Országos CACT Vizsla Főverseny

2016.10.15-tól 2016.10.16-ig - Soponya, a VADEX Mezőföldi Zrt. Ökoturisztikai Központja

Az Országos Magyar Vadászkamara a vizsla fajták tartásának és vadászatra való kiképzésének, használatának ösztönzésére, legfőképpen a hagyományos vizslás vadászat sokszínűségének és kultúrájának népszerűsítésére felvállalta az Országos Vizsla Főverseny újkori megrendezését, amelyre 2016. október 15-16-án kerül sor, a VADEX Mezőföldi Zrt. Soponyai Ökoturisztikai Központjának területén.

A korábban MAVOSZ által alapított Főverseny a legrangosabb hazai vizslás munkaverseny volt évtizedeken keresztül. Az OMVK szándéka, hogy – a MEOESZ-szel megkötött együttműködés alapján – fajtakluboktól függetlenül emelje ismét a legmagasabb szintre a vadászok vizslaversenyét. Ennek megfelelően az országos rendszer és a többszintű válogatók megmaradtak az eredeti gondolatból, így az OMVK területi szervezetei rendezésében tartott válogatóversenyekről a legjobb 3-3 vizsla jut be a két regionális (alföldi-dunántúli) válogatóba, majd innen a legjobb 8-8 kutya érkezik be az országos rendezvényre, ahol CACT cím kiadására is sor kerül.

A megyei válogatóversenyek rendezője az OMVK illetékes megyei területi szervezete. A regionális versenyek rendezője a Békés és Baranya megyei OMVK területi szervezete, míg az Országos Főversenyt az OMVK, a MEOESZ a VADEX Mezőföldi Zrt. Soponyai Ökoturisztikai Központjának területén rendezi, 2016. október 15-16-án.

Bírálat, értékelés, minősítés

- A verseny a MEOESZ által kiadott Vadászkutya vizsga- és versenyszabályzat utolsó aktuális – 2004-ben kiadott – verziója szerint (Vízi-mezei verseny vizslák részére) kerül megrendezésre. A kutyákat elbírálni, értékelni és minősíteni, valamint a versenyek egyéni helyezésének sorrendjét is ez alapján kell megállapítani.

A sokrétű és alapos válogatás eredményeként reménykedhetünk, hogy Magyarország legjobb mindenes vizslái vetélkednek majd ezen a versenyen a vadászok, a kutyások, de leginkább a vadászkutyások legnagyobb örömére. A verseny nemcsak hagyományokat támaszt föl, nem titkolt célja a 2021-es Vadászati Világkiállítás vadászkutyás rendezvényei között az egyik legrangosabb verseny nemzetközi környezetben történő felépítése. Erre a nemzetközi megmérettetésre – sok egyéb mellett – jól képzett és gyakorlott rutinos versenyzőkre és kimagasló minőségű vadászkutyákra van szükségünk.

A Főverseny központi rendezvénye alatt – az impozáns soponyai környezetben – a civil közönséget is szívesen látják a házigazdák. Vizslás ismeretterjesztő bemutatók népszerűsítik a vizslafajták vadászatban betöltött sokrétű szerepét, tárlat formájában áttekinthető lesz a Főversenyek története, valamint egy szakmai fórum is csatlakozik a rendezvényhez „A vadászkutyázás aktuális helyzete az újjáalakuló jogszabályi környezetben” címmel.

A szervezők bíznak abban, hogy munkájuk eredményeként egy szakmailag színvonalas és jó hangulatú vizslás hétvégén kimagasló teljesítményű vizslák és vezetőik munkájában gyönyörködhetünk.

A főverseny Facebook-eseményét itt találja


A Vizsla Főversenyek története

(szerző: Agyaki Gábor)

Mint oly sok mindent a magyar vadászatban, a Vizsla Főversenyek elindítását is az 1971-ben rendezett Vadászati Világkiállítás generálta. Ennek kísérőrendezvényeként – a sok egyéb program mellett – három rangos vadászkutya versenyt is rendeztek. Időrendi sorrendben az első volt a mára méltán híres Nemzetközi Vérebverseny, amely akkoriban hivatalosan is Világversenyként volt kiírva és Sas Emil valamint Valkói Pesta hannoveri véreb sikerével zárult. De a Világkiállítás kísérőrendezvényeként zajlottak vizslaversenyek is, történetesen két nemzetközi vizslás rendezvény egyszerre. 1971 szeptemberében, Gödöllő környékén nyolc ország vizslás vadászai CACIT Nemzetközi Vizslaversenyen mérhették össze tudásukat. A kiírás szerint mindenes, valamint vízi-mezei versenyek zajlottak külön-külön. Ez a két jól sikerült és nemzetközileg is elismert verseny sarkallta aztán a Magyar Vadászok Országos Szövetségének vezetőségét és az akkor alakult Vadászkutya Bizottságot, hogy 1972-ben útjára indítsák az első MAVOSZ Vizsla Főversenyt.

A megmérettetést Tata közelében, pontosabban Tata-Remeteségen rendezték meg 1972. október 29-én, és tizenkét megye kiválasztott vizslája szerzett indulási jogot. A reggeli megnyitón ott volt az akkori Magyar Ebtenyésztők Országos Szövetsége elnöke, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium főosztályvezetője, valamint a MAVOSZ fővadászmestere is. A bírói csoportokat nem kisebb vadászkutyás szakemberek fogták össze, mint ifj. Jilly Bertalan és Szigethy Kálmán. Az első MAVOSZ Vizsla Főverseny győzteseként dr. Papp Sándor és Baba hívónévre hallgató rövidszőrű magyar vizslája vehette át a serleget, a díszes oklevelet valamint az első díjjal járó tárgyjutalmakat. Ez a jól sikerült tatai rendezvény alapozta meg aztán hosszú-hosszú időre a MAVOSZ Vizsla Főversenyek rangját, biztosítva a magyar vadászkutyás vadászoknak az évenkénti megmérettetést.

Már a következő évben felállt az a rendszer, amely alapján egészen a MAVOSZ megszűnéséig pontos és rendezett formában zajlottak a Főversenyek. Kialakultak a megyei válogatók és aki ott továbbjutott, az mehetett lakhelyétől függően a regionális, pontosabban az alföldi és a dunántúli megmérettetésekre. Ezekről az első hat vagy nyolc kutya jutott tovább, amelyek képviselhették megyéjüket a Főversenyen. A Főversenyek elindítása pezsgő életet hozott a magyar vadászkutyás vadászok életébe. Rendre készülni kellett, hol a megyei válogatókra, hol a regionális versenyekre, vagy esetleg a magára a Főversenyre. A magyar vadászkutyás vadászok körében a Főverseny messze a legrangosabb megmérettetés volt. Nem véletlenül előzték meg selejtezők, kisebb-nagyobb versenyek. Csak olyan kutya juthatott oda, amelyik bizton felkészült és harcedzett állapotban volt a vezetőjével együtt.

Az 1989-es rendszerváltás után, a MAVOSZ megszűntével voltak kísérletek a Vizsla Főverseny megszervezésére és lebonyolítására, de valahogy hiányzott a nagy összefogás – pontosan a vadászkutyás vadászok részéről. A kétezres évek elejére nem volt igazi gazdája a Főversenynek. Voltak jónak mondható próbálkozások, például amikor Bősz József emlékversenyként akarták megújítani. Azt kell mondani: nem a névadóval volt a gond, sokkal inkább arról volt szó, hogy a vadászkutyák ügye kicsúszott a vadászok kezéből. Hosszú évek vajúdása után végre ismét van Főverseny. Az Országos Vadászkamara Kinológiai Szakbizottsága eltökélt a rendezés és a szervezés tekintetében, és végre a vadászati vezetésnek is fontos a vadászkutyák ügye.

A tervek szerint a Főverseny rendszere semmiben sem változik az elmúlt negyven évhez viszonyítva. Azt is nyugodtan állíthatjuk, hogy a szervezők ragaszkodnak a tradíciókhoz és a már jól bevált kiválasztási rendszerhez. Ugyanúgy, mint negyvenegynéhány évvel ezelőtt, most is megyei válogatókon dől el, az, hogy ki képviseli az egyes megyéket. Ezek a győztesek, mindenhol az első három helyezett mehet az úgynevezett regionális versenyekre (Alföld és Dunántúl), amelyek az idei évben Békés (szeptember 24.) és Baranya (október 8.) megyében lesznek megrendezve. Ezek után a regionális versenyek első nyolc-nyolc helyezettje, azaz tizenhat kutya indulhat a Főversenyen Soponyán, október 15-16-án.

Most úgy tűnik, széles rétegek álnak a Főverseny megrendezése mellett: az OMVK, a MEOESZ valamint jó néhány fajtaklub. Egyre többen, érzik azt, hogy fontos a tradíciók ápolása, a genetika megőrzése és egyáltalán fontos a jó vadászkutya. Igaz, ma már az is teljesen egyértelmű, hogy ezért tenni kell.


<< Vissza