Karácsonyi gondolatok
Kedves Vadásztársak!
Már csak néhány nap választ el bennünket Szent Karácsony estélyétől, amikor felhangzik az ismert ének „Csendes éj, szentséges éj” Ezek a hangok,, ezek a szavak áhítatot, meghatódottságot ébresztenek bennünk. Némán állunk a titok elöt, a megajándékozottság titka elöt. Nem tudjuk megfogalmazni, de átéljük, hogy minden, ami igazán fontos az életünkben, az ajándék. Megindult szívvel gondolunk szeretteinkre, mert ezen a szentséges éjszakán szembesülünk a szeretet forrásával, a Gyermekként közénk születő Istennel. Ezt az ajándékot nem magyarázni,, hanem befogadni kell, mert,
„ Mindannak azonban, aki befogadta,,
Hatalmat adott, hogy Isten fiává legyen”
/János 1,12/
Kedves Vadásztársak!
Azt kívánom, hogy ezek a gondolatok segítsenek bennünket önmagunkkal és embertársainkkal való őszinte megbékélésre.
Boldog békés Karácsonyt kívánok
Mészáros János
Angelus Silesius:
Karácsonyi párversek
Emberré lett az Úr, szalmán kapott helyet,
Hogy széna-szalma én már soha ne legyek.
Alázat s gyermeki lélek mily szent dolog!
Kik látták az Urat elsőnek? Pásztorok.
Mért mondod, hogy a Nagy kicsinnyé nem lehet,
S a porszem képtelen felfogni az eget?
Nézd a Szűz Gyermekét! S a szűk jászolt tekintsed:
Benne a föld s az ég és száz világ pihent meg.
Bizony a szíved is kicsi jászol ha lenne,
Újra jönne az Úr s gyermekként megszületne.
Ha Krisztus százszor is születne Betlehemben,
Elvesznél, hogyha nem jönne el a szívedben.
Fordította: Csanád Béla