csak akkor válnak közösségmegtartó erővé, ha ismerjük és elfogadjuk őket. Alapvető viselkedési szabályaink megismerésének első lépése, hogy azokat világosan meg kell fogalmazni, és ki kell mondani. Mai rendezvényünk célja az volt, hogy beszéljük a számunkra fontos dolgokról. A szervezők nevében megköszönöm a beszélgetés résztvevőinek, hogy megosztották velünk gondolataikat, és ezzel hozzájárultak ahhoz, hogy egy lépéssel közelebb kerültünk a TISZTA VADÁSZATHOZ, melynek hátterében az IGAZ EMBERSÉG áll. Alapértékeink a TISZTELET és ÖNMÉRSÉKLET. Mert jónak lenni nem könnyű, tisztának lenni nem könnyű.

Mászáros János, Etikai Bizottság elnöke

Előremutató rendezvény

A vadásztársadalmat szolgáló, előremutató rendezvényként értékelte a találkozót Pechtol Lajos, az OMVK Fejér Megyei Területi Szervezete titkára. Mondandóját olyan erkölcsfilozófia alapvetésekre építette, mint az alázat, az együttérzés, a megbocsátás, a nagylelkűség és a szolidaritás. Kiemelte a humor szerepét a mindennapok feszültségeinek feloldásában. Végül arra biztatott: - Legyünk képesek arra, hogy a hozzáállásunk, a nézőpontunk, az egymáshoz való viszonyunk változzon! 

Megköszönte munkatársainak és valamennyi szervezőnek a rendezvény lebonyolításában nyújtott segítséget.

 

Szente Tünde

 

Fotók: Právetzné Róth Hajnalka

 

Partnerek, kapcsolódó oldalak

agrárminisztériumOrszágos Magyar Vadászati Védegylet - az Országos Magyar Vadászkamara (OMVK) partnereNimród Vadászújság - az Országos Magyar Vadászkamara (OMVK) partnereVadászati Kulturális EgyesületNemzeti Agrárgazdasági Kamara - az Országos Magyar Vadászkamara (OMVK) partnereNemzetközi Vadászati és Vadvédelmi Tanács - az Országos Magyar Vadászkamara partnereA Safari Club International Közép-Magyarországi Egyesülete - az Országos Magyar Vadászkamara partnereFeHoVa 2019Hazai Vadász Magazin - az Országos Magyar Vadászkamara (OMVK) partnereOrszágos Erdészeti Egyesület - az Országos Magyar Vadászkamara (OMVK) partnereMagyar Országos Vadászkutyás Kulturális Egyesület - az Országos Magyar Vadászkamara partnereMagyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület - az Országos Magyar Vadászkamara partnereA Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Vadgazdálkodási és Természetvédelmi Intézete - az Országos Magyar Vadászkamara partnereEurópai Vadászszövetségek Szövetsége - az Országos Magyar Vadászkamara partnere
Online vadászvizsga tesztHazai Vadász Magazin - a Veszprém megyei Vadászkamara partnereHunttrophy.com