2017. január 7-én a HUNGEXPO terültén megtartott nagyszabású rendezvényén a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete elnöke Maróti Bélának, az Ebtenyésztők Veszprém Megyei Egyesülete elnökének, a Nimród Vadászújság kutyás rovata szakírójának, a Veszprém Megyei Vadászkamara Kinológiai Bizottsága elnökének kiemelkedő munkájáért a magyar kutyás élet legmagasabb kitüntetését, ÉLETMŰ-díjat adott át. A Champion of Champions monstre találkozón, nemzetközileg elismert szaktekintélyek mellett állami vezetők, tisztségviselők is megjelentek és vettek részt a díjátadókon.

Maróti Béla a következőképpen összegezte fél évszázados, eredményekben gazdag életútját:

Tősgyökeres Veszprémiként 1966-ban, 14 éves koromban léptem be az akkor alakult MEOE Veszprém Megyei Szervezetébe. Barátaimmal minden szabadidőnket a szervezet kiképzőpályáján töltöttük, mely a veszprémi vadaspark szomszédságában volt, így átjárhattunk tanulni az állatok nyelvén. Megtanultam lovagolni, solymászni, kutyát idomítani.

Első komoly kutyámat, egy nyolchetes airedale terriert is itt, az egyik parki dolgozótól vásároltam Rátarti Amigó Daisy személyében. Életem legcsodásabb éveit aranyozta be kedves emlékű kutyám. 1972-ben Budapesten őrzővédő munkakutya versenyen első helyezést értünk el. Még ebben az évben Veszprémben sikerült egy nagyszabású vizsla versenyt nyernünk, terrier létére tökéletes mezei munkát produkálva. Aztán jöttek az iskolás évek, Veszprém, Balatonfüred, Szombathely és Sopron. A vadászat-vadgazdálkodás hivatását választottam és jöttek a vadászkutyák is sorban. Közben 1976-ban vadászkutya bírói vizsgát tettem Budapesten a Fadrusz utcában idősebb és ifjabb Jilly Bertalan és Farkasházi Miklós előtt. A bizonyítvány átvétele azóta is életem legszebb pillanatai közé tartozik. Vizslára és vérebre szakosodtam.

Közel félszáz felső kategóriás kutyát képeztem ki és adtam át gazdájuknak akár a földkerekség legtávolibb pontjára is. Ott voltam a MAVOSZ főverseny, a Dunántúli és az Alföldi országos vizslaversenyek és a vérebes Kaszó Kupa bölcsőjénél. Az elején voltam versenyző, álltam dobogón és voltam dobogó közelben, rövid és drótszőrű német vizslákkal, később magyar vizslával is. Egész kutyás életemben azon dolgoztam, hogy a vadászkutyák munkáját elbírálók minél jobban értsék szakterületüket és a legkevesebb hibával végezzék munkájukat. Ars poeticám, hogy „ha egy kutyát sok munkával beneveznek egy vizsgára vagy versenyre, az a legkevesebb, hogy egy korrekt, szakmailag megalapozott bírálatot kapjon.”

34 éve vagyok az Ebtenyésztők Veszprém Megyei Egyesületének ill. elődeinek az elnöke. A Veszprém megyei vadászok kutyás életében segítek. Hosszú évekig voltam a Magyar Véreb Egylet és a Magyar Vizsla Klub Egyesület vezetőségi tagja. Írtam egy kis könyvet Vadásztársunk, a magyar vizsla címmel és továbbra is aktívan dolgozom azért, hogy legkedvesebb társállatunk
minél nagyobb elismertséget kaphasson. Ehhez a legjobb reklám – úgy vélem – a szép és jó kutya.

forrás: MEOESZ

Maróti Béla vadásztársunknak szívből gratulálunk a rangos elismeréshez!